Londonban soha sem tudhatja az ember, mikor kibe vagy mibe ütközik bele, ha befordul egy utcasarkon. Egy kedves magyar hölgyismerősöm egy hivatalban dolgozik, tavaly nyáron egy idős nénihez hívták, mert az ügyfél nem tudott angolul, és a többi ügyintéző nem beszélt más nyelvet. Remélték hátha németül beszél a hölgy. A néni németül se tudott, ismerősőm mégis sikerrel járt, mert a néni  magyar volt. A két hölgy jó barátságot kötött, az ügyintéző ismerősöm segítségével nem csak a néni de az általa gondozott idős magyar bácsival is megismerkedett, hanem annak barátjával aki szintén egy idős magyar úr volt.

Irén néni(85) az idén lebetegedett, a gondozottja Miklós bácsi(92) idősek otthonába került és ott meghalt. A néni felhívta az ismerősömet, hogy az elhunyt után jelentős mennyiségű magyar könyv maradt a barátjánál egy garázsban, a családja nem tart rá igényt, kidobni nem szeretnék, mert a bácsi azt szerette volna ha a gyűjteménye jó kezekbe kerül. Az ismerősőm tudta, hogy én nagy könyvrajongó vagyok engem kért meg, hogy segítsek, illetve ha valami megtetszik tartsam meg, nálam értő kezekben lesz.

Mivel közel kétszáz darabról volt szó, kellett találnunk neki egy helyet, ennyi könyvet nem tudok elhelyezni, még ha mind érdekelne akkor sem. Kerestünk hát egy magyar civil szervezetet, aki a közeli jövőben itt az Egyesült Királyságban valahogy fel tudja ezt a gyűjteményt használni valami jó célra. A második megkereséssel sikerrel is jártunk, a magyar iskolaprogramhoz szerveznek jótékonysági aukciót novemberben, ott kerülnek majd értékesítésre a könyvek, a pénzből pedig a helyi magyar gyerekek nyelvtan és irodalom órái lesznek megfinanszírozva.

Miután mindent megszerveztünk, kezdődhetett a könyvmentő hadművelet. Vasárnap reggel indultunk az elhunyt Miklós bácsi barátjához János bácsihoz(86), aki a garázsnál várt minket. Közben persze elkezdtem kérdezősködni az ismerősömtől, hogy hogyan is van ez az egész, ki volt a bácsi és hogyan került ide Londonba. Kiderült, hogy a két bácsi a második világháború végén került hadifogságba Ausztriába, majd másfél évet töltöttek Olaszországban és onnan 1946-ban érkeztek az Egyesült Királyságba. János bácsi akivel sikerült pár mondatot beszélgetnem, építészmérnök volt, 1956-ban kapta meg a brit állampolgárságot, angol felesége van és két fia. Az elhunyt Miklós bácsinak szenvedélye volt a magyar történelem és az irodalom, miután szétválogattuk a könyveket, rengeteg Ady,Petőfi és Arany János kötetet találtunk. Sajnos nem volt módomban megtudni, melyik alakulatban és hol szolgáltak a háborúban, de könyvek közül megtartottam egy 1997-es kötetet amely a Huszonnégyes Honvédek a Kárpátokban címet viseli, illetve egy Nyíri bakák a Donnál címűt amely a 12. Gyalogezred Don-kanyarba indulása 50. évfordulójára rendezett bajtársi találkozó alkalmából jelent meg 1992.-ben. Innen gondolom, hogy Miklós bácsi megjárhatta a Dont. Találtam még egy ritkaságszámba menő kötetet, ez a Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920-1945) címet viseli, szerzője Dálnoki Veress Lajos vezérezredes és 1972-ben adták ki Münchenben.

Végül tizenegy kötetet választottam ki, a maradékot elvittük az aukció szerevezőinek. Jól sikerült akció volt, úgy érzem a lehető legjobban teljesítettük Miklós bácsi akaratát, a könyvei jó helyre kerültek, az emlékét megőrizzük, Isten nyugosztalja!