Hadijátékos

Hétfőn megint sikerült egy nagyszerű 28mm-es szovjet-német csatát összehoznunk, oldalanként egy-egy tankkal, és ezer-ezer pontnyi gyalogsággal. Német oldalon kilenc aktiválás volt, a szovjet oldalon tizenkettő. Nagyon örülök neki, hogy hétről-hétre tudom használni az én kis szovjet szakaszomat és a Pegasus házakat is. Szépen hozzák vissza az árukat, meg a beléjük fektetett időt. Öten játszottunk, mindenkinek volt saját színe a kockákból, egyenként aktiváltunk, remekül működött a párhuzamosan zajló mégis közös ütközet. A két német játékos ravasz módon vegyesen állította fel az egységeit, mi a szovjet oldalon három egyenlő részre osztottuk a csatamezőt, és párhuzamosan nyomultunk előre. A jelenleg zajló csatáink lényege, hogy mindent teszteljünk amit csak lehet, mindenféle szovjet és német egységet, és minden szabályt megtanuljunk. A cél egy olyan ötfős csapat „kiképzése” akikkel már érdemes belevágni egy nagyobb lélegzetvételű játéksorozatba, esetleg hadjáratba, vagy éppen versenybe.

Daren klubtársunknak ez volt az első játéka, így neki adtuk a SZU-85 páncélvadászunkat is, meg a tüzérségi megfigyelőnket is, had ugorjon bele a mély vízbe. A bal szárnyon kellett támadnia, nyílt terepen.  Nekem viszonylag szerény erők jutottak a  jobb szárnyon, egy aknavető, egy maxim, egy raj gyalogos, meg egy alhadnagy. Harry barátom a kapta a derékhadat, lángszórós egységet, a géppisztolyos rohambrigádot, és a könnyű tarackot a vontatóval.

Velünk szemben a németeknek veterán gyalogságuk volt, minden raj két MG-42-vel, a katonák zöme rohampuskákkal, Panzershcrek, Panzerfaustok, mesterlövész, aknavető és egy Párduc harckocsi alkotta a seregüket. A terep a németeknek kedvezett, hozzájuk esett közelebb a falucska, ami több fedezéket kínált. A megfigyelőket és a mesterlövészt előre be kellett rajzolni egy térképvázlaton, amíg FIRE parancsot nem kaptak, láthatatlanok voltak. Különösebb hadicél nem volt, semmisítsünk meg minnél több ellenséget alapon zajlott a játék. A térkép széléről indultunk, az első körben egy RUN parancs keretében lehetett belépni.

Az kezdeti mozgások során már elkezdődött a sakkhoz hasonlatos taktikai manőverezés. A jobb szárnyon velem szemben az úton rohant be egy német raj, mire válaszul mi berobogtunk a tarackkal, és szépen sakkot is adtunk vele a gyalogosoknak, akik a következő körben rohantak is be egy keresztutcába, hogy fedezékbe legyenek. Így a jobb szárnyon maradt két német egység el lett szigetelve, mert az úton át kellett rohanniuk, ha csatlakozni akartak a többiekhez, azt viszont uralta a ZIS-3-as lövegünk.

A bal szárnyon kifogytunk az aktiválásokból, így sajnos korán be kellett lépnünk a SZU-85-el, ezzel viszont kiprovokáltuk a németek egyetlen logikus válaszlépését, a Párduc beléptetését a páncélvadásszal szemben. A német játékosok kiszúrták a lángszorós csapatunkat, szerencsétlenségünkre, a német mesterlövész rá is látott, így már a második kör elején búcsút inthettünk neki. Fontos tanulságokat vontam le már az első két kör után is. A páncélosok pozícionálása kulcsfontosságú, főleg ha esetleg több tankja van az egyik félnek. A szovjet játékosnak a „Human Shield”, brutális taktikája nagyon követendő, az olcsó gyenge kiképzésű gyalogságot kell előre hajtani, és az értékes profi egységekkel levadászni a felhajtott vadat, a gyalogos tömeg takarásában. A mesterlövész rendkívül hatásos a specialista egységek ellen, mert egy lövéssel kiüti az egész 2-3 fős csapatot!

A második körtől tehát elkezdődött a tűzharc, mindkét páncélos mellé lőtt, a gyalogosok nyomultak előre, és ahol lehetett tüzet is nyitottak, a távolság nagy volt, de a szovjet csapatok máris elszenvedtek némi veszteséget, mert a rohampuskás német rajok a két MG-42-el együtt húsz kockával dobták a lövéseiket, viszonylag nagy távolságból. A ZIS-3 ágyú is elkezdte bontani a házakat, kevés sikerrel. A harmadik körben a német aknavető elkezdte lőni a tarackot, az én egységeim egy kis erdősávon nyomultak keresztül, az aknavetőm is munkába állt, a tankok ismét lövést váltottak, találat nélkül. Ekkor hívtuk le a tüzérségi tűzcsapást, megegyeztünk, hogy nem lesz többet „tornádó” effektus, egyszeri becsapódás lesz csak. Darren hatost dobott telibetalálta a német derékhadat, a két nyílt színen nyomuló rajnak veszteséget is okozott, az egyik öt darab pin jelzővel lett gadagabb, magyarán földhöz lett szögezve.

A következő körben megpróbáltam átmozgatni a Maximomat a középső csapatainkat támogatni, de a mesterlövész újra akcióba lépett, és kilőtte az egységemet, immáron két aktivációt veszítettünk, több mint száz pontot, a német mesterlövész megszolgálta az árát, ötven pontba került és száz pontnyi szovjet erőt semmisített meg. Ugyanakkor a németek földhöz szögezettségét kihasználandóan, a géppisztolyos szovjet desszantosok a nyílt terepen rohantak előre csípőből tüzelve a fegyvereikkel. Persze mind mellé ment, de végre mi is produkáltunk egy húsz kockás lövést. A bal szárnyon a búzatáblában előrenyomuló gyalogság leblokkolta a páncélvadász lővonalát, így a Párducot nem fenyegette veszély ebben a körben, ezért el is kezdte géppuskázni a gyalogságot. Itt vétettünk egy hibát csak három kockát adtunk a géppuskáinak, pedig négy a szabály, tehát nyolc kockával tudta volna lőni a gyalogságot. Itt ugyancsak érdemes elgondolkodni azon, hogy a szabály szerint a német tankok fedélzeti fegyvereire nincs bónusz, tehát nem lőnek öt kockával, hiába azok is MG-34 vagy MG-42 géppsukák. Részemről mivel a német páncélosok jóval drágábbak, ezt megadnám nekik, ugyanakkor a beépített fegyverek talán nem voltak annyival hatékonyabbak. Minden esetre a szabály, az szabály négy kocka jut a géppuskáknak.

A németek Panzerschrek csapata kitört a fák közül és megpróbálta elintézni a SZU-85-öst, de mellé lőtt. Válaszul a páncélvadász visszalőtt, de elhibázta. A következő kör elején a vörös gyalogság szitává lőtte a német páncélvadász csapatot (minden figurát háromszor ért találat). Az aknavetőm eltalálta a célpontját, de nem okozott veszteséget, a német aknavető leszedett egy kezelőt a ZIS-3 személyzetéből, az előrenyomuló rajom végre lövéshez jutott, de elveszítette az altisztjét, szerencsére az alhadnagyom a közelben volt és így megdobtam a morálpróbát az aktivációhoz. Mivel kifutottunk az időből, a játék itt végetért. Egy küzdelmes döntetlen lett a vége, a két tank együtt sem okozott több veszteséget mint két figurát, a mesterlövész remekelt, a ZIS-3 sem ért el találatot, összeségében nagyon rosszakat dobtunk, a tüzérség megint nagyon komoly tényezőnek bizonyult. Terveink szerint a jövő héten mindkét fél kap egy T-34-est, és hozzá ezer-ezer pontnyi gyalogságot, ugyanígy öten fogunk játszani, ha minden jól megy megkapom addig a munkabeosztásomat, és elkezdhetek tervezni egy játékot a britjeimmel is. Jelenleg nagyon kevés a német járművünk, a Die-Cast gyártóktól nincs könnyebb tankunk mint a Párduc, ez behatárolja a lehetőségeket. Még egy példa arra, hogy érdemesebb ezt 20mm-ben játszani, ahol a seregépítő fantáziát nem szűkíti le az anyagi háttér, vagy legalábbis jóval kevésbé.