Hadijátékos

A múlt heti csata után vörös vezérkar levonta a tanulságokat és elkezdte újrakovácsolni a győzelem fegyvereit. Vagyis Daren elvitte egy hétre magával a szabálykönyvet, hogy áttanulmányozza, és végül megrendelte a sajár példányát. Harry új hadrendet kalkulált ki, de immáron a javaslatomat követve egy féllánctalpassal bővítette a haderőt, ezt én vittem magammal a brit seregem gépparkjából. Így mindhárman hozzájárultunk a szovjet erők hatékonyabbá tételéhez. Ahogyan azt már az előző csataleírásban említettem is, ezer pont és egy T-34-es volt a keret, a német oldal is kapott egy zsákmány Beutepanzer T-34-et.

Végül tizenegy aktiválásunk lett, én kaptam a bal szárnyat két raj gyalogossal, a tüzérségi megfigyelővel és a lángszorós rajjal. Harry középen támadott a T-34-esével, valamint az elit gárdista rajjal, akik szokás szerint csak géppisztolyokkal voltak felszerelve és ezúttal egy amerikai féllánctalpas lövészpáncéloson utaztak, valamint egy zsákmányolt panzerfaustot is vittek magukkal. (Mert a szovjet  győzelemnek sok olyan fegyvere volt, amit az ellenség kezéből csavartak ki, vagy az amerikai és brit gyárakban gyártottak le. A Bolt Action játékok során pedig kedvünkre kombinálhatjuk ezeket.) Daren a jobb szárnyat kapta, alhadnagy, mesterlövész és két raj alkotta a seregrészét.

A szokásos „csapjunk össze a tábla közepén” küldetést játszottuk, tanultuk a szabályokat. Daren egy igazi szabálykönyv Guru, egy hét alatt betanulta a szabályokat, rá is mutatott néhány dologra amit rosszul csináltunk az előzőekben, ebből a legfontosabb a pinned jelzők használata volt. Mi eddig csak akkor adtunk jelzőt, ha az egység figurát veszített, pedig ez akkor jár ha az egységet találat éri. Ez azt jelenti, hogy jóval könnyebb helyben marasztalni egy egységet, mint eddig. Magyarán a tűz alá vett egység tagjai lelapulnak akkor is, ha közel fütyülnek a golyók, nem csak akkor ha már valakit a csapatból találat ért. Ezzel így jóval könnyebb „lefogni” egy egységet, ami sokkal reálisabb.

Szokás szerint titokban elhelyeztük a megfigyelőket és a mesterlövészeket a csatatér középvonaláig bezárólag, majd megkezdtük az előrenyomulást. Az első körben csúnya meglepetés érte Darent, aki nem nézte meg a mesterlövésze pozícióját rendesen, szegény Zajcevet egy olyan házba rakta le, aminek nem volt se ablaka, se ajtaja a németek felé, így ki kellett jönnie a házból és ez hamar a végét jelentette szegény vörös lövészünknek. Én sem voltam valami szerencsés, túl hamar kifogytam az aktiválásokból, még alig volt német egység a csatatéren amikor már parancsot kellett adnom a tüzérségi megfigyelőnek. Mivel a tűzcsapás kétélű fegyver véleményem szerint jobb már az elején gyorsan túlesni rajta, hogy az esetleges baliskernél ne legyen 24 incsen belül saját egység amire az ellenfél átrakhatja a célkeresztet. Sajnos nem volt értelme célpontot választanom az első körben, így csak a második körben adtam célpontot. Megpróbáltam a németek T-34-eset lefogni a tüzérséggel, de nem sikerült, a harmadik kör elején késett a tüzérség, a negyedik körben pedig egyest dobtam, így bekövetkezett amitől tartottam, a saját fejünkre idéztem a bajt.

Az első körben alig történt tehát akció, a gárdistáink berobogtak az úton, a nehézgéppuska okádta a tüzet, a T-34-es a lövészpáncélos mögé húzódva nyomult előre. Logikusan a tank mögé húzódva kellene előrenyomulni a lövészpáncélossal, de a lövészpáncélos gyorsabb és a játék realitása azt mutatja, hogy mindig a tank az elsődleges célpont. Most se történt ez másként, a németek tankja egyből a mi tankunkra lőtt, de messze elhibázta. A gyalogos erőink szépen felfejlődtek, a német mesterlövész már az első körben felfedte a helyzetét, rálőtt az egyik rajomra, de elhibázta. Természetesen egy házban lapult meg, képtelenség kiiktatni normál gyalogsággal, mert alapban hatos a védő értéke (háromról indul a dobás, kettővel nehezedik a fedezék miatt, és még eggyel mert a mesterlövész kis méretű egység, és még ehhez jön a többi nehezítés).

Részemről a fő feladatomnak azt láttam, hogy a két rajomat fedezékként használva akciótávolságba jutattom a lángszorósomat. Ez a feladat nekem négy körömbe került, és az egyik rajomat fel kellett áldoznom, vagyis hat figurámba került összesen, hogy bevethessem a lángszórót. Az út két oldalán nyomultam előre, a kereszteződésben állt a legnagyobb épület ebben ült a mesterlövész, folyamatosan AMBUSH parancsot kapott, a ház előtt az udvar kőfalánál egy teljes német raj vonult állásba, és még egy szaintéc is került melléjük, hogy ha valami isteni csoda folytán le is szedek valakit, akkor is legyen esélye túlélni. Szabály nyelven ez azt jelentette, hogy a mesterlövész kiiktatásához kétszer kell egymás után hatost dobnom, hogy eltaláljam, majd ötöt vagy hatot hogy veszteséget is okozzak, de ezt még a szanitéc megmentheti egy hatos dobással. Az első veszteség pedig nem maga a lövész, hanem a megfigyelő, hacsak nem dobok három hatost egymás után az elején és akkor én választhatok.

A sarokház a kőfallal tehát egy igazi erőd volt, amit csak véres veszteségekel tudtam meghódítani, a német rajnak szokás szerint két „villámgéppuskája” és hat rohampuskája volt, húsz kocka az én tíz kockámmal szemben. Állandóan tűz alatt tartottam őket, körönként kaptak két „pinned” jelzőt, de veszteséget nem bírtam okozni nekik. Végül az utolsó körben kitaktikáztam, hogy a mesterlövészen kívül már senki se tudjon reagálni a lángszórósaimra, sőt még annak is bevittem egy „pinned” jelzőt. A mesterlövész természetesen megdobta a próbát és leadott egy lövést, de elhibázta, így három német kapott lángra és két „pinned” jelzőt kapott a német raj, nem dobták meg a morálpróbát, így meghátráltak. A lángszórósomnak viszont egy újabb szerencsés egyes dobásnak hála ki is fogyott a fegyvere, ez volt számomra az utolsó kör vége.

A többi frontot közben dúlt a harc, a két tank teljesen ugyanúgy mint a múltkor folyamatosan lőtte egymást a harcmező két széléről, egyszer se találtak, illetve találat volt de sebzés vagy páncélátütés nem. A németek ismét helyzetbe hozták a Panzerschrek rajt, két lövést is leadtak a tankunkra, de mindkettő mellé ment. A balszerencsés mesterlövészünk kifutott a házból, mire a német aknavető telibe találta, a tüzérségi megfigyelőmet már a második körben kiiktatták a németek, a tűzcsapás a saját egységeinkre csúszott át, így a jobb szárnyon három körre helyhez szögezeződőtt a gyalogságunk, annyi „pinned” jelzőt gyűjtöttek be. Ezek a rajok lövéshez sem jutottak a játék során.

A középső fronton a gárdisták viszont fénylő betükkel írták be magukat a szovjet hadtörténelem lapjaira, a lövészpáncélossal villámgyorsan benyomultak a csatatér közepébe, bevetették magukat a kőfal mögé, és lekötöttek három német egységet, mert hat incsen belül tíz dobtáras géppisztollyal osztották a halált. Az út két oldalán a kőfalak mögül tüzelt egymásra a két fél, nagy tűzerővel, de nagyon jó fedezék mögül, egy ízben öt figura veszteséget okoztak egy német rajnak, ezzel morálpróbára kényszerítve őket (az egység fele elveszett egyszerre). Volt olyan kör amikor az altisztjüket vesztett, gárdisták hat „pinned” jelzővel megdobták a RALLY parancstesztet és lerázták az összes jelzőt! A csata végén még mindig hat gárdista volt talpon a tizenegyből.

Megint csak kifutottunk az időből, így döntetlen lett a játék, de a szabálykönyv szerint előírt hat kört simán lejátszottuk öten is. Mind élveztük a játékot, pörgős volt és tanulságos, jól adta vissza a második világháborús szárazföldi hadviselés viszonyait. Működött a tűzzel lefogás taktikája, a németek tűzereje brutális, a szovjetek mennyiségi fölénye nyomasztó, a veterán csapatok érezhetően jobbak, a mesterlövészek ugyanúgy nagy problémát okoznak a gyalogságnak mint a valóságban. A tankok jelenléte megint csak teljesen semleges volt, lefoglalták egymást teljesen. Ezen a téren valami fantáziadúsabb taktika kell legközelebb, sajnos a jövő héten kimaradok a két párhuzamos Bolt Action játékból, az utánna következő héten pedig valami mást akar játszani a társaság, talán egy ACW csatát fogunk megvívni, de ez még messze van. Újabb játékos is csatlakozott a csapathoz, egy klubtag akiről kiderült hogy komoly német sereg birtokosa, így ketté oszlik a társaság, mert van elég sereg két párhuzamos játékra.