Stipkovics káromkodva kurblizta a teherautót, a februári hidegben jobban szeretett a kormány mögött, jól beburkolózva vezetni. A kínai tüzérek mind bent kuporogtak a raktérben, Anton meg a fülkéből bíztatta. A két páncélautó már jól elhúzott előre, a gyalogság is letért kétfelől az útról, elkezdtek szétbontakozni. A két nagy vörös zászlóhoz igazodva nyomultak előre, vagy száz gyalogos két maxim gépfegyverrel megerősítve. A barnás orosz uniformisok közül kirítt az a két raj, akiket a hadifoglyok közül toboroztak, ezek szedett-vedett K.u.K. uniformisokba voltak öltözve. Semmijük se volt elég, se lőszer, se étel, de még ruha sem. Be kellett venniük Kherson-t, nincs más választásuk. A gyalogság nagy része kiképzetlen kényszer reguta, vagy honvágytól gyötört volt hadifogoly. Stipkovits mindet ismerte névről, egy munkatáborból jöttek, önként jelentkeztek vöröskatonának, mert még ez az élet is jobb volt mint a robot a Murmanszk vasútnál.

A kocsi felhördült, majd rázkódva elindult a motor, Stipkovics gyorsan bemászott a volán mögé és megindult a gyalogság után a földúton. Eldördült az első néhány lövés, a vöröskatonák  futólépésre váltottak, Stipkovicsék gyorsítottak balra kanyarodtak és felzárkóztak a gyalogosok mögé. Antonnak nem tetszett a terep, egy kereszteződés volt előttük, két ház takarta el a kilátást, távolabb az út elkanyarodott, onnan az egyik ház ablakából lőttek rájuk,  látszott egy géppuska villogó torkolat tüze. Jobbra kitértek, át egy gyalogösvényre, a tüzérek hátul káromkodtak, ahogyan a kocsi bukdácsolt előre. Végre kiértek egy nyílt terepszakaszra, a gyalogság már javában rohamozott. Anton kiadta a parancsot, Stipkovics lefékezett, a kínaiak kiugráltak és elkezdték beállítani a löveget. Stipkovics látta, hogy előttük a gyalogságból hullanak a vöröskatonák, erős puskatüzet kaptak előröl. Megszólalt az ágyú, de a hatását már nem látta, mert addigra már visszafelé robogott, hogy fedezékbe vigye az autót, az útra kanyarodva azonban beletaposott a fékbe. Halott hadifoglyokat látott mindenfelé, az akna telitalálat krátert robbantott az útba, egy mészárszék közepébe hajtott bele.

A csata a terveinktől eltérően négy játékos helyett, végül két játékossal lett lejátszva. Alan dobása jól sikerült, a választása a védő szerepére esett, jóval kevesebb aktiválása lett, veterán rajokból állt a serege, görög Evzon gyalogság, idegenlégiósok, illetve volt egy francia Metropolitan raja, ők reguláris morállal indultak, minden rajnak volt könnyű géppuskája és tizenkét figurából álltak. Nehéz fegyverzet területén nem volt különösebben erős, egy aknavető és egy géppuska támogatta a csapatait. Két rajt hagyott tartalékban, a többi egységét felrakta a csatatérre. Az első adandó alkalommal bemozgatta az egységeit a házakba. Majdnem kétszer annyi aktiválásom volt mint neki. A komisszárok olcsó extra aktiválásokat jelentettek a seregemnek, nem vettem kísérő figurákat, se a tiszteknek, se a szanitéceknek, mivel tudtam, hogy teljesen felesleges. Alannek minden tüzelési kapacitására szüksége volt, hogy megállítsa a vörös hordámat, és távol tartson a térkép szélétől. Következésképpen nem fogja elpazarolni egy teljes raj tűzerejét arra, hogy egyesével lelövöldözze a hadnagyokat és a komisszárokat. A számításom bevált, az aktiválások terén nagy fölényem volt, erre szükség is volt, mert a gyalogságom folyamatosan olvadt az intervenciósok tüzében. Az én kiképzetlen katonáimat 3,4,5 és 6-os dobás is leszedte, a veterán intervenciósokat csak az 5-ös és a 6-os.

Az első körben elkezdtem rohanni előre a két úton befelé, Alan telibe találta az egyik rajomat az aknavetőjével, öt figurát veszítettem. Ezután elrontottam a morálpróbát, újradobtam mert a szovjetek extra szívós gyalogosok, de ezt is elrontottam, így máris tíz figurát veszítettem, az aktiválásról már nem is beszélve. A két páncélautót előre toltam, pajzsként szolgáltak, fedezték az utat. Rendkívül gyorsak ha az úton maradnak, gyakorlatilag már a második körben leroboghattam volna velük a térképről, de ezt az utolsó körre tartogattam.

A második körtől kaphatta meg Alan a két maradék raját erősítésnek, én semmi mást nem csináltam, csak géppuskáztam a két Rolls-al, és rohantam előre a gyalogsággal. Az intervenciósok megszállták a legnagyobb épületet, és beérkezett a légiós raj utánpótlásnak. A harmadik körben végre lövéshez jutottak a géppuskáim, és felhoztam a löveget, hogy a nyílt terepről tudjak tüzelni. A tervem az volt, hogy a nagy házban rejtőző Evzon rajt, addig lövöm, amíg megfut a sok „pin” jelzőtől, majd beülök a helyére, mert a ház már Alan kezdőzónájában volt, tehát extra pontot ért. Ehhez sajnos fel kellett áldoznom a jobb szárny gyalogságát, hogy ezeket céltáblaként előretolva elvonjam a tüzet a balszárnyról. Mindkét oldalon két egyenlő nagyságú szakaszom volt, de a bal oldalon kedvezőbb volt a terep, a jobb oldalon meg már az elején elveszítettem egy teljes rajt.

A tatikám a negyedik körben már egész jól működött, az Evzon rajt koncentrált kereszttűzbe fogtam, hét találatot vittem be nekik, a kapitányuk a ház mögé rohant és onnan bíztatta őket. Vagyis Alan hat incsen belül mozgott a figurával, így amikor az egységnek RALLY parancsot adott, a tizes morál értékére kapott hét nehezítést a „pin” jelzők miatt, meg három könnyítést a kapitány miatt. A próbát megdobta, és három pontot sikerült lefaragnia az egységről. A következő körben is bevittem még négy jelzőt, de megint megdobta a próbát és leszedett négy jelzőt. Megérkezett az utolsó intervenciós raj, négy találatot kapott az egyik géppuskám, de a pajzs mindet felfogta. A bal oldali Rolls-om, közvetlen közelről sorozta a ház ablakait, közben a görög géppuska lövedékei hatástalanul pattogtak le a páncélzatáról.

A vöröskatonák, viszont ijesztő mértékben fogytak, dobáltam a morálpróbákat, meg a Green morál speciális próbáját, veszítettem egy figurát egy rontott próba miatt, mert a kommiszárom akcióba lépett. Az egyik raj egy szinttel jobb morált kapott, de összeségében a nyílt terepen rohamozó pocsékul kiképzett katonáim hullottak, mint a legyek ősszel. Sikerült itt ott, egy-egy figura veszteséget okoznom, de a fedezékből tüzelő veteránokat nagyon nehéz volt leszedni. Az utolsó két körben végre lövéshez jutott a lövegem, és egy gyors előretöréssel oldalba kaptam egy görög rajt a jobb oldali páncélkocsival, akik a farakások mögül lőttek, így sikerült kiiktatnom egy teljes rajt, mert oldalról közvetlen közelről kapták a géppuskatüzet, és a Putyilov gránátja is leszedett három figurát.

Az utolsó hatodik körre már hatvan gyalogos figurám volt a veszteséglistán, gyakorlatilag elolvadt a gyalogságom, maradt két maxim, a löveg és a két páncélautó, valamint hat különféle magányos figurám, és talán két raj roncsai. Így előre robogtam a kocsikkal, hogy minél több pontom legyen a végén, de így se tudtam elég pontot összeszedni még egy döntetlenhez sem. Az intervenciósók továbbra is védik a várost, a következő csata egy tankokkal is megtámogatott felmentési kísérlet lesz, a vörös hadsereg fog védekezni.