A csatát előzetes megegyezés szerint, hárman vívtuk. Mivel Harry nem volt biztos, hogy részt tud venni a hétfői klubdélutánon, nekem kellett összeraknom egy ezerötszáz pontos brit serget, Phil védekező ezer pontos német serege ellen. Két egyenlő hétszázötven pontos brit haderőt kellett tehát összeállítanom, a szokásos 1944 Normandiás terepre. A seregek kialakításában az motivált, hogy továbbra is gyakoroljam a tankok használatát, így a választásom a két Cromwell Centaur tankomra esett. Ez a két speciális jármű igazi normandiai különlegesség, az alap Cromwell tankok lövegeit 95mm-es tarackokra cserélték, hogy ezek támogassák a brit Kommandó csapatokat a partraszállásnál.

Még valamikor 2010 körül vettem ezt a két die-cast járművet a Churchill tankommal együtt, egy csomagban az ebay-ről, most estek át a tűzkeresztségen. A vonatkozó szabályok szerint tankok ellen nem valami hatásosak, viszont a gyalogosok ellen nagyon erősek, mert a 95mm-es tarack besorolása „medium howitzer” a Bolt Action terminológiája szerint. Ha tehát eltalálom velük a gyalogsági vagy tüzér egységet, akkor 2K6 figurát találok el, és ezek ellen hármas az átütő erőm, vagyis a veterán némete egységekből is le kell szedni a figurákat ha kettőt vagy nagyobbat dobok a veszteségre. A „DOWN” parancs felezi  a 2K6-om hatását, de egy fix találatom mindig van, hiszen minimum kettő találatom van a két hatoldalu kockán,  ezen kívül  K3 „pin” jelzővel is sokkolja a célpontját. A Centaur páncélosok még két géppuskával is fel voltak szerelve, ez így elég ütőképes fegyverzetnek tünt egy támadáshoz. Ez a két tank alkotta tehát a sereg magvát, ezek mellé kaptunk egy ingyen tüzérségi megfigyelőt, és vettem egy légi megfigyelőt is hetvenöt pontért.  Harry szakaszába három tíz fős raj került, az enyémbe három nyolc fős, mindketten kaptunk egy-egy szanitécet és hadnagyot. A hadnagyok mellé kerültek kísérők is, az álló célpontokra számítva, vettem egy-egy közepes aknavetőt is, irányzóval. Abban bíztam, hogy ha Phil esetleg hoz is egy Pz-IV-es tankot, akkor megbombázzuk a légierővel, illetve ráhívjuk a tüzérséget is, ha minden kötél szakad a két Centaur teleszórja „pin” jelzőkkel. Ez volt tehát az előzetes elképzelésem a csata előtt, ami most jön azt már a csata után írtam.

Amint eldördül az első puskalövés egy csatában a teljes előzetes  tervdokumentációt dobhatjuk is ki a kukába. Most sem történt ez másként, már az első kockagurítástól másképpen alakult a történet, mint ahogyan azt képzeltem. Harry végül nem tudott jönni, így Mac barátunk vállalta el a parancsnoktárs szerepkörét. Phil rejtett felállást választott, én kaptam egy előzetes tüzérségi bombázást, pont úgy mint ahogy a második RCW csatában a görögök ellenem. Természetesen egyest dobtam, így nem történt tüzérségi előkészítés. Brit voltam így jogosult lettem volna egy második dobásra is, de ezt elfelejtettük.

A nulladik körben felraktuk a szokásos előrevetett egységeket, ennél a pontnál jól ráfaragtam, mert Phil csak az első kör elején rakta fel az „egységeit” apró kék pontokkal jelölte meg a csapatok helyét, így tudtam, hol vannak ellenséges egységek, de nem tudtam mifélék. A nulladik körben felrakott egy megfigyelőt, meg egy mesterlövészt, mi meg négy megfigyelőt, utánna felkerültek a kék pontok, nagyon közel a megfigyelőinkhez. Magyarán ha a megfigyelők kapnak egy „FIRE” parancsot, a közelben rejtőző német egységek azon nyomban tüzet nyithatnak rájuk. Ebből következően az aknavetőm tűzirányítója, mást nem csinált, csak bújt. Folyamatos „DOWN” parancsot adtam neki, mert ha lelövik, az akanvető megvakul és előre kell hoznom magát a fegyvert, hogy közvetlen irányzással tüzelhessen. Phil is gondba volt, mert négy magányos figura rejtőzködött a romok között, de nem tudta ki-kicsoda, így egy egész egységét fel kellett fednie és megtámadni egy magányos figurát, ha valami eredményt akart. A dilemma lényege az volt, hogy ha rossz figurát választ akkor egy aknavető megfigyelőjéért mozdult ki a rejtett lövészárokból, ami nem érte meg az áldozatot. Ugyanakkor persze lehetett volna egy tüzérségi megfigyelő is, vagy éppen egy légicsapást irányító tiszt is.

Az első kör szokás szerint a felvonulással telt, kirajzolódott a német védelmi vonal, az út volt a frontvonal, ahogyan középen kettészelte a térképet, mellette sövény, mögötte a németek beásva, egy vonalba, illetve a romos házban meg a két ép házban is rejtőzött néhány megfigyelő, és a parancsnok. Akkor még ezt nem tudtuk, csak a kék pontok jelölték az egységek helyét. A megfigyelőknek nem volt célpont, így mindet ahogyan írtam is egy-egy „DOWN” pranaccsal bújtattuk a romok között. A brit sereggel két egyenlő részre osztva elkezdtünk előre nyomulni, utolsónak a két tankkal léptünk be. Phil minden volt csak vidám nem, amikor szembesült a két „önjáró tarackkal”. Mi se nagyon tapsikoltunk, mert nem volt célpontunk, a kereszteződés jól meg volt erősítve, a jobb szárnyon lévő hosszú tisztáson pedig nem mertem elindulni a tankommal, mert nem lehetett róla kitérni semerre sem, ilyen „csőbe” nem akartam elvesztegetni a Centaur tankomat.

A második körben Phil kitört egy rajjal, és megszórta Mac egyik megfigyelőjét, mivel ez egy kis célpont volt, „DOWN” paranccsal, romok között, így duplán kellett hatost dobnia, és utánna négyet ötöt vagy hatot, hogy le is szedje a megfigyelőt. Nem sikerült neki, csak egy „pin” jelzőt kaptunk. Erre az akcióra válaszul előrerobogtam a Centaurommal megtámadtam az előbújt németeket, kaptak egy „pin” jelzőt, de veszteséget nem sikerült okozni. Mac szépen zárkózott fel az egységeivel, én is nyomultam előre, a németek tovább rejtőzködtek egy-egy „AMBUSH” paranccsal.

A harmadik körben az első dolgom volt biztonságos távolságra visszatolatni a tankkal, és utánna megszórni a második német rajt, ami időközben feltünt, az út túloldalán. Phil gyakorlatilag kiugrott egy rajjal a védővonalából, hogy leszedje a megfigyelőt, de rögtön utánna egy hátrébb lapuló rajjal feltöltötte a hézagot. Így nekünk lett két célpontunk, egy az úton, egy meg mögötte a lövészárokban. A tankom visszahúzódott és tüzelt, így Phil raja kapott két „pin” jelzőt és veszített egy figurát. A következő aktiválás Mac-nek jutott, mire ő szépen felzárkózott mellém a tankjával és ugyancsak megszórta a német rajt. A két tank így egy remek fedezéket alkotott az úton, ide fel tudtunk zárkózni a gyalogsággal.

A jobb szárnyon az egyik nyolcfős rajomat egy „AMBUSH” paranccsal elkapta Phil egyik beásott raja, veszítettem két figurát, de a mögöttük haladó egységem így kapva kapott a lehetőségen és egy „RUN” paranccsa felzárkózott az úthoz. A bal szárnyon Mac ütemesen nyomult a fák között, és rejtőzött a házak mögött. Középen parázs lövésváltás volt, Mac egyik rajából a német mesterlövész kilőtte a Bren golyószórós figurát, Nekem előrenyomult egy egységem, akiket Phil raja megtámadott, és leszedte a alakulatom felét, a Bren golyószóróssal együtt. Megdobtam a morálpróbát amit ilyenkor szokás tenni, mert az egység fele egy tűzcsapásban elveszett. A németek elmulasztották kilőni a Panzerfaustjaikat a két tankra, minden figurájuk a gyalogosaimat írtotta. Ennek meg is lett a böjtje a következő körben, mert az első dolgom az volt, hogy aktiváltam az első paranccsal a Centauromat, és a tarackkal leszedtem öt figurát a német rajból, akik a kereszteződés kellős közepén, a nyílt terepen álltak. A felbukkanó német célpontokra ekkor lehívtuk mind a tüzérségi, mind a légicsapást. A terv az volt, hogy lyukat robbantunk a német védvonalon. Mac még gyorsan kimenekült a romok közül az aknavető megfigyelőjével, Phil pedig leszedte a légi megfigyelőmet, de már csak azután, hogy lehívta a légicsapást.

A negyedik körben a tüzérségi és légicsapással kezdtünk, a tüzérség alapossan megszórta a német rajokat, hullottak a „pin” jelzők, az utolsó lövés a házban a második szinten lapuló aknavetős tűzirányítóra esett, a gránát átszakította a födémet, és a másodikon robbant, a figura hatszoros halált halt. A légicsapás is rendben megérkezett, leszedte a célpont német raj felét, a környezőket meg megszórta újabb „pin” jelzőkkel.  A légicélpont német raj kapott vagy hat „pin” jelzőt, így a tesztjét nem dobta meg, ezért levételre került, mert elveszítette az állománya felét. A kör tehát jól indult, a németek elég vacakul álltak, volt két rejtőző beásott rajuk a bal szárnyon, egy tönkrelőtt két puskás gyalogosból álló rajuk a kereszteződésben, hét „pin” jelzővel. Volt egy teljesen ép, beásott rajuk szintén hat „pin” jelzővel a védvonalba, és a jobb szélen is volt egy beásott rajuk, két „pin” jelzővel. A mesterlövészük buzgón puffogtatott, a tiszt valahol hátul rejtőzött, az akanvető megvakult, most kell támadni!

Mac kapta az első aktiválást, előrerobogott a tankjával, az eddig a kereszteződés bal oldalán rejtőző német raj kilőtt rá két Panzerfaustot, de mellé mentek! Én erre keresztültapostam a két németen a kereszteződésben, mivel páncélelhárító gránátjuk nem volt, a morálpróbát hét „pin” jelzővel nem tudták megdobni, levételre kerültek, igazi klasszikus „Armoured Overrun” manőver volt. Bekanyarodtam és megsoroztam az egyik beásott német rajt, de nem találtam el.  A jobb szárnyon a gyalogosaim, hatástalan tűzharcot vívtak a beásott német rajjal, érdemi siker nélkül. Mac a balszárnyon megrohanta a németek legszélső egységét, de alig okozott neki valami veszteséget, a raj viszont kint maradt az úton nyílt terepen.

Az ötödik körben fordult a kocka, Phil egy elegáns Panzerschreck lövéssel fenékbe lőtte a tankomat, ami felrobbant. Ez is egy klasszikus hadmozdulat volt, az egész idáig rejtőző kétfős raj, a romok második emeletéről, meglepetésből és hátulról atomjaira robbantotta a tankomat. A Panzerschreck páncéltörő képessége nyolc, a hátulról jövő lövés ad hozzá még kettőt, az én páncélom kilenc, és Phil még dobott hozzá egy K6 kockával. Ha szemből lő is átüti a páncélomat, ha jobbat dob mint kettő, így viszont dobás nélkül is átütötte. A következő lépésével aktiválta az egyik beásott raját, és közvetlen közelről leszedett hat figurát Mac rajából akik az úton álltak, négy figura maradt, megdobták a morálpróbát, de az áttöréstől messze voltak mint Makó Jeruzsálemtől. Mac tankja megszórta a Panzerschreck rajt, az egyik figurát sikerült is leszednie, meg két „pin” jelzőt kapott a túlélő figura, de a fegyver még működött. A gyalogságunk felszárkózott az út egyik oldalára, a németek beásva védekeztek az út másik oldalán, tiszta első világháborús merev frontvonal, csak a németeknek hármas fedezéke volt, nekünk meg csak egyes. A hatodik körre állandósult a helyzet, a tankunk nem tudott előre törni a Panzerschreck miatt, a gyalogságunknak esélye se volt a nyílt úton átrohamozni. A nehéz támogatásunkat elhasználtuk, az aknavetőink ugyan kezdték belőni a németeket, de az még vagy újabb tíz kör lett volna, hogy azokkal fel tudjuk puhítani a német állásokat. Kiegyeztünk egy döntetlenbe.

Az eredmény ugyan döntetlen lett, a játék maga viszont szenzációs jól sikerült, Mac ontotta a hatos dobásokat, Phil nagyon rosszakat dobott mégis sziklaszilárdan tartotta az állásait. Részemről a letaposás, és kilövés hátulról akciók a filmeket idézték. A páncélos hadviselés végre kezdett működni, már nagyon várom, hogy szombaton a T-34-esekkel tudjak operálni mint szovjet védő.