Norman Collins visszaemlékezései egy nagyszerű időkapszulaként működnek, elkezdjük olvasni és már ugrottunk is közel száz évet vissza az időben. A skót-angol származású tiszt a Seaforth Highlanders 51. Highland hadosztályban szolgált a Nagy Háború alatt. A kötet 1914-ben kezdődik az akkor tizenhét éves tinédzser első háborús élményével indít, a szülővárosát bombázza a Német Császári Haditengerészet. Collins egy egészen rendkívüli túlélő, egy száz éves veterán bölcsességével és tapasztalatával mondja el nekünk az emlékeit. A kötet gerincét az ő levelei adják, a többit az utólag megírt visszaemlékezései valamint saját fényképei. A habot a tortán, a szerkesztő megjegyzései adják, amivel kipótolta az egyes hézagokat, illetve történelmi tágabb kontextusba helyezte Collins történetét.
Az ifjú katona emlékeit két szerencsés történés teszi átlagon felülivé, az elsőt Boltonnak a bátyjának köszönhetjük, ő ugyanis minden levelet megőrzött amit a testvére írt. Amikor hetven éves korában elhunyt, az özvegye megtalálta a leveleket és visszaadta Normannak, aki nem is sejtette, hogy a leveleket megőrizték. A második a szerző saját érdeme, aki a szabályokat megszegve amatőr fotográfusként egy csomó képet készített a pihenők, illetve a kórházi kezelések alatt. Az sem utolsó dolog, hogy Norman megrögzött „souvenir” vadász volt a fronton, és mindent hazaküldött amit tudott, így egy csomó tárgyi emlék is színesíti a hagyatékát, amelyet ma az Imperial War Museum-ban őriznek.
Itt egy kis kitérőt had tegyek, Phil barátommal beszélgettünk a könyv kapcsán, aki elmondta, hogy az ő nagybátyja 1942-ben El Alamein-nél a pajtásával egy gránátot akart bedobni az egyik német tankba, amikor megsebesült. A német legénység utolsó, még élő tagja ugyanis egy rakétapisztollyal rá lőtt, majd egy tőrrel hasba szúrta. A sebesült nagybácsi társa megölte a német katonát, a nagybácsi meg kórházba került. A sebesülés emlékére, megőrizte a tőrt, a rakétapisztolyt és a tank antennáját, amit később mint pecabotot használt évtizedekig.
Norman is hasonló módon mindent amit lehetett, gyűjtött a csatamezőről, a hagyatékában még német levelek is vannak, amit a senkiföldjén általa eltemetett németeknél talált. Dicséretére legyen szólva, a háború után a dögcédulát és az eredeti levelet vissza jutatta a családnak. Készített viszont egy másolatot, így ez is belekerült a kötetbe, németül is meg angolul is. Még a saját rohamsisakját is hazaküldte, hogy a bátyjának legyen védőfelszerelése légiriadó esetén. Ez elsőre talán egy kicsit túlzott aggódásnak tűnik, de ahogyan azt említettem, a tengerparti szülővárosukat Hartlepool-t, 1914-ben német flottatámadás érte amit maga Hipper admirális vezetett. A partvédő ütegek meg is rongálták a Blücher, Seydlitz és Moltke hadihajókat, a várost is rengeteg találat érte, közel ezerötszáz gránátot lőttek ki rá a csatacirkálók és cirkálók, Norman itt esett át a tűzkeresztségen még teljesen civil középiskolásként.
A kötet nagyon plasztikus, remek képanyaggal, a képeken, a levelek hangvételén és stílusán is végig követhetjük ahogyan a lelkes kamasz önkéntesből, tapasztalt majd fásult veterán lesz. A kötet végén Norman meg is jegyzi, a háború végére öregebb és tapasztaltabb lett a szüleinél, pedig csak huszonegy eves volt ekkor. Háromszor sebesült, kétszer volt támadásban mint skót gyalogsági tiszt, a háború végére egyetlen vele együtt kiképzett tiszt társa sem marad életben. Norman az összes barátját elveszítette, a háború után sem sikerült senkivel sem találkoznia akivel ismerték volna egymást a fronton. Az 51. Felföldi hadosztály végig mint rohamalakulat került bevetésre, nem használták őket védelemre, csak támadásra.
A levelek és főleg a visszaemlékező részek során a háború teljes horrorjával szembesülünk, temetés a senki földjén ellenséges tűz alatt, sebesülések, levélírás az elesettek családjának, nélkülözések. Megrendítő dolog ezek, főleg ha belegondolunk, hogy mindezt egy tizennyolc –tizenkilenc eves fiatalember éli meg, minimális élettapasztalattal a háta mögött. A levelei alapján mi is érezzük, amiken keresztülment, magunk is mintegy megéljük amiket ő megélt. Norman saját képein látszik is, hogyan öregedik az arca, hogyan változik a tekintete a frontévek alatt.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kötetet, akit az első világháború érdekel, mert elsőrendű könyv, a Kindle verzió kevesebb mint másfél fontomba került, hat fontért már papír alapon is beszerezhető, az Amazonon nyolcvanhárom olvasó értékelte négy és fél pontot kapott a maximális ötből.