HTML

Hadijátékos

Wargame vagy magyarul Hadijáték. Öt évig volt szerencsém Londonban az egyik legrégebbi Wargame Klub tagságát gyarapítani, rengeteget tanultam és tapasztaltam a hobbiról. Úgy gondoltam érdemes lenne egy magyar nyelvű blog keretében népszerűsíteni és bemutatni a hadijátékokat.

Címkék

#feherhegy400 (1) 1.pun háború (3) 1848 49 (21) 1859 (1) 1862 (2) 1914 korai csaták (21) 1918 (2) 20mm (23) 28mm (10) ACW (18) afrika (10) alternativ (1) amerikaipolgh. (34) amfügháb (1) angol polgárháború (4) Anjou (3) árpádházi (1) AWI (2) BAcsatajelentés (27) Bagration1944 (2) BEFNapló (6) Belgium (2) Black Powder (4) blk mozaik (10) Bolt Action (92) brandford (4) Bullrun1 (1) Burma4245 (11) C&C (1) Cambrai 1917 (6) ChosenMen (1) ColdWarGoneHot (1) colours (3) CommandsC (9) Crusaders (2) DarkAge (3) DVDajanló (11) első világháború (165) FlyingL (4) Frankok (1) Heroes of the great war (2) Historikum (13) Honvédség (16) HueCity68 (4) Hungary1944-45 (1) images of war (2) JackLark (1) japán-orosz 1904 (2) Jentz (11) JohnnyReb2 (2) Juego (1) Kaiserschlat (5) keleti front (1) kezdőknek (2) könyvajánló (159) Korea (1) KuKNapló (8) második világháború (161) memoir44 (14) Moson (1) mud and blood (5) műhely (43) Napoleoni háborúk (14) NeuveChapelle1915 (2) Normandia44 (8) ókor (12) olasznapló (1) orosz polgárháború (14) overthetop (2) Pacific (4) PikeandShoot (1) PoilouNapló (3) Projekt (11) rapid fire (19) referencia (1) riport (49) SAGA (2) sds (4) SharpeP2 (1) Simon Scarrow (3) Singapore (2) Somme16 (10) south london warlords (18) SwordandSpear (1) SzalonikiFront (2) szamuráj (1) Székesfehérvár (1) Tanks! (1) társasjáték (27) Tengeri csata (4) terepépítés (6) TGW (13) Verdun (1) Vietnam (21) WAB (1) Waterloo (1) WI (1) XIX.sz (1) XV.sz (1) XVII.sz (2) XVIII.sz (5) youtube (1) Zsigmond (1) Címkefelhő

Friss topikok

Megjártam a Don-kanyart, harctéri napló 1942-43

2013.10.13. 06:30 janos900

"Voltam egészségügyi intézetben az oszlopnál, láttam a tábori kórházak munkáját és életét. Voltam legelső vonalban Urivnál. Vettem részt hatalmas előrenyomulásban, voltam bekerítve, voltam tűzharcban, tanktámadásban, futottam Urivnál, bombáztak mindenütt, jó volt a megszálló csapatok gyöngy élete Szkorodnojéban, most hatalmas méretű téli visszavonulásban veszek részt süvöltő hóviharban! Volt jó, volt rossz! Volt szép, és volt borzalmas! Volt tele has és koplalás. Volt ... nő is, és voltak hosszú böjtös hónapok! Volt élet, és volt halál, pihenés és robot, egészség és betegség."

Dr. Somorjai Lajos könyvét a városi könyvtárból vettem ki, a Rubicon adta ki még 2002-ben. Rögtön fel is írtam a beszerzési listámra. Színvonala nekem a Last Man Standing szintjén van, egy fotográfus-orvos személyes naplója, teljes őszintén, meglepően világos realista világnézettel. Egy picit talán túl érzelmes és tépelődő a Doktor úr, de hát nem egy hivatásos katona, hanem egy polgár és családapa, akit a felesége, a gyerekei, meg a praxisa érdekel, nem a KV tankok, meg a Raták.

don.jpg

Attól függetlenül azért, akkurátusan fényképezi a tankokat, meg az orosz nőket, és egy fél pillanatig sem ül fel semmiféle propagandának. Nagyon tetszik, hogy minden szörnyűség ellenére sem vetkőzött ki  magából, egyszer két orosz adta meg magát neki, de mivel fegyvertelenek voltak, futni hagyta őket. A frontvonalban nem rest és géppisztolyt ragad, de ideje nagy részében gyomorbántalmakkal küzd, operál, sokszor huszonnégy órán keresztül is. Somorjai egyáltalán nem elfogult az oroszokkal szemben, magasztalja a szovjet hadsereg technikai színvonalát, elborzad a higiénia teljes hiányán egyes falvakban, ugyanakkor lenyűgözi sok orosz klasszikus műveltsége. Éles szemmel tud különbséget tenni az ukrán, kozák vagy orosz falvak között, elkezd oroszul tanulni, és nagy szorgalommal gyűjti az ikonokat, magyarul zabrál. Éles látására íme egy példa, részlet a naplóból:

Újságszemelvények: "Újabb területnyereséget értünk el" (nemde hátrafelé?) - "A hadvezetés zseniális hadmozdulattal kivonta magát a kelet felől támadó ellenség nyomása alól, s az nem tudja velünk az érintkezést felvenni" (futunk pocsékká verve úgy, hogy utol se tudnak érni!). - " A magyar csapatok sziklaszilárdan tartják kezükben a védelmi vonalat" (ehhez kommentárnak elég az előző hét története a naplómban). - "Mértékadó magyar és szövetséges körökben teljes elismeréssel adóznak a harcban részt vett kötelékek hősiességének" (lásd a hadseregparancs kezdetét). - "Az ellenséges roham ereje lankadóban van, és csak helyi sikereket ért el" (Kurszk-Bjelgorod-Tyim-Orel-Harkov-Sztálingrád-Kaukázus!).

don2.jpgA naplót alapvetően a feleségének írta, és brutálisan őszinte még az egy szem félrelépését is bevallja férfiasan. Elsőre egy kicsit unalmas, de érthető, hogy szinte mindig a hazajövetel a téma, minden oldalon, legalább egyszer felmerül a következő lehetséges időpont. Egy újabb bizonyíték arra, hogy milyen cinikus volt az akkori kormányzat, és hiába magyarázzák a tényeket manapság, hogy a hadsereg a lehető legjobban volt felszerelve a magyar viszonyok szerint. Somorjai naplójából is az derül ki, hogy úgy gondolták felül, szépen beáldoznak egy hadsereget a véradóba, hogy megtarthassuk a visszacsatolt részeket, és a dolog le van tudva. Se váltás, se szabadság, se eszköz pótlás, nem csoda, hogy mire a téli csaták kezdődtek már mindenki úgy gondolta őket oda meghalni küldték. Még az élelmiszer utánpótlás is német volt, csoda amit ezek az emberek ott kibírtak, ebben a tudatban, ilyen támogatottsággal. A munkaszolgálatosokkal szembeni bánásmódról szóló részek, nekem  gyomorforgatóak. Somorjai felismerte Petschauer Attila kétszeres olimpiai kardvívó bajnokot aki zsidóként munkaszolgálatos volt a fronton és ott is halt meg 1943-ban. Az ő sorsa ihlette meg egyébként a Napfény íze című filmben Ralph Fiennes által alakított szereplőt.

A napló értékét sokan felismerték már, a Rubicon oldalán teljes terjedelemben online elolvasható, naptári bontásban, kritikákkal, véleményekkel együtt. Második kiadása nagyjából háromezer forintért hozzáférhető a netes könyvesboltokban. Csak ajánlani tudom, a szerző sorozott civilként a fronton, jobban tisztábban látta a helyzetet, mint Budapesten az avatott szakértők.

7 komment

Címkék: könyvajánló második világháború Honvédség

A bejegyzés trackback címe:

https://hadijatekos.blog.hu/api/trackback/id/tr665558779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KVadász 2013.10.13. 22:53:29

Na végre valami amit olvastam. :) Nem rossz könyv, bár én alapból nem szeretem a doni témát. Az meg, hogy nem ül fel a propagandának, nem különleges. A többség tudta, látta az igazat akkoriban. Soós írta a fehér pázsitban, hogy hiába nyomták nekik a propagandát, a barakkjuk falán volt egy nagy térkép Oroszországrol, azon látták, mennyire lesz esélyükazt az országot elfoglalni...

janos900 2013.10.14. 07:51:24

@KVadász: Ez így van, csak én már vagy 15 éve nem olvastam semmit a témában, és az angolszász meg szovjet memoárok után, szembeötlő a különbség.

Most hogy nagyjából három naplót olvastam már, úgy gondolom a nyilvánvalóan vérlázító hibák és mulasztások, valamint a tragédia mérete ellenére, az 1942-43-es harcok is jó hadijátékos téma. Mintegy tisztelgés is az emlékük előtt, ha a helytállásukra ilyenformán emlékezünk.

Petrow 2013.10.14. 10:46:28

Az utolsó bejegyzést elolvastam... és hát elég kiábrándító... sic transit gloria mundi.

Én 2 emberrel beszéltem a falumban, akik a Don kanyarból visszajöttek. Egy öreg bácsi a szomszédomban élt. Ő egy momentumot ragadott ki, amikor a németek puskatussal ütötték le azokat, akik visszavonuláskor fel akartak kapaszkodni az amúgy rogyásig lévő teherkocsijaikra. A szar ellátást, és a körülményeket ő is hasonlóképp festette le.

Rajta kívül még dédapám történetét jegyeztem meg, amikor arról beszélt, hogy vonaton jöttek vissza, de már isten tudja, mióta nem ettek semmit. A vonat egygszer meg kellett, hogy álljon, és pont egy tarlórépa föld mellett tette ezt. A vonaton lévők egy emberként ugrottak le, és a bajonettjeikkel elkezdték kikaparni a fel nem szedett, fagyott répát, és azzal húzták ki a hazautat. A legkisebb lánya fintorogva mondta, hogy ő aztán a világ minden pénzéért meg nem enné. Dédapám csak ennyit mondott: "Lányom, te el se tudod képzelni, az ember mi mindent meg nem képes enni, amikor IGAZÁN éhes..."

janos900 2013.10.14. 11:54:02

@Petrow: A németek, szinte minden egyes alkalommal cserben hagyták a szövetséges csapatokat, ha vissza kellett vonulni. Már elolvastam három újabb memoárt, a németek mindegyikben szar népnek titulálják a magyart, habozás nélkül megölték a magyarokat, járműért, ételért stb. Az egyik memoárban, be akarnak menni a magyarok egy órára melegedni egy házba, az ott lévő németek nem engedik, erre ők eltorlaszolják az egyetlen kijáratot és rájuk gyújtják a házat. Oda-vissza ment ez a dolog, de egységeken belül is megtörtént, nem kellett ott nemzeti különbség hozzá, mindenki a saját túléléséért küzdött, senki sem számított. Pozitív német példákat is olvastam, emberséges korrekt parancsnokokról, meg elkeseredett a háborút értelmetlennek tartó németekről.
Innen 70 év távolából, jóllakottan, kipihenten, meleg összkomfortos lakásból ítélkezni nem szabad, úgy, hogy miránk még soha sem lőtt senki. Szerintem nincs jogunk. Ami viszont kötelességünk, szerintem, hogy lássuk miket éltek át, meg tudjuk miért és hogyan történt.

ambasa 2013.10.14. 18:52:26

@janos900:

Ugyan Petyó nálam olvasottabb a témában, de ennél azért kicsit árnyaltabb a 2. magyar hadsereg és katonáinak sorsa. Miután a szovjet hadsereg támadása kettészakította azt a jobbszárnyon a német és magyar csapatok az esetek túlnyomó többségében szervezetten védekezve vonultak vissza és végül sikerült is megakadályozniuk, hogy szovjet bekerítésbe kerüljenek, igaz ezt súlyos veszteségek árán tették. Az igazi tragédia a balszárnyon következett be ahol a III. hdt.-t és a IV. hdt egyes részeit a német 2. hds-nek rendelték alá, akik viszont valóban semmi másnak nem tekintették őket, mint a saját visszavonulásuk fedezésének, golyófogóknak, később, pedig őket nevezték meg saját vereségük bűnbakjának, noha eleve olyan feladatok végrehajtását várták el tőlük, amelyre se szervezetileg, se fegyverzetileg nem voltak alkalmasak. A jól ismert és az általatok is emlegetett esetek túlnyomó része itt történt meg. Nem véletlen, hogy itt történt meg az a magyar hadtörténelemben példátlan eset, hogy egy hdt. parancsnok feloszlatta saját hadtestét, mivel megítélése szerint, annak parancsot kiadni nem tudott. Az így a parancs szerint felbomló hadtest katonái kis csoportokban szervezetlenül próbáltak kitörni, akikkel szemben a németek bizony igen ellenségesen és kegyetlenül léptek fel. Persze azért az is ide tartozik, hogy már az alárendelés után sem volt súrlódásmentes itt a kapcsolat a két nemzet katonái között, a fentebb említett okokból.

A 2. magyar hadsereg története, sorsa, mindig is a politika játszótere volt, a hozzá tartozó történetek közül ezért mindig azt emelték ki amelyik inkább a politika szája ízének megfelelt és ez rendszertől független volt. Ezek a történetek Sára Sándor filmje után kerültek előtérbe, ahol ilyeneket több megszólaló is elmondott, ezzel erősítve a hadsereg áldozat képét, de hangsúlyozom ennél sokkal árnyaltabb a kép.

TG

Ui. Ha rosszat írtam, majd Petyó kijavít.

Harald Blåtand 2013.11.03. 11:24:30

@janos900: Boldizsár Iván naplójából meg emlékirataiból is kiderül, hogy az ő parancsára is hagytak hátra csellengő magyar sebesülteket, miközben az emberei egy része (ő is) épkézláb, teherautón vonult vissza gyalogmenet helyett. (Bár ezt nehéz kihüvelyezni a szövegéből, nyilván emésztette a dolog. Valahol becsülendő, hogy megírta.)
Anélkül, hogy a gonoszság és aljasság alól fel akarnék menteni bárkit, valószínűleg elképzelhetetlen nekünk az a pszichés teher, ami a keleti fronton valamennyi hadsereg katonáira nehezedett (mondjuk földönfutóvá lett, kirabolt, megalázott, megerőszakolt, muszájból kurvává/rablóvá vált stb. civilnek tán még így is rosszabb lehetett lenni).

janos900 2013.11.04. 07:36:51

@Harald Blåtand: Osztom a véleményed, nem hiszem, hogy jogunk pálcát törni felettük. A mi dolgunk az, hogy ne feledjük, meg tanuljunk belőle.
süti beállítások módosítása