Szabó József János könyve, egy újabb darabot pattintott a helyére a fejemben lévő történelmi kirakós játékba. Mindig is vegyes érzelmeim voltak Horthy országlásával kapcsolatban, úgy gondolom nagyon megosztó személyiség, vagy felmagasztalják, vagy a sárba tiporják, de nagyon kevés az érzelmektől mentes értékelése a tetteinek. Katonapolitikai döntései, illetve a háborúban betöltött szerepünk is nagyon vitatott téma. Ami a jelen könyvhöz kapcsolódik, az Horthynak és a magyar vezetésnek az a szemlélete, ami alapján mintegy újra akarták vívni az első világháborút. Döntéseiket nagyban befolyásolták az előző háború tapasztalatai, gondolok itt arra, hogy igyekeztek spórolni az emberanyagon a 2. magyar hadsereg kapcsán. Nem akarták 1914-hez hasonlóan a fiatal férfilakosság színe-javát elveszíteni az első csatákban, egy hosszú háborúban. Igyekeztek elit, jól szervezett és felszerelt egységeket (ejtőernyősök, huszárhadosztály) tartalékolni a háború végére, hogy megelőzzék egy újabb Tanácsköztársaság létrejöttét. Ezekkel még logikai alapon valahol ki is tudtam egyezni, de azzal az ötlettel, hogy majd a Kárpátok vonalán, az előző háborúhoz hasonlóan megállítják az oroszokat, nem tudtam egyetérteni, badarságnak tartottam a gépesített háború viszonyai között, megismételni az első világháborúban történteket. Aztán elolvastam ezt a könyvet és kiderült, hogy ez nem is volt egy légből kapott ötlet, sőt!

Az Árpád-vonal a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere volt a Keleti-Kárpátokba. A hegyvidéki terep adottságait kihasználva, modern elvek alapján építették és korszerűsítették. Már 1940-ben megkezdték a munkát, még nem álltunk hadba senkivel, de már dolgoztak az un. "Ezeréves" határok megerősítésén. A háború tapasztalatait rögtön fel is használták, magyar katonai bizottság utazott az Eben-Emael és a Maginot erődjeihez, megnézték az erődítéseket és azt is hogyan semlegesítették őket a támadók. Rengeteg pénzt és időt öltek bele, hogy kelet felől a lehető legjobban legyen megvédve az ország. Kidolgozták a hegyvidéki harcok elméletét, és taktikáját, létrehozták az ún. Erődkatona fogalmát. Ez gyakorlatilag egy speciális gyalogoskatona típus lett, egy kicsit utász, egy kicsit hegyivadász valamint nem is kicsit nehézfegyverzetű gyalogoskatona. Őszintén szólva, a könyvet olvasva egy korabeli magyar sikertörténet rajzolódott ki előttem. A megszállás és a kiugrási kísérlet miatt összekuszálódott helyzetben, a hibás döntés alapján támadásba küldött hadsereg megtépázott erőivel is okosan vissza tudtak húzódni, és tartani az erődítések vonalát addig amíg végül a román helyzet miatt fel kellett adni az állásokat. A szerző rá is világít arra a tényre, hogy még a Maginot vonalat is áttörték a támadók, de az Árpád vonalat nem sikerült, pedig egy egész Ukrán front sorakozott fel ellene.

A messze menő következtetések, meg a mi lett volna feltételezések nem az asztalom. A történet szerintem nagyszerű, a fegyvertény is, de ami a legfontosabb ez egy szuper hadijátékos téma! Az erdős-hegyes terep megépítése kihívás lehet, viszont cserébe egy 1944-es viszonyok között zajló gyalogosháborút lehet vívni magyar és német egységekkel a Vörös hadsereg ellen. Székely határvadászok, ejtőernyősök, erődkatonák de még csendőrök is küzdöttek a hegyekben. Ukrán és lengyel partizánok harcoltak a szovjetekkel, a németekkel és egymással, de nem a magyarokkal. Nagyszerű többszereplős, történet alapú küldetésekre van lehetőség, egyből a mi balkáni játékaink jutottak eszembe, legalább olyan izgalmas sztorikat lehet összehozni, ebből az alapanyagból is.

Végül de nem utolsó sorban ejtsünk pár szót a könyvről is, a szerző szaktudása és elhivatottsága vitán felül áll, honlapján rengeteg információ és tanulmány hozzáférhető. A háromszáz oldalas, kisméretű, keményfedeles könyvben rengeteg jó érzékkel összeválogatott napló és interjúrészlet van. A mellékletben színes képek az erődvonal jelenlegi állapotáról. Itt említeném meg, hogy a szerzőtől megjelent egy túranapló is, ennek alapján a vállalkozó kedvű túrázók végig is járhatják az eredeti helyszíneket, véd műveket. A téma szerintem nagyon jó, és köszönet illeti a szerzőt, hogy nem hagyta elveszni. A könyvet ajánlom mindenkinek, akit érdekel a huszadik századi magyar történelem.