Lassan húsz éve már, hogy az akkori sikeres Top Gun magazin szerkesztői megpróbálták magyarra átültetni a híres angol nyelvű After the Battle magazint. A háború és 49 év béke magazin 1994-ben öt számot ért meg, aztán sajnos anyagilag teljesen veszteségesnek bizonyult. Nagyon sajnáltam és sajnálom ma is, hogy nem volt kereslet az újságra, mert igyekeztek az akkor még élő magyar szemtanukat is megszólaltatni, képeket, naplókat közölni a második világháború magyar eseményeiről. Most ennyi év után újraolvastam a vonatkozó cikkeket, amik akkor nagy hatással voltak rám, a második világháborús témákra éhes kamaszra.
A magazinok gerincét az angol cikkek képanyaga és a magyarra fordított szövege adta. Aki nem ismeri az angol eredetit, annak annyit érdemes tudnia, hogy az adott csaták vagy hadműveletekről szóló cikkek mellé egy csokor korabeli fénykép jelent meg a magazinban, amiket aztán kiegészítettek olyan új fényképekkel, amelyek húsz-harminc évvel később készültek ugyanabból a szögből. Az első számban a Margharete I. hadművelet volt a fő téma, tehát Magyarország 1944-es megszállása. A második számban Monte Cassino, majd Normandia, aztán jött a cikk Hitler főhadiszállásairól, meg az 1944-es merényletről, az utolsó szám fő témája Párizs felszabadítása volt.
Az első számban, a megszálláshoz kapcsolódóan interjú készült Lonkay Lászlóval, aki a németek csapatokkal tűzharcba keveredett mint Honvéd őrparancsnok. Aztán jöttek szépen sorban a cikkek, a magyar béketapogatózásokról, az ország elleni légi hadviselésről. Volt egy írás a lelőtt amerikai gépek magyar fogságba esett személyzetéről, túlélő visszaemlékezés a Ferencvárosi pályaudvar és a Ferihegyi repülőtér bombázásáról, a kedvencem azonban vitathatatlanul a Karai Sándorral készült interjú, a Leicával és géppisztollyal, című írás. Karai 1941-43 között szolgált mint gyalogos honvéd, közben viszont szenvedélyes amatőr fotós is volt, beküldte a képeit a Tábori Újságnak, ott annyira megtetszett a szerkesztőknek, hogy behívták újra katonának 1943 végén, de már mint haditudósító fényképészt. Az interjú alapján 1943 és 45 között egy nagy kaland volt az élete, ritka kivétel a szerencsétlen sorstársak tengerében.
Akkoriban jelent meg az a két kötetes kiadvány is, amiben a Magyarország felett zajló légi háborút dolgozták fel. Bár repülős sztorikat inkább a Top Gun hasábjain publikálták, azért jutott ebbe a magazinba is. Rajtuk keresztül ismertem meg Tobak Tibor könyveit, és a Puma repülőszázadot. A címben szereplő 49 év béke, 49 év kényszerhallgatás volt, akkoriban kezdtük el megismerni a háború történetét, nem pártállami szemszögből. Az újság semmi mást nem csinált, csak leközölte az addig tiltott nyugati forrásokat, meg az agyonhallgatott magyar történeteket. Nagy kár, hogy nem bírta tovább, nagyon színvonalas magazin volt.
