Ott tartottunk, hogy 2000-ben megjelent az első Sharpe kötet magyarul, ez nekem annyira tetszett, hogy utána néztem mit lehetne még elolvasni a témában, akkor sikerült beszereznem a Feleki László féle: A csodálatos kaland című mesterművet. Ezen kívül sikerült valami egészen rendkívüli napóleonos élményt begyűjtenem még ebben az évben, elutaztam Párizsba és fejet hajtottam a „Korzikai” sírjánál. Meg persze végigjártam az Invalidusok épületének minden hozzáférhető szegletét. A szálló ahol laktam, a Bastille egyik lerombolt bástyájának helyén állt, felmentem a Diadalívre is, végigsátáltam a Le Avenue de la Grandé Armée-n és megnéztem a Louvreba az Egyiptomból zsákmányolt kincseket.

2001-ben pedig Napóleon személyesen jött el hozzánk a Szigetközbe! Mosonmagyaróváron toborozták ugyanis a statisztákat a 2002-ben bemutatott Christian Clavier főszereplésével készült Napóleon filmbe, a Marengó-i hidas jelenetet többek közt itt forgatták Magyarországon. Pechemre nem tudtam eljutni a forgatásra, csak a haverok fotóit láttam róla, azóta is bánom, hogy ez kimaradt az életemből. Közben a Sharpe sorozat megszakadt a 2001 februárra beigért Sharpe csatája csak öt évvel később 2006 nyarán jelent meg. Volt még egy próbálkozás a témába 2001-ben Richard Howard sorozata az IPC könyvek kiadásában megjelent három kötet, az egyébként hat kötetes sorozatból. A Sharpe lövészeiben, a legszívósabb ellenfélnek a francia dragonyosok bizonyultak, az ő szemszögükből íródott a Bonaparte fiai, hódítói, vitézei. A téma nagyon jó, a könyvek erős közepes színvonalon mozognak, a Sharpe könyvek jobbak. A végzet itt is harmadik kötet után csapott le, ez a sorozat is abba maradt.

Akkoriban nagy-nagy rajongója voltam a Sharpe sorozatnak, az egyik már akkor Londonban élő barátom, aki szintén imádta az író könyveit, elment az Imperial War Museumba egy Bernard Cornwell író-olvasó találkozóra, és dedikáltatta nekem a Sharpe Trófeája kötetet. Azóta viszont eltelt tizenkét év, még mindig szórakoztatónak tartom a Sharpe könyveket, megnéztem a belőle készült filmsorozatot, sőt még a filmek egyik színészével is találkoztam személyesen. De hét év brit wargame élet után, a könyökömön folyik ki a nagy kontranapóleoni brit háború. Mivel a britek a saját történelmüket dolgozzák fel, egyébként nagyon helyesen a wargame játékokba. Ezért minden háború hangsúlya a brit részvételen van. Mostanra engem egy osztrák jager hadnagy, vagy egy magyar huszár kalandjai sokkal inkább érdekelnének, motiválnának a játékra mint a csapból is kifele hömpölygő Sharpe kalandok, főleg a sorozat utolsó részei, amiben a főhős mindig megdönti az aktuális nőt, eldönti az aktuális csatát, és úgy igazándiból legyőzhetetlen.

Egy idő után úgy tűnik, hogy ha valaki csak a wargame szemüvegén keresztül nézi a legnépszerűbb korszakot (igen a Napóleoni háborúk a KORSZAK, ezt játszák, festik és gyártják a legtöbben). Akkor az egy titáni küzdelem volt a Britek és a Franciák között, amibe gyalogáldozatként szerepelt a többi nép is. A győzelem tulajdonképpen a kitartó brit szponzorálás, a „hispániai” előrenyomulás és a spanyol gerillamozgalom miatt jöhetett létre, amit persze az orosz tél, meg a lipcsei csetepaté is segített, de tulajdonképpen Wellington fejezte be az egészet. Nem tudatosan csinálják, de mivel 95%-ban britek játszanak, ezért brit csatákat játszanak, brit könyveket olvasnak, és brit figurákat vesznek. Tisztán látszik a Perry testvérek figurakínálatán, hogy az elsődleges cél a Waterloo-i csata minden ezredének lefedése volt, mindkét részről, és csak utánna jöttek az osztrákok, oroszok, poroszok.

A napóleoni háborúk hadijáték hangsúlya vagy a briteken van, vagy a félisten Napóleon által személyesen vívott csaták a téma. Ez teljesen érthető, de ezen kívül még annyi minden történt ebben a korszakban, és annyi helyen, hogy kár lenne ezeket veszni hagyni. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, én is elsősorban magyar szemüvegen keresztül akarom játszani a korszakot, ha belekezdek. Rendkívül izgalmasnak találom például, hogy az 1812-es orosz hadjárat osztrák seregével milyen küldetéseket lehetne fabrikálni. Akkor mentek elősször magyar katonák az oroszok ellen, orosz földre. Majd jött 1848 akkor az oroszok jöttek ide, 1914 megint mi oda, végül 1941-45.

Aztán itt van még az 1809-es hadjárat, amikor a Dunántúlon zajlottak hadműveletek, ez is egy nagyszerű téma, megfelelő szakirodalommal. Vannak sikeres magyar katonák, magyar egységek, a legmagyarabb fegyvernem a huszárok tündöklése is erre a korszakra tehető. Olaszországtól, Oroszországig megfordultak a magyarok mindenfelé, még Napóleon színrelépése előtt az un. Forradalmi háborúk során Németalföldön is voltak Habsburg csapatok. De ezt is elnyomja a mainstream vonulat, Napóleon nem volt ott, ezért csak elvétve gyártanak olyan figurákat, amelyek ehhez a korszakhoz illenek.

Folyt. köv.