Mielőtt azonban sorra vennénk ínyenc wargamer módjára a különféle sereg lehetőségeket, nézzük meg miért is pont ebben a távoli országban zajlott ez a hosszú háború.
Burma az adott helyzetben egy kontinentális útkereszteződés szerepét töltötte be. Az amerikaiak délről északra akarták ezen a területen keresztül ellátni a kínai szövetségesüket, a japánok keletről nyugat felé akarták elérni és fellázítani Indiát, meg elvágni az amerikai segélyek útját. Mindkét cél tipikus példája volt az angolul wishfull thinking-nek nevezett hozzáállásnak, inkább voltak vágyakon alapuló döntések, mint reális alapokon nyugvó elérhető célok. A britek szerencsétlenségükre pont, mint a kérdéses terület még névleges gazdája keveredtek bele a konfliktusba. 1937-ben a brit kormány különválasztotta Burmát Indiától, és már a háború elején konkretizálták, hogy mindkét gyarmat záros határidőn belül független ország lesz.
A brit háborús erőfeszítések szempontjából India jelentőségét persze korántsem szabad lebecsülni. Gazdaságilag egyértelműen a korona gyémántja volt, de európai szemmel irdatlan ember utánpótlást is jelentett ez a szubkontinens. 1945 augusztusában az indiai haderő a következő alakulatokból állt, a teljesség igénye nélkül: 19 lovas és páncélos zászlóalj, 268 gyalogos zászlóalj, 207 üteg és 107 utász század. Két millió katonáról beszélünk itt, nagyhatalmi haderőről. 1941 decemberében még „csak” 900000 főből állt a sereg, ami papíron szintén hatalmas, a valóságban azonban szinte alig volt mozgósítható alakulat a Japánok ellen. Egyrészt a legjobban felszerelt és képzett 300000 fő a németek és olaszok ellen vonult fel a Közel-Keleten, illetve a maláj félszigeten állomásozott. (Csak Szingapúrnál 59000 indiai esett hadifogságba). Volt 150000 fő, akik az Afgán határon küzdöttek a portyázó törzsekkel. Itt érdemes megemlíteni, hogy Kabulban volt német követség, ők mindent megtettek, hogy a briteket lefoglalják indiai végeken. Ezt a határt angolul North West Frontier-nek hívták, és pont ugyanolyan pocsék volt ott szolgálni akkor, mint napjainkban Afganisztánba. (Erről bővebben majd a következő könyvismertetőben.)
Visszatérve az indiai haderőre, 900000-ből tehát máshol volt lekötve 450000, ez a fele a csapatoknak. Volt 300000 újonc, akit nagy erőkkel szoktattak a sivataghoz, vagyis éppen kiképzés alatt álltak, maradt tehát 250000 hadra fogható. De ezekből kellett állomásoztatni a hátországban, mert akadt biztonsági feladat elég az országon belül is. A brit taktika az volt, hogy a kiválasztott harcias törzsekből soroztak katonákat, akikkel aztán kordában tartották a többi nemzettséget. Régi bevált módszer, a Habsburgok is így csinálták (magyarok külföldre, külföldiek meg ide jöttek állomásozni), meg a rómaiak is, oszd meg és uralkodj. Ahogyan nőttek a veszteségek és mind több csapat kellett, elkezdtek sorozni a többi népcsoportból is. Szögezzük le az, hogy India az csak egy földrajzi gyűjtőfogalom 1941 és 45 között, mint amikor azt mondjuk: Európa. Nem egy egységes nép vagy ország, és főleg nem egységes nyelv és vallás! 1943-ban a sorozott katonák 50%-a volt hindu vallású, és 34% muszlim. Amikor Burmáról olvas valaki, a hivatalos megfogalmazás szerint a Brit 14. Hadsereg harcolt ott, de ez így ebben a formában túlnyomó részt indiai katonákat jelent, volt amikor a hadsereg 75%-át tették ki a szubkontinensről sorozott katonák. Az ezredekben igyekeztek egy brit, egy indiai és egy ghurka zászlóaljat szervezni, a tüzérség és a kommunikáció terén gondok voltak, mert ezekbe az alakulatokba nem jutott megfelelő képzettségű újonc, így a feladatokat más nemzetközösségi alakulatok látták el.
A hosszú bevezetés után nézzük, mit kínál a Bolt Action mint szabályrendszer arra, hogy a burmai brit haderőt lemodellezzük. Az Armies of Great Britain kiegészítő hivatott lefedni a teljes Brit, Indiai és egyéb Nemzetközösségi haderőt, köztük a kanadai, ausztrál és új-zélandi csapatokat, de még a szabad francia vagy lengyel csapatokat is. A készítők egy elegáns megoldással hidalták át a sokszínűséget. Választható egy nemzeti tulajdonság, az öt tulajdonság közül a játékos dönti el melyik lesz igaz az ő haderejére. Csak egy opció él, de majd látni fogjuk, mégis jó pár kombinációt lehet összehozni a különleges alakulatok egyéb specialitásaival. De kezdjük az alapokkal:
Amikor a küldetés engedi, az úgynevezett tüzérségi előkészítés során a brit játékos dobhat két K6-al minden a táblán kezdetben felrakott ellenséges egységre, hogy milyen hatást ért el a tűzcsapás. Ez alaphelyzetben egységenként egy kocka, viszont a brit tüzérség jobb az átlagnál, ezért két kockával dob a játékos és a számára kedvezőbbet választhatja.
A brit játékos amennyiben a vonatkozó listájában szerepel a tüzérségi megfigyelő, mint vásárolható egység, kap egyet ingyen. Csak magát a megfigyelőt kapja a játékos pontköltés nélkül, a maximum két kísérő figuráért fizetni kell.
Ezek minden brit seregnek alap tulajdonságai, most lássuk mik azok a nemzeti specialitások amik közül egyet választhatunk:
Up and ’at’ em: ez annyit tesz, hogy amikor közelharci támadásra adunk parancsot, nem kell próbát dobni, automatikusan sikerült. A tulajdonság nem vonatkozik az „inexperienced” és „green” csapatokra.
Blood curding charge: ez a tulajdonság azt jelenti, hogy az egységeink annyira félelmetesek, hogy az ellenfél nem jogosult leadni a reakció lövését amikor rohamra indulunk ellene. Szintén nem vonatkozik az „inexperienced” és „green” csapatokra.
Tough as boots: szívósak mint a bakancs talpa, szintén nem vonatkozik az „inexperienced” és „green” csapatokra. A többiek viszont 33%-al jobbak a közelharcban, tehát minden három figura kap egy extra kockát a közelharcba, a 10 fős raj tehát tíz helyett tizenhárom kockával harcol.
Rapid Fire: Ez a híres tizenöt célzott lövés percenként, a mechanizmus ugyanaz mint a közelharcnál, csak ez lövésekre, minden három puskás figura kap egy extra lövést, ezen érdemes elgondolkodni, Ha van tíz figuránk és mind puskás, akkor tíz helyett tizenhárom kockával lövünk. Csakhogy ha az altiszt géppisztolyos, ketten meg a Bren golyószóróval lőnek, akkor heten kapnak kilenc kockát, meg a Bren-t és a géppisztolyt. Szintén nem vonatkozik az „inexperienced” és „green” csapatokra.
Vengeance: egy extra morál növelő szabály főleg az olyan alakulatokra érdemes alkalmazni, mint a lengyel ejtőernyősök, vagy a szabad francia légiósok. Ha egy vagy több pin jelölő van az egységünkön, és van 12 hüvelyken belül ellenséges egység, akkor a parancskiadás normál menete előtt dobunk egy k6-al, ha 4,5 vagy 6 az egység veszít egy pin jelölőt, majd a maradék negatív pin modosítóval dob morált, és utánna hajtja végre a parancsot.
Hozok két kombinációs példát, hogy megvilágítsam a lehetőségek széles palettáját. Ha egy Chindit szakaszt akarok használni a játékba, akkor veterán gyalogos rajaim lesznek, akik kaptak dzsungel kiképzést. Alap tulajdonságuk, hogy ha tartalékból lépnek be a csatatérre, nem vonatkozik rájuk a minusz egy nehezítés a morálpróbára. Valamint és ez itt a lényeg megkapták a Fire&Manoeuvre tulajdonságot, vagyis mozoghatnak és lőhetnek a szokásos egy pontos nehezítés nélkül. Nekik érdemes a Rapid Fire nemzeti szabályt felvenni, mert így ha az altiszt is puskával van felszerelve 10 kockával lőnek a puskákkal, valamint 3 kockával a Bren golyószoróval, mozgás közben is.
A másik példa a Gurka szakasz, ők alapban Tough Fighter tulajdonsággal indulnak, vagyis minden figura két kockával dobja a közelharot a normál 1 kocka helyett, illetve annyira fél tőlük mindenki, hogy az ellenfél csak fele kockával dob ellenük. Tehát ha van tizenöt japánunk a tíz Gurka ellen, a Gurkák 20 kockával dobnak, a japánok meg nyolccal, ha a Gurkáknak azt a nemzeti szabályt választottuk, hogy Tough as boots, kapnak még három kockát a közelharcban. Folyt. köv.
