A nagy mélyrepülés után, úgy tűnik megtaláltam a hadijáték szupertitkos toborzó eszközét, ami nem más mint a D-Day Landings, Memoir 44. A játékosnaptáram máris tele van, szombaton Tamás ellen játszottam mint német a Sword Beachet, vasárnap Imi és Sándor vívott meg egy Sword Beach-et, ezt mint bíró és tanító szórakoztam végig. A következő hétvégén is tervezek egy játékot az öcsémmel, felváltva játszunk Ő velem Memoirt, én vele Space Hulk a halál angyalai kártyajátékot. Jah, így múlik el a világ dicsősége, 40K-t játszom ellentételezés gyanánt. Június ötödikére a móvári társasklubba Gáborral beszéltünk meg egy Omaha Beach játékot, erre már van három érdeklődő aki szeretné megnézni, hatodikán stílszerűen az évfordulón Attilával játszom egy játékot, szintén az Omaha Beachet. Majd tervezek egy vasárnap délutáni csatát a győri klubban is, valamikor júniusban. A következő befektetésem a két hiányzó Memoir 44 kiegészítő lesz, utána már hadjáratokat is fogunk tudni játszani. Ha belegondolok, hogy ezt a játékot már tavaly nyáron is előáshattam volna...

Na de, késő bánat eb gondolat nézzük inkább a Sword Beach lejátszásait. Több ponton is újítottam a felrakáson, mert a szürkés-kék német és a zöld amerikai figurák, elég egyformák tudnak lenni hacsak nincsenek nagyon jól megvilágítva. ezért a brit csapatokat a japán és szovjet figurákkal raktam fel. A világosabb japánok lettek az ejtőernyősök, a sötétebb szovjetek pedig maguk a partraszállók. A képen látszik is a kilenc ejtőernyős egység piros pajzsokkal, három csoportban majdnem az összes japán figurára szükség volt a felrakásukhoz, a partraszállók is kilenc gyalogsággal indítanak, tehát ide tényleg kell két alap doboznyi figura. Gondolatban én már le is váltottam őket a PSC 15mm-es figuráira. Ezen kívül használatba vettem a Bolt Action parancskockáit, a neten többen is írták, hogy a játék saját kockáival jelölik meg az egységeket, de szerintem a BA kockák sokkal jobbak. A RUN parancs azoknak akik csak mozoghatnak a körben, az ADVANCE azoknak akik mozognak és lőnek is, a FIRE pedig azoknak akik csak tüzelnek az adott körben. Aztán ha minden parancskockát elhelyeztünk, szépen sorrendben végrehajtunk mindent és felszedjük a kockákat.

A fényképre pirossal berajzoltam a német utánpótlás lehetséges beérkezési helyeit, valamint fekete háromszögekkel bejelöltem a német ütegeket, a két fehér csillag stílszerűen a szövetségesek két tüzérségi egységét jelöli, a parttól távolabbi egy romboló. A játékban ezek az egységek, különösen a két fél tüzérsége komoly szerepet játszik, a német utánpótlási pontokról már nem is beszélve. Németként igyekeztem a két partvédő ütegemet, minél többet használni, bár az első körökben az ejtőernyősök több rohamot is intéztek a jobb szárnyon található üteg ellen. Az ütegek egyrészről jelentősek, mert darabjáért két győzelmi pontot kap a brit játékos, másrészről, ha eltalálnak valamit és az egység nem mozdul el belövik a célpontot, magyarán németként rárakhatok egy célkeresztet a brit egységre, a megjelölt egységre ezután mindkét német üteg egy kockával többet dob. Ugyanezt tudja a szövetséges romboló is, csak az még mozoghat is. Láttam már olyan kombinációt ahol a távolság miatt két kockával tüzelő romboló a célkereszt miatt kapott egy extra kockát, valamint a Firefight kártyával lett aktiválva így kapott még egy kockát a lap miatt. Ez azt jelentette, hogy négy kockával lőtte a bunkerban lapuló németeket, akiknek a tüzérség ellen nem működik a bunker védelmi módosítója. A romboló tehát működhet úgy, mint egy konzervnyitó vagy diótörő, sorra megsemmisítheti a partvédelmi bunkerokat. Öcsém okosan felismerte ezt, és nagy szerencséjére az első leosztásban kapott két tüzérségi kártyát, ezeket addig tartogatta, amíg partra nem tudta dobni az ütegét, meg felhozta a rombolóját, majd két körig mindkettővel kétszer lőhetett hála a lapoknak. Ezen kívül szépen kifundálta, hogy a középső folyót az egy szem Hobbart féle tankkal fogja áthidalni, vagyis hídvető harckocsit választott az opciók közül, és be is jött neki. A képen a sárga kis japán tank jelképezi a speciális harckocsit.

Ha a terepet jól megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a partot gyakorlatilag két részre vágja a folyó aminek dupla torkolata értelmetlenné teszi az itt történő partraszállást. Vagy a folyótól jobbra, vagy balra érdemes tehát mozdulni. Az öcsém ellen játszott játékban tizenegy pontom lett, és ő tizenhat ponttal nyert. A német oldalról nézve bal szárnyon, viszonylag gyengék a partvédő erők, ezért az egyetlen német megerősített gyalogos egységgel egészen a partig utaztam le, hogy végül a bunkerban vérezzek el. Az első tíz körben rendkívül rosszakat dobott Tamás, így amennyire tudtam manővereztem a németekkel. Volt egy légitámadás kártyám ezzel végigsoroztam a gyalogságát a fövenyen, kaptam egy Medics&Mechanics lapot is, ezzel feltöltöttem a bal oldali bunker lerongyolódott gyalogságát. Az igazi áttörést akkor sikerült a partraszállásban véghezvinnie az öcsémnek, amikor a térkép közepére kijátszott egy Advance kártyát, ezzel minden ejtőernyős egysége támadhatott, és gyakorlatilag az összes naszádja partot ért. Utánpótlásra nem lehetett panaszom, kaptam a játék során két alap gyalogos és egy géppuskás alakulatot, egy féllánctalpast valamint egy elit páncélos egységet. Ez utóbbi kijutott a partra legázolt két gyalogos egységet, és gyakorlatilag megtisztította a jobb szárny tengerpartját. Izgalmas küzdelem volt, közel két órát játszottunk.

Imrét és Sándort sikerrel fertőztem még valamikor februárban az alap Memoir 44-el, azóta szorgalmasan edzettek az online verzióval, most pedig fejest ugrottak a nagy pályás játékba. Remek közel százötven perces küzdelem alakult ki köztük, mivel nekem bíróként nem kellett a lépéseimen agyalnom, teljes egészében a minél pontosabb játékra koncentráltam, Imre mint német nagyon szerencsésen kezelte a kockákat, három gyalogos, egy páncélos és egy tüzér egységgel szaporította a haderejét. Sándor ellenben mindössze három extra egységhez jutott, bár volt olyan köre amikor hét mozgatási parancsa volt a három aktiválásán felül. Nagyon jól ráérzett a romboló hasznára, neki sikerült négy kockás támadással porig bombázni az egyik német bunkert, valamint háromszor is lőtt a támogató hajóágyúkkal. Őszesen huszonkét lapot játszottak ki, az utolsó öt lapnál olyan közel voltak mindketten a győzelemhez, hogy bármikor eldőlhetett a a csata. Végül Imi németként két ponttal megnyerte a játszmát. Mindketten legalább húsz éve játszanak szerep és társasjátékokat, simán felnőttek a szabályokhoz. A képen látható, a célirányosan direkt erre a küldetésre összepakolt játék, simán elfért egy hátizsákban.