Reitinger tizedes pihenőt parancsolt, öt katonájával kísértek négy brit hadifoglyot. Az Englanderek mindegyike sebesült volt, a hordágyvivő támogatta az ezredest, a galambász kölyök meg a papot, ezért aztán lassan haladtak. Ha nem egy ezredest ejtenek foglyul, Eugen gondolkodás nélkül hátrahagyta volna a foglyokat, így viszont abban bízott, hogy a tiszt elég értékes lesz, és nem vonják felelősségre az elesett embereiért. A tizedes tudta, hogy a város északi szélén több mesterséges völgy van, a briteknek volt itt előretolt lőszerraktára, nagy beton épültetekkel, olyan erősre építették őket, hogy a bombázók felülről nem tudtak kárt tenni bennük akkoriban. Az alapokat mélyre ásták és az épületek közé dombokat építettek a kiásott földből, évekkel ezelőtt alakították ki, még a háború elején, tegnap viszont mindet a levegőbe repítették a lőszerekkel együtt, a visszavonuló briteknek nem volt ideje elszállítani a sok készletet.
Reitingeréknek minden raktár be volt jelölve a térképeiken, mint elfoglalandó célpont, de mire ideértek volna, már jelentették nekik a légi felderítők, hogy az épületeket felrobbantották. Mivel az objektumok elveszítették a jelentőségüket, de minden tisztjük és altisztjük tudta hol vannak, ezeket választották gyülekezési pontnak. Reitinger ide igyekezett hát a foglyokkal, de nagyon lassan haladtak. Ezért úgy döntött, keres egy kilátót, ahonnan körbenéz, és ha minden rendben, előreküld egy futárt a raktárakhoz. Szerencséje volt, az egyik dombon egy magaslest vett észre, erre felmászva, pont belátta a legközelebbi mélyedést az első két raktárral. Távcsövével elkezdte pásztázni a romokat, amikor mozgást vett észre.
Lord Barnes kapitány az embereivel az egyik felrobbantott raktárnál lapult, a sikertelen fogolyszöktetést követően elindultak visszafelé az országúton, de belefutottak egy brit reteszállásba. Itt egy ezredes igyekezett úrrá lenni a káoszon, a csellengőket befogta lövészárkot ásni, a tüzéreket utasította, hogy készüljenek fel a védvonal támogatására. Indulóban volt egy kisebb konvoj is vissza a nagy északi raktárak felé, mert az utászok tévedésből nem robbantották fel az egyik épületet, a hadtáposok meg hátrahagyták három teherautójukat, mert azt hitték azokat is felrobbantják az utászok. Egy gyalogos hadnagyot jelöltek ki egy szakasszal, hogy menjenek vissza és pusztítsák el a készleteket, meg ha lehet hozzák el az ottfelejtett teherautókat. Szóval, hogy szokás szerint, takarítsák fel a koszt a szakcsapatok "minőségi" munkája után. Barnes és csapata pont megfelelő erősítés volt, ehhez a vállalkozáshoz. A Lord gyorsan átvette az egység parancsnokságát, meghallgatta az ezredes utasításait, megnézte a térképeket és már indultak is vissza egy földúton. Portway hadnagy két rajjal, meg egy szanitéccel elindult a legészakibb völgybe. Át akarták fésülni a terepet, hátha mást is kihagytak a nagy kapkodásban. Barnes kapitány meg Mike Popey szanitéccel, akit a mentőautós lövöldözés után nemes egyszerűséggel beosztott a rajába, magára vállalta a raktár felégetését. Hagytak tartaléknak egy tizedest négy katonával az autóknál.
Barnes németeket látott a kapuban, a sorompó meg a kiürített homokzsák mellvédek között, Bloche tisztek álltak! Négy puskás közlegénnyel, három tiszt. Pont a megmaradt fából épült raktárt nézegették, ládák az udvaron, ajtók tárva nyitva, még a három teherautó is ott parkol. Tálcán felkínálva, a győzteseknek. Ideje, hogy beleköpjön valaki a levesbe! A Lord felugrott és elüvöltötte magát: Támadás!
Reitinger, feszülten figyelte, ahogy a romok közül előront egy csapat Englander és megtámadja a kapuban álló tiszteket. Azok egy pillanatra megdermedtek, majd ahányan voltak annyi felé spricceltek, az egyikük hatalmas sprinttel, berohant az épületbe. A britek egy golyószóróval kezdték pásztázni a ládák mögött fedezéket kereső németeket, azok meg vissza-visszalőttek. Az egyikük eltalálta a brit tisztet aki egy vadászpuskával a kezében, osztogatta az utasításokat. Cserébe viszont két német tiszt és egy katona is a földre került. A raktár emeleti ablakából egy piros rakétát lőttek fel, valószínűleg a német tiszt volt, aki az elején sikeresen befutott. Eugen tehetetlenül szemlélte az eseményeket, túlságosan is messze volt a harctól. Hirtelen újabb öt brit katona bukkant fel, befutottak az egyik épület romjai közé, ám hirtelen oldalba kapta őket egy német raj, akik a közeli dombtetőről lezúdulva menetből meg is megrohamozták őket. Aztán gránátok kezdtek robbanni, az első brit raj elkezdte megsemmisíteni a ládákat, mivel a kapu körül nem maradt német katona aki megállíthatta volna őket. A második öt Englander, meg puskagránátokkal fogadta a rohamozó német rajt, akik viszont kézigránátokat dobtak közéjük. A robbanások után, egy kis ideig csend volt. Majd Reitinger tizedes elkeseredetten végignézte, hogy a britek gránátokat gurítanak az autók alá, meg felrobbantják a készleteket is. Két német foglyot is ejtettek, velük cipeltették az egyetlen elesett brit katonát. A többi Kamerád, vagy tizenöten mind elestek a rövid ámde annál hevesebb összecsapásban. A dombról indított rohamot egyik támadó német katona sem élte túl.
