Ivan Dolvics százados két kísérőjével óvatosan kapaszkodott fel a dombra, fontos küldetésben járt. Még 1941 nyarán amikor a hitszegő fasiszták megrohanták a frissen visszaszerzett határokat, a körzeti megbízott pártitkár megpróbálta kimenekíteni a káderlistákat meg a megbízható ukrán és lengyel elvtársak jelentéseit. Sajnos csak eddig a poros faluig jutott a nagy káoszban. Mivel az autóját szétlőtték, az utakat géppuskázó német gépek, inkább elásta az egész bőröndöt itt a falu határában. Amikor végül szerencsésen eljutott Moszkvában részletes jelentést adott a dokumentumok helyéről. Most három évvel később, amikor végre újra itt álltak a szovjet csapatok, a németek állítólag megtudták hol vannak a listák. Ivan Dolvics nem értette, hogy hogyan vagy kitől, de ezt nem is kötötték az orrára. Azt viszont parancsba kapta, hogy késlekedés nélkül ássa ki és vigye el őket az ikonokkal együtt a hadosztály parancsnokának.
Dolvics századosnak két viharvert szakasza maradt, a két hónapja még teljesen feltöltött századából. Ezekhez kapott páncélos támogatást, a katonák egy része a tankokra kapaszkodva utazott idáig. A partizánok viszont eléjük küldtek egy futárt aki szerint a szomszéd faluban Tigris tankot láttak átvonulni. Szóval jobb ha óvatosak lesznek. A százados nem hitte, hogy igazi Tigrist láttak, annyi rubelt szeretett volna kapni, ahányszor kiderült a német tankokról, hogy nem is tigrisek. Ha a németeknek annyi nehéz tankja lenne mint amennyit a jelentésekben írnak, még mindig Moszkva körül harcolnának, nem itt a régi lengyel határon. Minden esetre leparancsolta az embereit a tankokról és széles csatárláncba haladtak előre a dombok között az út felé. Négy tankot kaptak két T-34-et és két amerikait. Ez utóbbiakról nem voltak nagy véleménnyel a tankászok, magasak is voltak, meg könnyen ki is gyulladtak.
A dombról már látszott a falu széle, az út, meg a fa is, aminek a tövében a bőrönd van elásva. Dolvics nem látott senkit sem, igazi békés táj volt szalmakazlakkal, pont mint otthon. Hirtelen azonban felbukkant pár német a következő domb gerincén, egy másodpercre mintha mindenki belefagyott volna az időbe, egyetlen hosszú pillanatra. Aztán a németek szétspricceltek, és megszólalt azon a jellegzetes szakadó vászon hangján a géppuskájuk. A százados is hasra vágta magát a fa tövében, az őrmestere már nem volt ilyen szerencsés, megtántorodott, majd három vérfolt kezdett el terjedni a mellkasán. Szó nélkül csuklott össze. Lent a tarlón felbőgött az egyik tank motorja, majd eldördült a lövege. A németek közé egy repeszgránát csapódott, remek lövés volt, rögtön elhallgatott a géppuska. Közben a szovjet gyalogság elkezdett rohanni a fa felé, és Dolvics mellé is felkapaszkodott az egyik T-34-es a dombra.
A százados a fa tövében hasalva a távcsövével pásztázta a terepet, félig megsüketült mert a T-34-es géppuskái pár méterre tőle okádták a tüzet a németek felé. Dolvics érezte, hogy túlerőben lesznek megint. Ekkor váratlanul az egyik völgyből kirobogott egy Tigris, nem egy mintha az lenne tank, vagy majdnem olyan, hanem egy igazi Tiger I. Rögtön szét is lőtte a dombot pásztázó amerikai tank futóművét, az meg nagy csikorgással állt meg, mert elhagyta a lánctalpát. Hirtelen minden szovjet tank meglódult a kolosszus felé, hiszen oldalról és közelről kellett elkapni a bestiát! A gyalogság magára maradt, hogy megszerezze a jelentéseket. Már majdnem elérték a tarlón rohanó oroszok a domb lábát, amikor a német tüzérség lecsapott. Hirtelen föld gejzírek törtek az ég felé és a robbanások pelyvaként szórták szét a szovjet rajokat. A százados a megmaradt kísérőjével lerohant a dombról, hogy felrugdossa a tűzcsapás túlélőit.
Nagyjából így zajlott a szombat délutáni ütközetünk, remek gyakorlás volt, négy nagyjából nyolcszáz pontnyi közepes tankkal négy körig támadtam a Tigris I. tankot ami háromszázkilencven pontot ér a szabályok szerint. Egyet tudott lőni a nehéz páncélosával Jentz, ezzel kapásból mozgásképtelenné is tette az egyik Shermanom. Jó párszor eltaláltam, de mindig csak pont akkora páncéltörést bírtam dobni amivel felszíni sérülést tudtam okozni a behemótnak, kétszer az "egy körre elkábult" hatást sikerült kidobni, a harmadiknál meg már volt 9 PIN pont rajta így amikor a lövés hatására keletkező tűzet kellett volna eloltani, a legénység megtört és elhagyta a páncélost. Ha a második találat nem kábítja el a legénységet akkor Jentz a Rally paranccsal szépen vissza tudta volna hozni a Tigrist a játékba, és így még tovább kötötte volna le a páncélosaimat. A dokumentumok megszerzése egyikünknek sem sikerült, a német tüzérség belepasszírozta a gyalogságom a szántóföldbe. Az egyik raj 50%-os veszteséget szenvedett, a másik meg kapott vagy 5 PIN-t, és a mozgásképtelen Sherman is elkábult. Jentz ejtőernyősei kétszer is megrohanták az egyik T-34-et oldalról, a másik Shermant meg egy Panzerfaust szögezte helyhez. Ha a hetedik kör megvalósul valószínűleg megszerzem a trófeát, de így döntetlen lett a csata. Sokat hezitáltam, hogy a negyedik tankot inkább gyalogosok ellen használjam-e, de a közepes páncéltörő lövegek szemből a Tigris ellen, csak a PIN-ekre alapozhatnak, ahhoz viszont minden lövésre szükség volt. Ez volt a második eset, hogy egy egység elérte a maximális PIN számot a játékaim során, és ez is csak azért nem automatikusan került levételre, mert időrendben előbb kellett dobni a tűzhatásra.
Jó játék volt, Jentz és Szilveszter sokat tanult, én nemkülönben. A jövő héten is játszunk, akkor már a 2. kiadáshoz igazodó feltuningolt német haderő ellen. Az új sereglista szerint ugyanis minden német tiszt eggyel magasabb rangúnak számít, a parancskockák előre kikérése szempontjából. Tehát egy német hadnagy három egységet aktiválhat a hatósugarában, a többi hadnagy csak kettőt. A német tankok is megkapják a villámgéppuska tűzerejét, vagyis 6 kockával dobnak a fedélzeti géppuskák. Ezen kívül vannak német harcjárművek, nem csak a Tigris páncélos, amik Tigrisfrászt okoznak. Ha van egy szövetséges egység aki látja az adott lánctalpast, akkor az ha nem éppen a "Tigrist" lövi, hanem valami más parancsot akar végrehajtani, akkor morálpróbát kell dobnia -1 nehezítéssel, akkor is ha nincs rajta PIN. Ezért ez elég durva akadály mondjuk a szovjet gyalogságnak, akik többségében nem is tudják mivel lőni a bestiákat. Érdekes lesz kipróbálni.
