Dolvicsnak üvöltenie kellett az ukrán tankparancsnok fülébe: Misa törj át a hídon! Mindegy mibe kerül! Leugrott az új T-44-es tankról, de elveszítette az egyensúlyát és felbukott a kockaköveken. De rögtön fel is állt, nem vesztegethette az idejét, egységével a berlini állatkerten keresztül nyomultak előre, hogy elkapjanak egy hitlerista tisztet. A fanatikus védők még mindig nem adták fel, az utolsó töltényig harcoltak. Dolvics a Budapestért folytatott harcokban kiérdemelte, hogy áthelyezzék a rohamutászok közé, sőt már hadnagyként irányított egy tizenöt fős különítményt. Sikerült egy jól időzített tüzérségi csapással helyhez szögezniük a hídon visszavonuló németeket. Most kell rájuk rontani, mielőtt még feleszmélnének!
A T-44-es motorja felbőgött és a harckocsi fel kapaszkodott a szűk kőhídra, előtte a csatorna túloldalán szétbombázott háztömbökön, hatalmas szakadozott náci zászlókat lobogtatott a szél. Eloszlott a bombázás füstje. Misa tankja pedig géppuskatüzet zúdított a téren menekülő németekre. Hirtelen egy féllánctalpas viharzott elő az egyik utcából, a harckocsi tornya rögtön ráfordult és egy jól irányzott kapáslövéssel telibe találta a járművet. Dolvicsék ösztönösen hasra vágták magukat akkorát robbant a német lövészpáncélos. Lángszórós volt! Hurrá, ez szép lövés volt Misa! Amikor újra felnéztek megint földre kellett lapulniuk mert a távolabbi hídról egy Stug páncélvadász lőtt rá a T-44-esre. Dolvics szitkozódott. A mellpáncélba öltözött emberei túl lassúak voltak, kilesett a kőperem felett és örömmel látta amint egy Sztálin kettes tank éppen közvetlen közelről szétlövi a Stugot. Már éppen vett egy mély levegőt, hogy az embereire üvöltsön, amikor lecsapott rájuk egy repülőgép! Gépágyú lövedékek és rakéták záporoztak rájuk. Dolvics zúgó fejjel tántorogva próbált talpra állni, ki tudja hányadszor az elmúlt öt percben, megint felegyenesedett. Csak homályosan látta, hogy a Sztálin tank lángol a másik hídon, a T-44 szintén fekete füstbe burkolódzva állt a házak tövében, az útját halott német katonák szegélyezték. Misa végrehajtotta a parancsot. De a gyalogosok lemaradtak mögötte és ez lett a veszte. Hátba lőtték a német gyalogosok a rakétáikkal. Közben a célszemély eltűnt a kavarodásban, Dolvicsnak zúgott a feje, megkapaszkodott a mellette álló katona vállában, aki hirtelen összerogyott. Döbbenten nézte, hogy a golyószórósát pont homlokon lőtték a szemközti házból, ez már túl sok volt, összeesett és a világ elsötétült...
