Jakab őrmester a hajnal első fényeinél csendesen körbejárt a jánosházai sorompóházban, embereivel az éjszaka folyamán lopózott végig a vasút mentén. Olajat hoztak be egy lerobbant Csaba páncélautónak, utána meg bevették magukat a kőházba, hogy őrizzék az átjárót. Hajnalban egy gépesített oszlop akar átmenni a vasúti töltésen, és itt a sorompóháznál lehet a leggyorsabban átkelni, a töltés a teherautóknak túl magas volt ahhoz, hogy keresztben átmenjenek rajta. A harckocsiknak persze nem jelentett akadályt. Kovács százados nagyon örült a megérkezésüknek, elfolyt az olaj a felderítő autóból. Szerencsére időben észrevették, és megjavították a páncélkocsit, de pótolni kellett kenőanyagot. A százados emberei álcahálókkal, meg hóval gyakorlatilag eltüntették a járművet. A település felől kakaskukorékolás hallatszott, majd mintegy válaszul több motor is feldübörgött. Riadó! Készüljetek, jönnek az Oroszok!
Jakab amint meglátta a T-34-est a gyalogosokkal megindulni az úton, hátraküldte az egyik emberét, hogy figyelmeztesse a századost, a közeledő veszélyre. Mindenki feszülten várt, a Csaba tornya a vasútvonallal párhuzamosan, az orra az erdő felé, járó motorral. A harckocsi előre lódult, rálőttek egy rakétát, de mellé ment. Viszont a géppuskái rendesen megszórták az ablakokat. Jakabék bújtak, és vártak a gyalogságra, a harckocsi ellen nem maradt fegyverük. Kovács százados nem látta még az oroszokat, de már várt rájuk, hirtelen távolabb a sínek mentén megpillantott vagy tizet, rájuk lőtt, mind elvágódott. Kovács odaszögezte őket a töltésre, aztán kifordultak a sorompók elé és a nehéz puskával rálőtt az orosz harckocsira. Szerencséjük volt a muszkákat teljesen meglepte a hirtelen támadás, mire tűzet nyitottak a Csaba már újra az épület takarásába bújt.
A T-34-es személyzete teljesen megzavarodott, először egy Panzerfaust, majd az erdőből egy páncéltörő puska nyitott rájuk tüzet, rögtön utána egy páncélkocsi penderült eléjük, majd egy másik bukkant elő az úton. Közben viszont a támogató gyalogságukat szitává lőtték a sorompóházból, aztán meg felbukkant egy újabb magyar harckocsi és többször rájuk lőtt, bár visszalőttek de elhibázták. Kétségbe esetten kapkodtak, közben a segítségükre érkező Shermant a magyarok egy rakétával elintézték, ezért kezdtek el végül hátrálni. A sorompóház elfoglalására indított támadás összeomlott.
Jentz igazán nagyszerű terepet talált ki a játékhoz, és még azt a poént is elsütötte, hogy gyártott pár Jánosháza névtáblát. 1500 pontos csatát játszottunk, Imi is beállt Jentz mellé együtt irányították a Vörös Hadsereget, míg én lettem a Magyar Királyi Honvédség erőinek parancsnoka. Most végre felraktam az összes járművet amit még 2013-ban Ákostól vásároltam, sőt még a két Lledo teherautót is amit magyar álca színekre festettem. De még így se volt elég, így megkértem Jentzet, hogy segítsen ki egy némettel. Végül egy teljesen gépesített sereggel indultam, két Turán II. , két Csaba és négy teherautó tele gyalogsággal. Persze a szabályok szerint a magyar teherautókra tizenkét figura fér, a komplett magyar raj meg tizenhárom figura, így a mozgékonyságért cserébe fel kellett áldoznom a teljesen feltöltött rajok morálbónuszát. Mivel a magyar rajok 10 pontért vehetnek egy Panzerfaustot, a páncéltörő gránátok meg 24 pontba kerültek volna, az előbbi megoldást választottam. A szokásos hadnagy és két kísérő mellett vettem egy tüzérségi megfigyelőt szintén két kísérővel, ez a hat géppisztolyos figura igazán megszolgálta az árát. A tüzérségi irányzó meg is fordította végül a csata menetét.
A küldetés szerint max tizenkét hüvelykre az asztal közepétől kellett választani egy pontot aminek az elfoglalásáért vívtuk meg a csatát. Imi nagyobbat dobott mint én, Ő a támadó szerepét választotta. Nekem fel kellett raknom egy rajt és még egy egységet (gyalogságtól a lövészpáncélosig bezárólag) akik védték a pontot, esetünkben a sorompóházat. A maradék seregem maximum fele jöhetett be az első körben az általam választott oldalról, a többiek csak parancspróba után a második körbe. A szovjetek a ház körül maximum 18 hüvelykre előre felrakhatták a gyalogságukat. Jentz és Imi úgy döntöttek, nem veszik körbe a sorompóházat és ez hiba volt. Nekem a teljes seregem a két harckocsin kívül, mind kerekes járművekből állt. Így a szilárd burkolatú úton villámgyorsan tudtam bejönni a gyalogságommal, ők viszont sajnáltak feláldozni egy rajt arra, hogy akadályozzák a felvonulásomat. Ezek alapján egy gyalogos rajt raktam be a házba 12 fővel, golyószóróval, egy Panzerfaust-tal meg persze Jakab őrmestert egy géppisztollyal mint rajparancsnokot. Az épület mögé takarásban került a Csaba páncélautó, a hátsó gyenge páncélt a ház takarta. A szovjet gyalogság megmaradt a házak fedezékében, az én két egységem álcázást kapott a küldetés szerint. Vagyis ha nem mozogtak vagy lőttek csak tizenkét hüvelyk távolságból lehetett őket felfedezni a gyalogsággal, és hat hüvelykről a harckocsikkal. Az első körben hoztam be a két Turánt, meg egy teherautóval a szakaszparancsnokot, a tüzérségi megfigyelőt, szanitécet és a páncéltörő puskás párost. Imi előretört a T34/85-el, a sorompóház felé. Erre kilőttem rá a védő rajnál lévő egyetlen Panzerfaustot, de mellé ment. Majd az egyik Turán is rálőtt, meg a páncéltörő puska is, de mind mellé ment. Jentz ravaszul oldalba támadott egy T-34/76-al de Ő is elhibázta a lövését, messze voltunk még, én is rálőttem a második Turánnal de az is mellé ment. Aztán az első kör végén Imi lehívta a szovjet légi támogatást. A második kör elején pedig teljes erővel megjött a Sturmovik és szilánkokra robbantotta a Turánomat az úton, ezzel egy harckocsim maradt három ellen! Az első aktiválás viszont a megmaradt harckocsim volt, ami két egymás utáni hatos dobással majd egy ötössel szétlőtte Jentz T-34/76-osát. Még így is maradt két szovjet páncélos, az egy magyarral szemben. Szerencsére a saját légi támogatás miatt Jentz két körre kint hagyta az amerikai lövészpáncélosát a négy nehéz géppuskával (minden baráti légitámadásnál morálpróbát kell vele tenni, ha elbukja tüzet nyit a saját gépre). Ez a húsdaráló még így is hat figurámba került a sorompóháznál. A csata gyakorlatilag lerajzolható három nyíl találkozásával. A magyar előrenyomulás az úton zajlott, majd a dombok és az erdő takarásában fejlődtem fel a házig. A szovjetek meg széles rajvonalban a nyílt terepen támadtak három gyalogos rajjal, hogy odaérjenek a házhoz. Illetve az úton a harckocsikkal és egy rajjal. Ez volt a két fő csapásuk, a teherautóimnak és az útnak köszönhetően én előbb értem oda, és fel tudtam fejlődni három rajjal. Gyakorlatilag a szovjetek is odaértek volna, csak sikerült a szuronyrohamozó gyalogosvonal közepére lehívnom a magyar tüzérség tűzcsapását, ezért mind a négy egység kapott legalább 2 PIN-t, illetve az egyiket telibe találta a sebzés is, a raj fele megsemmisült, és a PIN-ek miatt nem bírták megdobni a dupla szovjet mentőt sem, így az egész raj levételre került. A második raj a következő kör elején egy gyönyörű dupla hatossal rontotta a morálpróbáját a FUBAR hatására tizenkét hüvelyket visszavonult ezzel kiesett a versenyfutásból. A harmadik raj volt a szokásos ingyenes tapasztalatlan raj, ezeket a magyar szakaszparancsnok, meg a tüzérségi megfigyelő az összesen hat fő géppisztolyos figura közvetlen közelről lemészárolta két kör alatt. A negyedik szovjet raj akinek még esélye lett volna a Sorompóház elfoglalására berohamozott a ház elé még a második körben hat hüvelyken belülre, kapott egy csomó PIN-t és gyakorlatilag helyhez lett szögezve, a házból pedig minden körben telepumpálták őket ólommal, szép lassan olvadoztak, majd levételre kerültek. A Sherman túl közel merészkedett és egy oldalról kilőtt Panzerfaust annyira átszakította a páncélzatát (célszám+3), hogy kétszer dobhattam rá sérülést, felrobbant ez is. A csata végére egy T-34/85 párbajozott egy Turán II-vel. pocsék dobásokkal lövöldöztünk mellé. A harminchat magyar gyalogosomból aki a három rajba volt szervezve elveszítettem 14 figurát, a szovjetek három teljes rajt az harminchat figura. Remek fordulatos csata volt, mind a szovjet légi, mind a magyar tüzérségi csapás teljes erővel csapott le. Jentz olyan rafinált trükköket vetett be mint a padlásról tüzelő maxim, az átkaroló T-34/76, vagy a hagyományos tömegroham, a légvédelmi "húsdarálóról már nem is beszélve. Imi légicsapása pont az egységeim sűrűjébe csapott le, ha kicsivel jobban dob a PIN-ekre az én erőim sem értek volna be időben. De nem így alakult, sikerült megtartanom az objektumot és a hatodik körben a két szovjet játékos feladta a csatát
