A Historikum rendezvényeken John nagy sikereket aratott a Wings of Glory (WoG) játékkal, olyannyira nagyokat, hogy volt aki otthon 15mm-es harckocsi makettekre elkezdett WoG mozgáskártyákat fabrikálni. Ráadásul, hála a győri Társasfészek bővülésének, simán összerakhatunk akár 4 asztalt is egy hat-nyolc fős játékra. Valahogy ki kellene használni a két dolgot együtt! Nagy asztalon party játék, egyszerű szabályokkal. Viszont a Wings of Glory véleményem szerint elég költséges beruházás a semmiből kezdve, ráadásul nem kell hozzá terep. Ez alaphelyzetben előny, de most nekünk nem annyira. Mert nem igazán terepasztalos játék, nekünk meg itt van Jentz meg a szuper terepei, vétek lenne nem kihasználni és felrakni a szép asztalokat, amikor csak lehet. Ezen okból a Blood Red Sky se érdekes ugyanaz a kategória mint a Wings of Glory felejtős.
Szóval, van sok és szép 20 mm-terepünk, van helyünk és van rengeteg harckocsi makettünk a második világháborúhoz, ráadásul nagyobb összeget sem akarunk költeni. Itt jön a képbe a What a Tanker szabály vagy a Tanks! (mindkettő megvan pdf-ben), amik pont erre lettek kitalálva. A magam részéről nem foglalkoztam még eddig se a Battlefront féle Tanks, se a TFL féle What a Tanker? (Wat) szabályokkal, mert nem realisztikus, hogy nincsen gyalogság, meg tüzérség, meg légierő, csak harckocsik. De a World of Tanks meg a Wings of Glory kombinációja együtt annyira ütőképes koncepció, hogy el kell fogadnom, mi több fel kell használnom a fejlődésünkre. Ráadásul kacsingatok a hidegháborús korszak felé is, a Tanks-nak van modern verziója is 1985-ös III. világháborús felállásra. Az biztos, hogy a Tanks egy nagy lenyúlás eredetiben, ennél sokkal szerényebbnek kellett volna lennie az áraknak, de ettől még betöltheti a szerepét, bár az üzleti modellnek hála, kártyapaklik, meg egyedi fejlesztés tokenek kellenek hozzá. Szerintem ha festett makettekkel adják ki, lehet, hogy lehetett volna belőle egy "tankos" X-wing.
A Wat viszont a TFL játéka, arra írták, hogy a meglévő harckocsi modelleket tudjuk használni bármilyen méretarányban, ehhez is kellenek tokenek, meg karakter lap, de mind benne van a szabálykönyvbe, nem típusonként külön csomagolva. Az 1500-2000 Ft körüli áron beszerezhető harckocsi makettek remek alternatívát jelentenek, gyakorlatilag fele árból megvannak mint a Wings of Glory repülői. Az egyetlen kérdőjel számomra, az volt, hogy mennyire egyszerű a Tanks vagy a Wat. Végül megnéztem az oktató videókat, meg a szabályokat. A Wat így kiesett a kosárból, az a hobbit ismerő játékosoknak egy laza könnyed szabály, de egy kezdőnek a kockapókerrel kombinált tankcsata nem jól tanítható szerintem, szóval a Tanks! mellett döntöttem. Kipróbáltuk, egy öt órás klubnapon két 100 pontos játékot játszottunk le hárman, viszont nem vacakoltunk a sebzéspaklival. A kritikus találat kettőt ért, a javításnál meg ha hatost dobtunk akkor egyet javult a jármű. A fejlesztés kártyákat, és a személyzetet is hanyagoltuk. Nem volt még így se olyan gyors a játék, mint a Wings of Glory. Viszont, ha mindenki egy harckocsit kap, és nem a legerősebbeket, akkor szerintem, jóval gyorsabb lehet. Ha tapasztaltabb játékosokkal játszom és játékmesterként irányítom, szerintem egy Historikum rendezvényen négy játékossal két csata is beleférhet a napba. Arról nem is beszélve, hogy a modern harckocsis verzióval felrakhatunk pár helikoptert is, ez pedig egy elég üde színfoltot jelent, ha túlsúlyba kerülnek a második világháborús játékok egy-egy rendezvényen. Illetve nagy fantáziát látnék egy 1941-es Barbarossa harckocsicsatában, meg egy sivatagi ütközetben is, valamikor 1941-42-re datálva, mert az 1944-45 ben játszódó csatákat uralják a német harckocsik, meg azok veterán személyzetei, a korai járművek viszont jóval gyengébbek, és szerintem a csata is gyorsabb lenne velük.
Hogyan zajlottak a teszt csaták? Az első játékban egy Párduc, egy Tigris, egy Pz-IV és egy Stug nézett farkasszemet egy T-34/85, egy T-34/76, egy Stuart és egy IS-2 harckocsival. Jentz az első körben rástartolt három harckocsival a T-34 párosomra, és gyakorlatilag rögtön ki is lőtte a T34/76-ot, pedig hármat mozogtam és erdőben bujkáltam, de ez sem segített. Két kör után kiderült, hogy a Párduc a csataterek királya, illetve, hogy a torony nélküli járművek alacsony kezdeményezéssel nagyon gyengék, ez volt a Stug. Jentz gyakorlatilag le is vonta a konzekvenciákat, 100 pontból kell venni 3 Párducot és kész. Nem tudta, hogy ugyan a Párduc 7-es kezdeménye nagyon impozáns, a szovjetek ellen, de a brit Cromwell jobb 8-as! Szóval nem mindenki ellen működik a lekezdeményezzük és kilőjük taktika. Jentz játékstílusához viszont tökéletes volt a Párduc, mivel mindenkinek előtte kellett mozognia, viszont lövésnél az első volt, ezért ha lehetett nem is mozgott a Párduccal, csak lőtt. (viszont elkövettünk egy hibát a játékok során, ugyanis a kilőtt harckocsi is elvégzi a lövését, és csak a kör végén semmisül meg, ez azért tompítja a nagy kezdemény előnyét). A Tigris meg az IS-2 a 4-es kezdeménnyel inkább box zsákok, mint a csata irányítói. Szóval a párbaj szintű, adott pontból vásároló bajnokság szerű játékokat részemről nem játszom, a német játékosok bevásárolnak 2 Párducot meg hozzájuk a tuning kártyákat és más német harckocsit nem is fogunk látni. Dög unalom. Ez minden pontból vásárolt sereggel WW2-t játszó szabálynál általában így van, a német játékos csak az előnyöket kapja hátrányt nem, vagy alig. Szóval kb 1942-ig érdekel a Tanks! ha arról van szó, hogy nem partijáték ahol én rakom össze a két kiegyensúlyozott sereget. Persze párat még kell játszani, hogy jól kiismerjük, de az értékes játékidőmet nem pazarolnám erre nagyon, a WW2 verziót illetően.
A lövés és az azt kivédő dobások nagy szerencsefaktort adnak a játéknak, szovjetként az Imi dobott egy öt kockás gurítást, csak hatost dobott, védelmi dobásnak. Ha ez lövés, akkor ez ellen másik öt kockával minimum 4-et kellene dobni, hogy kivédje valaki. Viszont a szerencsefaktor teszi izgalmasabbá a játékot, Iminek jó dobásai voltak, az egyik T-34-be már csak egy pont sebzés kellett, a Párduccal a nyomában túlélt három kört, pedig hátulról és közelről kapta az áldást. Az IS-2 mellé raktunk egy Lend-Lease Stuart harckocsit, a szovjet tankok specialitása, hogy ha az egyikük már lőtt egy célpontra és a másik egy pálca távolságra van tőle és ugyanazt a célt lövi kap egy extra kocka tűzerőt. (mi nem az eredeti nyilat használtuk, értelem szerűen nagyobb modellekhez és terephez nem jó) Szóval a Dávid és Góliát kombinációval, Imi mindig "megfestette" a Stuart-al a célpontot az IS-2-nek. Én ugyanezt próbáltam volna, de már az első körben elveszítettem az egyik harckocsimat, szóval utána már csak arra hajtottam, hogy lefoglaljak három német harckocsit, amíg az Imi a dinamikus duójával kilövi a Stugot. Nem jött össze. Elveszítettem a második T-34-et is, a Stug is elfüstölt, de vele a Stuart is, így Imi végül feladta a fogócskát.
Másodszorra már tapasztaltabban indultunk neki a csatának, az IS-2 mellé egy T-34/76 lett a "szárnyember" Én pedig egy Shermant (75mm) hoztam a T-34/76 mellé párnak. A Sherman hat pont sebzést bír a T-34 ötöt, viszont a T-34 hármat mozog a Sherman meg kettőt. Jentz azonnal lecserélte a Stugot egy Pz-IV-re, 2db Pz-IV-et hozott a Tigris meg a Párduc mellé. A második csata jóval izgalmasabb és fordulatosabbra sikerült, mint az első, sikerült összehoznom egy ritka háromszögeléses akciót, mert Jentz nem mozgatta a Tigrisét, én viszont ráálltam a két harckocsimmal, olyanformán, hogy mindhárom jármű között egy pálca volt a távolság. A szovjet harckocsik ha ilyen közel állnak egymáshoz és ugyanazt a célpontot lövik a második lövéshez kapnak egy extra kockát (mint az Imi féle dinamikus duó), a Tigris védő dobása is eggyel kisebb a közelség miatt, ráadásul nem mozgott így volt esélyem a sikerre. Nagyon szerencsés voltam a páncéljából a kétharmadát lefaragtam, ráadásul Jentz támadó dobása, újra dobással együtt se talált. Ez így utólag a csata fordulópontja lett, mert innentől a Tigris menekült, és mi vadásztunk rá. A végére kilőttük mind a négy németet és megmaradt az IS-2 és a Sherman.
Szerintem a játék jópofa és a modern járművekkel és kártyákkal party játéknak jó, de nem annyira egyszerű és elegáns mint a Wings of Glory. Teljesen kívülállók toborzására nem használnám, viszont érdeklődő hadijátékos jelölteknek jó bevezető. A Bolt Action-nek a nyomába se ér részemről, annak viszont örülök, hogy használni fogom vele a Bundeswehr harcjárműveket, addig is amíg a gyalogságot beszerzem. Egyébként engem az egész a Battletech-re emlékeztet ahol hat nyolc teljesen különböző mech-el csatáztunk egymással, ezért inkább érzem reálisnak a modern kompakt járművek harccsoportját, semmint az 1944-es harckocsik csokorba szedését. 27.-én újra játszunk, a következő Historikumra pedig hozom a modern verziót mint party játékot.
