Az 1918-as franciaországi háború hadműveletei kapcsán, két nagy nevesített offenzívát szoktak kiemelni a március 21.-i nagy német támadást, a Kaiserschlacht hadműveletet, amely egészen július 18-ig tartott és az augusztus 8.-án Amiens térségében indított Antant offenzívát a 100 napos támadást, ez gyakorlatilag a háború lezárásáig november 11.-ig tartott. A nyolc hónap alatt azonban rengeteg kisebb hadművelet zajlott, voltak rövidebbek, voltak hosszabbak és ott volt a július 4.-i csata Hammelért, amely mintegy 90 percig tartott csak, mégis fontos és méltatlanul elfeledett mérföldkőnek számít a modern hadviselés történetében.
Ez az Antant támadás sikeresen kombinálta a tüzérségi zárótüzet, a harckocsikkal támogatott gyalogsági rohamot és a légi támogatást. Ezen kívül légi úton dobtak le, valamint harckocsikkal szállítottak utánpótlást azért, hogy a frissen elfoglalt állásokat biztosan meg is tudják tartani a szokásos gyors reagálású német ellentámadások ellen. Olyan hadművelet volt ez, amelyet gondos felkészítés és tervezés előzött meg, és gyakorlatilag minden a tervek szerint zajlott. Meglehetősen ritka dolog ez, a haditervek általában az első lövés eldördülése után már nem működnek. Különleges még abból a szempontból is a csata, hogy egy kombinált ausztrál-amerikai csapatokból álló haderő hajtotta végre, direkt a Függetlenség Napján. A hadműveletet kidolgozó Sir John Monash a legsikeresebb ausztrál tábornok, és az Antant egyik legjobb tábornoka volt, a csata idején a teljes Ausztrál Hadtest parancsnokaként öt ausztrál hadosztályt irányított. Hammel elfoglalásának sikere és az itt leszűrt tapasztalatok egyenesen vezetettek oda, hogy az augusztus 8.-án indított következő brit támadást is Monash tervezte meg és vezényelte, ott is teljes sikerrel, az a támadás Lundendorf német tábornok szerint a német hadsereg fekete napja lett.
A 160 oldalas kötet egy remek összefoglaló, olyanok számára akik nincsenek tisztában az 1918-as Nyugati Front viszonyaival, olvasmányos érdekes és kellően tömör. Magyar olvasóként szerintem nem túl evidens, hogy Ausztráliának egy teljes hadteste harcolt a németek ellen Franciaországban (Ahogyan Kanada is hasonló erővel volt jelen). A zabolátlan, a brit tisztekkel szemben a végletekig tiszteletlen, ámde vakmerő katonák, messze motiváltabbak voltak, mint az átlagos francia, brit vagy éppen német katona 1918 nyarán. Az európaiak háború ötödik évére belefásultak már a harcba, hadseregeik mind javarészt sorozott férfiakból álltak. Az Ausztrálok viszont mind önkéntesek voltak, zsoldjuk nagyjából az ötszöröse volt az európai őshazából bevonult társaikénak. Egyfajta elit rohamcsapatként működtek, a brit birodalmi hadseregben. Az "Aussie" katonák szerencsére jól megtalálták a hangot a kezdő amerikai kollégáikkal, akik melléjük beosztva tanulták a frontéletet. Az amerikai katonák szintén frissek és motiváltak voltak, őket sem erodálta még a hosszú évekig tartó háború. Monashnak gondja volt arra, hogy ne csak a szövetséges amerikaikkal legyen jó a csapatmunka, hanem a brit harckocsikkal is, ezek személyzete szintén önkéntesekből állt, akik az egész brit haderőből jelentkeztek át az új hadtesthez. Az acélszörnyekkel együtt gyakorlatozó gyalogos zászlóaljak, saját jelvényüket festették a harckocsikra, hogy mindegyikük lássa melyik járművekkel kell a csata káoszában együttműködniük. Több esetben a harckocsik lemaradtak az ütközet folyamán, de végül minden támadásban részt vettek, érdemes kiemelni, hogy itt már a Mark V. harckocsik kerültek bevetésre, ezek jóval megbízhatóbbak voltak mint az 1917-es Mark IV. Sokkal kevesebb volt a műszaki hiba miatt lerobbant jármű, illetve rendelkezésre álltak az új könnyű Whippet harckocsik is, szintén megbízhatóbb és gyorsabb járművek voltak mint a korábbi típusok.
Hughes-Wilson az ausztrálokon és amarikaiakon kívül bemutatja a szemben álló német hadosztályokat is, szóval a viszonylag kis terjedelem dacára erősen törekedett a teljes szituáció megértetésére. Igazán csak ajánlani tudom, mint olyan könyvet amelyik sikeresen árnyalja a nyugati frontról kialakult sztereotípiákat. Magát a hadműveletet évekig oktatták a Sandhurst katonai akadémiáján, a brit harckocsizóknak. Mert annyira tankönyvbe illően olajozottan zajlott és megmutatta mennyire megéri gondosan kidolgozni egy kombinált hadműveletet. John Hughes-Wilson könyvét az Amazon három hónapos ingyenes Kindle Unlimited próba előfizetés részeként tudtam elolvasni. Papír alapon túlárazottnak érzem, e-book formátumban azonban korrekt ajánlat.
