Távoli terveimben már 2009-től benne volt, hogy többet tudjak meg Franciaország nagy háborús küzdelméről, de a nyelvi akadályok miatt erre kezdetben csak egy szerény angol nyelvű kínálat volt elérhető. Később aztán a centenáriumi kiadványok szépen felfejlesztették az elérhető könyvek listáját. Ezeket tekintem át ebben a sorozatban.
A franciák hadviselési szempontból a háború egyik legjobb diákjai voltak, bár horrorisztikus árat fizettek ezért a tudásért sajnos. A napóleoni stílusú rohamozó színes gyalogság, akiket a gyorstüzelő 75mm-esek támogattak nagyon nem váltak be, már 1914-től sem, ezért figuragyűjtő és egyenruha szempontból gyakorlatilag két francia sereg létezett 1914-18 között, a XIX. századi maradvány a korai 1914-es színes és az 1916-os sisakos "horizont kék". Ezt az általam már sokat emlegetett két Jouineau könyv ( Officers and Soldiers of the French Army 1914 ) pontosan megmutatja. Ezek egyébként egy könyvsorozat részei, a francia hadsereg több korszakával is foglalkoznak, sőt az amerikai polgárháborút és feldolgozták két kötettel. A könyvek franciául és angolul is megjelentek, mivel alig pár oldalnyi bennük a szöveg mindkettő kiadás remek, ha valaki francia sereget akar festeni. Én ugyancsak nagy haszonnal forgattam a Blandford Colour Series Army Uniforms of World War1 kötetét, erről már írtam ismertetőt korábban is. A kötet színes ábrákat hoz a hadviselő felek személyes málháiról, vagyis a szíjak, kulacsok, hátizsákok pontos kinézetéről, nagyon jó kis könyv. Ugyancsak jó kiegészítő az Osprey Men-at Arms 286 kötete The French Army 1914-18. De mivel az egész témát negyvennyolc oldalon tárgyalja ez csak étvágygerjesztőnek jó. Tehát ha valaki seregépítésen gondolkodik én a késői francia sereget ajánlom és a Jouineau féle könyvet.
A hadijátékos szemszögéből tehát van két gyűjthető sereg, de a második 1916-18-as jóval hálásabb téma ha nem beszélünk franciául, mert angolul a legfontosabb téma ebből a korszakból Verdun-ért vívott csata 1916-ban. Minden hadviselő nemzetnek van egy név beleégve a kollektív tudatába, egy olyan név amibe belesűrűsödik az egész Nagy Háború összes szenvedése, a briteknek ez a Somme (folyó és egyben csatahely), a magyaroknak a Doberdó (lehetne az Isonzó is, de szerintem inkább a fennsík mint, a folyó), az oroszoknak Bruszilov (a hadvezér és az ő offenzívája), az ausztráloknak Gallipoli a kanadaiaknak Vimy Ridge, van azonban egy név amely két országban is egyszerre testesíti meg a háború borzalmát és ez szó nem más mint: Verdun. A világháború leghosszabb csatája, amit eleve azért kezdtek el, hogy minél több katonát pusztítsanak el. Úgy gondolták a német hadvezérek, hogy Verdunnél ki lehet véreztetni a francia hadsereget, ez sikerült is, de csak úgy, hogy a németek is velük véreztek. Igazi csontmalom lett az ősi erőd, jelképe a hazafiságnak és az öncélú pusztításnak. Erről a témáról van igazán könyvtárnyi irodalom angolul, elég rákeresni a Vedun 1916-ra az Amazonon. Én mivel késői seregek már vannak más hobbitársaknak, és mert 1914-re is jó francia terep akad a klubban, a korai sereget választottam, ezért az ide köthető könyveket veszem sorba először, azon belül is a memoárokat.
Alapvetően két nagy hullámban jelentek meg az 1914-es harcokhoz köthető francia könyvek angolul, az első adag a háború alatt és a két háború között, illetve most 2014-el kezdődően. Nagy titkot nem árulok el, azzal ha bevallom én nagyon szeretem a naplókat, végeztem egy kis kutatást az Amazonon és a Guttenberg projekt oldalán, szerzői díj mentes ebook-okat keresve. Egész szép csokor gyűlt így össze a régebbi kiadású naplókból, van egy gyalogos, egy lovas Chasseaur és egy tüzér aki 75mm-es lövegekkel harcolt. A nyomtatott borítókat használom a posztban, de mindhárom ingyen letölthető ebook formában is.
A szerző eredetileg franciául egy tetralógiában foglalta össze a háborús tapasztalatait, ennek címe: Az 1914-es év férfijai. Angolul csak az első kötet jelent meg, ez a marne-i csata és a versenyfutás a tengerig időszakáról szól. Csupa nagyon kedvező kritikát olvastam róla, mivel a Verdun kulcsszó szerepel a címben, sokan azt gondolják, ez egy 1916-os memoár, de nem. Ez a könyv az 1914-es csatákról szól egy túlélő szemével. Genevoix 24 éves volt a háború kitörésekor osztályelső tanuló, és hamar kinevezik hadnaggyá, 1915-ben súlyosan megsebesült ezért katonai szolgálata befejeződött. Megkapta a Spanyolnáthát, de felépült belőle. Sikeres író lett, 1959-ben akadémiai tagságot kapott, 1980-ban 90 évesen hunyt el.
Marcel Dupont hivatásos lovassági tisztként kezdte meg a háborút. A Chasseur magyarul vadászt jelent, a francia hadseregben 1743-tól léteztek egységek ezzel a névvel. Voltak könnyű gyalogosok, hegyi csapatok és lovasság is, sőt afrikai lovas vadászok is. Dupont lovas vadász volt ( 21 ezredük volt, sok alakulatuk volt beosztva a gyalogsági hadosztályokhoz felderítőnek ) szerzőnk alakulata együtt szolgált az afrikai lovas vadászokkal ( hat ezred volt belőlük a háború elején, európai legénységgel, de az afrikai hadsereghez tartoztak szervezetileg). Így a memoár egy ízig vérig lovassági könyv, 1915-re viszont hősünk is gyalogos szolgálatra kényszerül.
Erről a könyvről még egyetlen ismertetőt sem sikerült találnom, se kritikát, se pontozást. Vagyis mindenképpen el kell olvasnom. A címadó löveg Canon de 75 modéle 1897, meghatározó fegyvere volt az 1914-es francia hadseregnek mintegy négyezer darabbal léptek be a háborúba és 1918-ra még háromszor ennyit gyártottak belőle. Ezért ha elolvastam a kötetet frissítem ezt a bejegyzést.
Charles Delvert emlékiratait már a centenáriumra fordította le Ian Summer történész, aki az 1914-18 közötti francia hadsereg egyik brit szakértője. Sokszor fogok még rá hivatkozni a poszt második részében, amiben a szakkönyveket veszem sorra. Delvert 1914 augusztusában vonul be, és Belgiumban esik át a tűzkeresztségen, a marnei csatában sebesül meg először, 1915-ben visszatér az alakulatához, 1916-ban megéli a csatát Verdunnél, egy aknavető felrobbanásánál megsebesül és leszerelik. A civilben tanár, mint tartalékos hadnagy kezd és végül századosként szerel le, jó stílusban megírt emlékiratait 1966-ban adták ki először és azóta már öt kiadást megért franciául.
A napló utolsó bejegyzése: "1919.02.11. leszereltem, a 13411 D sorszámú katona négy és fél év szolgálat (ebből 3 év frontvonal) után leszerelt. A Becsületrend lovagja, pálmalevelekkel díszített hadi kereszt, kiemelkedő tiszti szolgálat, külön kiemelve a hősiességet amit 1918.06.11. tanúsított a zászlóalját vezetve, ugyancsak kiemelt hősiességet tanúsított a következő csatamezőkön: Verdun, Aisne, Kemmel, Guscard és Montdidier, nevét ötször említették meg a napiparancsban."
Loius Barthas őrvezető 35 évesen vonult be 1914-ben, civilben kádár vagyis hordókészítő volt. Az ő naplója ez könyv egy Poilu (francia becenév a borostás-szőrös katonákra) emlékei aki 1914-18 között végigszolgálta az első világháborút a frontvonalban. Ott volt mindenütt: Verdun, Somme, Artois, Champagne, Flandria. A naplót jóval a halála után találta meg a fia, aki úgy gondolta a kiadásával méltó emléket állíthat az apjának.
Hamarosan folytatom történész szakirodalommal.