Hadijátékos

Mindig öröm nekem, egy-egy izgalmas nagy háborús naplót elolvasni. Mert bár annak idején George Lucas a fél világot megfertőzte a Star Wars-al, engem mégis inkább az Ifjú Indiana Jones kalandjaival fogott meg egy életre. A sorozatban a főhős 1916-tól egészen 1922-ig epizódról, epizódra éli meg a világégést különböző földrészeken, miközben minden részben találkozik egy vagy több valós történelmi alakkal. Az egész koncepció és a korszak romantikája mindmáig hatással van rám, akkoriban azt hittem George Lucas színes fantáziáját nem lehet felülmúlni, ma már tudom, hogy ő csak a felszínt karcolgatta az ötleteivel, mert a valóság sokkal izgalmasabb és megrázóbb történeteket produkált. A filmsorozat egyik epizódjában Jones mint motoros futár, vesz részt a Verdunért vívott csatában és egy nappal elszabotálja az egyik öngyilkos roham kezdetét. Ez az epizód jutott az eszembe miközben ezt a naplót olvastam. Mert a szerző Charles Delvert egyike volt a Fort Vaux francia védőinek. A filmben a francia főtisztek gondolkodás nélkül áldozzák fel a katonáik életét, ez a vakbuzgó érzéketlen ostobaság, sajnos a valóságban sem volt másképpen, 1917-ben a francia frontkatonák fellázadtak és nem sokon múlott egy szocialista forradalom hónapokkal az orosz előtt. Ha elolvassuk Delvert naplóját megértjük, miért is lázadtak fel végül a francia katonák.

Charles Delvert naplója két részből áll az első 1914 augusztus 1-től szeptember 21-ig tartó időszakot írja le, az első súlyos sebesüléséig, a második rész 1915 szeptembertől 1916 augusztusáig tart, amikor a negyedik sebesülése után, frontszolgálatra alkalmatlannak nyilvánították. A napló második részét már 1918-ban megjelentették Párizsban, a teljes verziót amin az angol kiadás alapul 1935-ben adták ki először, majd még hatszor jelent meg, utoljára 2013-ban. A könyv angol nyelvű kiadása a Pen and Sword kiadó gondozásában jelent meg, ezen a címen: From the Marne to Verdun: The War diary of Captain Charles Delvert, 101st Infantry 1914-16.

A szerző 1879-ben született, 1914-ben 35 évesen mint tartalékos tisztet mozgósítják. Közlegényként 1899-ben vonult be először, és tizedesként szerelt le 1900-ban. A háború kitöréséig két őszi gyakorlatra is vissza hívták 1902-ben és 1912-ben amikor is hadnaggyá léptették elő. Harcot tehát nem látott előtte, de a hadsereget jól ismerte, és megvolt róla a véleménye. Csak néhány kiragadott példa: 

Delvert hősiességéért a verduni harcokban megkapta a Becsület rendet. Kinevezték őrnaggyá és 1916 után is szolgált még a hadseregben, de már mint törzstiszt, adminisztratív posztokon. 1918-ban még az olasz hadszínteret is megjárta. Az eredeti naplóját az 1935-ös kiadáshoz rengeteg jegyzettel látta el. Tulajdonképpen ez egy párhuzamos könyvet jelent, az eredeti szöveg 1914-16 között íródott, a többit pedig még két hátországi évvel bővült háborús tapasztalat alapján, húsz év távlatából mint kiegészítéseket írta hozzá. Mivel digitális verzióban olvastam, a jegyzetekért nem kellett lapozgatni, ami nagy előny volt, mert rengeteg a kiegészítés.  Például minden bajtársának megírta a későbbi sorsát, akit névvel említ a naplóban. Sajnos rendkívül kevés élte túl a háborút azok közül akiket az 1914-es bejegyzésekben említ, az 1915-16-os szereplőknél kicsit jobb az arány. A kiegészítések azt mutatják be, hogy 1935-ben hogyan látta a háborús szolgálatát. Gyakorlatilag a jegyzetek alapján Delvert szerint Petian 1917-es kinevezéséig, a francia hadsereg vezetése a múltban élő, bigott, ostoba, és szűk látókörű volt, ezen felül pedig rasszistán lekezelő a nem hivatásos tagjaival. A gyalogos frontkatonák áldozatát rajtuk kívül mindenki természetesnek vette. Ez egy gyalogos tiszt nézőpontja, de jól mutatja mi vezetett az 1917-es lázadásokhoz.

A szerző az 1914-es első hónapokban, állandóan esőért imádkozik, mert a felázott talajon a németek nehéztüzérsége mozgásképtelen, és ez némi reményt ad a túlélésre. A távolról láthatatlanul pusztító német nehézlövegek legalább annyira demoralizálták Delvertet a naplója alapján, mint honfitársait 1940-ben a  Stuka zuhanóbombázók. Naplójában azt írja, hogy először nem volt a franciáknak elég nehéztüzérsége, ami volt azt se mobilizálták, mert minek a gyors háborúhoz ostromlöveg? Amikor végre elkezdték használni a meglévőket meg újakat gyártani belőlük, akkor se a legjobb személyzet került rájuk, mert azok továbbra is a gyorstüzelő könnyű lövegekhez voltak kiválasztva. Ezek viszont gyengék voltak a lövészárkok ellen. 1916-ig bezárólag soha sem kaptak tüzérségi megfigyelőket az első vonalba, cserébe rengetegszer bombázták őket a saját lövegeik. Érdekes módon az 1916-os Somme körüli harcokról olvasva, a brit források, mind az egekig magasztalják a francia tüzérség hatékonyságát, összevetve a brittel. Ha mindkettő igaz, akkor hatalmas volt a német fölény ebben is.

A brit visszaemlékezések alapján, a legprecízebben kiépített állásai és védvonalai a németeknek voltak, utána jöttek a britek, akik viszont mindig el voltak képedve a francia állások gyenge kiépítettségén, amikor átvették az egyes frontszakaszokat a franciáktól. Delvert naplója ezt is megerősíti, nagyon kevés szakképzett utászuk volt, és azokat se az első vonalak kiépítésére használták, szerinte a francia seregben.

Delvert beszélt németül, ezért a kezdeti mozgó harcokban az elesett német katonák papírjait is el tudta olvasni, valamint a lövészárkok ellen vezetett rajtaütések foglyait is ő hallgatta ki először. Egy művelt és tájékozott tanár volt, aki beszélte az ellenség nyelvét, ismerte a kultúrájukat. Nagy rajongója volt az építészetnek, különösen a francia templomoknak volt szakértője, az összeset részletesen leírja amit sikerül megnéznie. Rendelkezett katonai tapasztalattal, bátor volt, az embereit sokkal jobban szerette és becsülte, mint a feljebbvalóit. Minden bejegyzéséből süt, hogy úgy érezte cserben hagyta, és lenézte a saját hadserege. Ha a századosi, majd őrnagyi rangban szolgált értelmiségi tiszt így érezte, mit gondoltak a közkatonák? Érdemes volt elolvasnom a visszaemlékezéseit, hogy egy poilu (francia becenév a katonáknak, szőrös, borostás a jelentése) szemével lássam a francia frontot. Tanulságos minkét rész az 1914-es mozgó hadviselés és annak viszonyai, majd rögtön utána éles kontraszt a Verdun körüli gyilkos lövészárok háború.