Nekem nem volt bajom az előző szabályokkal, így én nagy várakozásokkal vágtam bele, a viszonylag kevés figurát igénylő Napóleon korabeli szabály kipróbálásának, mert továbbra is az 1848-49-es projektemhez keresek egy jó szabályt. A Chosen Men egyértelmű célja a Bernard Cromwell által írt Sharpe könyvsorozat alapján történő játéknak és figura gyűjtésnek. A szabály szerintem legnagyobb hibája az, hogy a forma határozta meg a tartalmat, túl kevés oldalba próbálta a szerző és a kiadó belegyömöszölni. A csillogó villogó Osprey füzetben, a védjegynek számító festmények és a részletes sereglisták alig hagytak helyet a szabályoknak. A 64 oldalas könyvből 19 oldal a sereglista, úgy hogy a korszak orosz és osztrák sereg listája be sem került a könyvbe, csak a szerző blogjáról tölthetőek le.

A tömör véleményem az, hogy az alapok nincsenek jól kidolgozva a szabályba és bár nagyon színes és részletes az a része ahol az egyedi parancsnoki képességekről, meg a különféle egységekről van szó ez így kevés. Valószínűleg, ha Ambasa a WAB tapasztalatával, meg én az öt-hat év Bolt Action tapasztalatommal a hátam mögött elvernénk rá még 8-10 napot, akkor lehetne belőle egy használható házi szabály. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy megérne ennyi munkát, mert ez egy párbaj játék ahol, lehetőség szerint mindent le kell tisztázni a viták csökkentésére. Ráadásul a játékhoz markerek és kártyák gyártására is jócskán szükség lenne (mi Bolt Action parancskockákkal jelölgettünk), a play seet-ről nem is beszélve. Nagyon fércmunka ez a könyv sajnos. A napóleoni skirmish mint koncepció szerintem két ponton szokott elvérezni, az egyik a puskák töltése, a másik a kő-papír-olló (lovas-gyalogos-löveg) hadászati szentháromsága a korszaknak. A sereg listákat böngészve azt látjuk, hogy valahogy mindhárom fegyvernemet igyekszik a szerző beleszuszakolni a játékba, kivétel a gárdisták és nehéz lovasok, akik nem választhatóak. Mivel ez egy párbaj típusú játék mindenki otthon pontokból legózza össze a seregét, így rá van kényszerítve a játékos, hogy legyen lovassága, mert a másik is fog hozni, és nyílt mezőn a lovasroham nem játék. Tehát kell lovas egység amivel blokkolom a másik fél lovasságát, a szerző 150 pontot javasol egy kis játékra a minimális legolcsóbb öt magyar huszárból álló lovas egység meg 105 pontba kerül, a legolcsóbb a seregünket vezető tiszt az őrnagy, aki lóval 45 pontba kerül, és már el is költöttük a 150 pontot, hat darab lovasra. Mi a teszt játékot 420 pontos seregekkel játszottuk, és már tele volt a terep. Szóval az én véleményem az, hogy ez egy gyalogos skirmish szabály inkább, meg szerintem így is logikus, ha egy napóleoni csatamezőn a laza alakzatú gyalogság csatározik a nyílt mezőn, és feltűnnek a lovasok, mindenki fut valami nehezen járható terepre, vagy össze tömörülni próbál, korabeli nevén zömöt alkot. Ellenkező esetben letapossák a lovasok. Löveget meg ugye nem cipelünk magunkkal az ilyen portyákra.

Tehát gyalogos skirmishre jó a könyv, ebben ha meg tud egyezni a két játékos, akkor már nagyot tud lépni előre a Chosen Men, ekkor jön a második probléma, a puskák töltése. A szerző úgy próbálta megoldani a kérdést, hogy egy körben vagy mozgunk, vagy lövünk. Ez viszont nagyon lassú játékot eredményez, mert a leggyorsabb mozgás 6+K6 hüvelyk. Az első két körben csak masírozunk, hogy lő távba érjünk, lévén a muskéta 18 hüvelykre lő el. Az egységeknek vannak akció pontjai (TAC) amikből 10 féle akciót lehet végrehajtani, viszont ha nincs mozgás és lövés ugyanazon körben, akkor 2 TAC ért futunk duplát, vagy ugyancsak 2 TAC pontért célzottan lövünk és ennyi volt a kör, (sor és határőr gyalogosnak 2 TAC-ja van, Jagernek 3 , Huszárnak 4). Mi egyszer sem lőttünk sima lövést a két játék alatt, mindig csak célzottan tüzeltünk. Ráadásul volt rá példa, hogy beültem egy udvarba egyetlen gyalogos egységgel, Ambasa pedig próbálta bevenni a szomszédos kertet, rohamhoz túl messze volt, látni se nagyon látott rám, befutott a kertbe, belelőttem, elmenekült. Ezt kétszer is eljátszottuk, mivel a játék hat körös a gyalogság meg lassú, nincs idő nagy megkerülésekre. Mivel töltés nincs, ezért a gyalogságnak mindig töltött fegyvere van, de ennek semmi szerepe így. Nincsen automatikus tüzelés a rohamozóra, de ha Hold parancsban felkészülten várjuk a rohamot, belepuskázunk a támadóba, aki mondjuk rontja a parancs próbát akkor megáll vagy a mozgása végén, vagy az elején. Ilyenkor Broken (Megtört) lesz és ha a kör végén nem dobja meg a Rally (Felrázás) próbát akkor menekülőre fogja a dolgot. Ennek annyi a szépséghibája, hogy 12 hüvelyknél messzebb nem lőhetünk a Hold paranccsal. Nekem nagyon hiányoznak a Bolt Action jól működő automatikái a szabályból ha a Hold parancsot nézzük, a muskéták 18 hüvelykes lő távjához rendben van a 12 hüvelykes reakció távolság, de az ágyúnál nagyon nincs. A másik problémám, hogy a Hold parancs a kör végén megszűnik, tehát ha a következő körben a másik játékos léphet elsőnek akkor szépen megrohamoz, hiába állunk és nézünk farkasszemet töltött puskákkal körök óta.

A játék másik alapfeltevése, hogy nem sokat vacakol a formációkkal, ami szerintem nem baj, mert öt vagy tíz ember ne formázzon rohamoszlopot vagy kétsoros vonalat. A játékban a legnagyobb sorgyalogos egység maximum húsz figura, viszont ilyen egység csak egy van egy seregben, szóval nincs értelme alakizni, ettől függetlenül lehet! Van rá parancs, meg segít benne a dobos de megint csak se a játéktechnika szempontjából nem kifizetődő, se a valóságban nem reális öt-tíz székely határőrt felderítésre küldeni dobossal meg zászlóval. Nekem az a véleményem, hogy a közelharci részt, megfutamodást, egységeken áthaladást a WAB alapján kellene racionalizálni a szabályba, a lövöldözést meg engedni kellene büntetéssel egyazon körbe a mozgással mint a Bolt Actionbe, és vattapamacsos jelzésekkel a lövéseket-töltésket is könyvelni kellene, arról nem is beszélve, hogy más TAC költsége lenne a vontcsövű puska töltésének mint a sima muskétának. Morál szempontból is más, ha töltött puskával bevárják a rohamot és reakció lövést adnak le, töltetlen fegyver esetén viszont jó eséllyel megfutamodnak a figuráink. Szóval rengeteget kellene csiszolni rajta. Leírok egy példát ami például tetszett és szimpatikussá tette a szabályt, ez pedig a karakterek sokszínűsége meg tulajdonságai:

2 TAC pontért a gyalogos egységünk épít magának barikádot (Dug in), ha van a csapatban egy utász figura kötényben és baltával, ahogyan az akkoriban dívott. Akkor csak 1 TAC pontba kerül a dolog. Ezt mondjuk én a nyílt mezőn nem engedném, de erdőben településen simán, mert benne is van a Csikány Tamás féle A szabadságharc hadművészete című könyvben, hogy a harci szabályzat előírta. Az utász figura közelharcban se hátrány, K3 ütést ad le, nem csak egyet mint a közlegények. Szóval van értelme a különféle specialista figuráknak a játékban.

Illetve idéznék Ambasa barátom véleményéből is, hogy egy kicsit árnyaljam azt amit eddig írtam:
"A Chosen Man követi a ma divatos irányzatot, és nagymértékben a sereg építésre, és az egyszerű gyors játékra helyezi a hangsúlyt. A játék sok tekintetben a klasszikus Warhammer Historical-on alapul, de annak mechanizmusait leegyszerűsíti. A szabályt az egységeink mellé pontokért választható tulajdonságok, események bolondíthatják meg, de mi ezeket most nem használtuk. Maga a játék váltott aktiválású, felváltva hozunk játékba egy-egy egységet. A különböző egységek minősége az akció pontjaiból derül ki. Minden akció különböző számú akció pontba kerül, de egy aktiváláson belül ugyanazt az akciót nem léphetjük kétszer. Azonban van egy korlát, azonos körben nem mozoghatunk és lőhetünk, ami nagyon megnehezíti, és lelassítja, az amúgy gyors játékot. Egyébként ebből következik a másik hiba is. A lövésnél nem számít az egység minősége, csak az, hogy milyen fegyvert használ. Sajnos az ágyúnál egy elég "érdekes szabályt használt, ugyanis az ágyúgolyónak van egy fix minimális lőtávolsága, és ehhez 1-2-3 K6-tal dobunk egy véletlen becsapódást, majd után 2K6-tal a felpattanás utáni második becsapódást. Azonban a golyóbis nem a két becsapódás között tarol, hanem a két becsapódási ponton, amivel gyakorlatilag az ágyúgolyóval nem nagyon lehet megsebezni semmit. A gránát hasonló, csak lepattanás nélkül és becsapódási sablonnal. Egyedül a kartács használható, már ha valaki nem lövöldözi le annak hatásos lőtávolság (12 hüvelyk) kívülről szépen a tüzéreket. "

Az én végső véleményem az, hogy nem fogok ezzel a szabállyal játszani, inkább kipróbálok egy másikat, hátha az jobban beválik.