A közelmúltban új, házilag előállítható tereptárgyak gyártásába kezdtem, melyek terveim szerint több második világháborús városi helyszínen történő játékra is alkalmasak lesznek. Az egyszerű, jellegzetes építészeti díszítéseket mellőző, romos, kormos, és lövésnyomokkal tarkított téglafal-épületek szinte bármely korabeli európai várost szimbolizálhatják. A játékok kiegészítő elemeiként jól felhasználhatók. Lehetnek például a szegényebb lakónegyedek, lebombázott gyárak, vagy gazdasági épületek, melyek minden nagyobb városban voltak. Ahol viszont a korabeli fotók alapján szinte a legtöbb épületre ez a stílus volt jellemző, az nem más, mint Sztálingrád! Ezért is adtam a jelenleg folyó tereptárgy-készítési munkámnak a "Stalingrad-projekt" elnevezést.

A jövőbeni tervek alapján még sok ilyen épület elkészítésére lesz szükség, hogy egy teljes terepasztalt kitöltsenek a romos téglaépületek, de az időközben elkészült elemekből már egy játékra alkalmas mennyiséget össze lehetett állítani. A korábban - festett tapétából és átlátszó öntapadós fóliából - készült folyó rendelkezésre állt, így a Volga-folyó adott volt. A téli terepek alapját képező, gyűrött (véletlenül sem élére hajtogatott!) fehér, lepedő is csatára várva pihent eddig egy dobozban, Ez a kettő adta a terepasztal alapját. Már csak a tájra jellemző kiegészítőket kellett felpakolni, no meg az új téglaépületeket. Lelkes, ifjú baráti társaságommal az első bográcspartis-bemutató játék óta minden hétvégén játszunk, így csupán egy hét állt rendelkezésemre, hogy elkészüljön annyi épület, hogy kipróbálhassuk a városi terepen történő játékot is.

A játékra Robi barátomnál, az immár szokásosnak mondható "klubhelységnek" kinevezett garázsban került sor. Több játékos - köztük újak is - érkezését vártuk, de végül csak ketten játszottunk, egymás ellen. A Bolt Action 2 szabálykönyv 2. Meeting Engagement (Találkozóharc) küldetését választottuk, ugyanis nagyjából ez illik leginkább a sztálingrádi összecsapásokra. A lényege, hogy az asztal két hosszanti oldaláról induló egységekkel meg kell semmisíteni minél több ellenséges alakulatot, mivel minden megsemmisített alakulat a játék végén 1-1 pontot ér. 11 német és 12 szovjet egység aktiváló kockáját tettük a zsákba, kockadobással eldöntöttük melyikünk játszik a szovjet illetve német oldallal, és a játék megkezdődött. 

Az első kör az általam vezetett szovjetek részéről a Volgán való (nehéz terep) átkelésről, a Robi parancsnoksága alatt álló németek részéről pedig a minél jobb helyzeti előnyt biztosító stratégiai pozíciók megközelítéséről szólt. A második és harmadik körben a németek pár egységgel elérték a terepasztal középvonalát, ahol a romok közti fedezékekben tüzelőállásokat foglaltak, és kisebb károkat okozva lőni kezdték a Volga partját immár elérő szovjeteket. A negyedik és ötödik körben már véres csaták bontakoztak ki. A szovjetek rendre ritkították a németeket, míg a németek - ha sikerült is találatot elérniük - csekély veszteségeket okoztak. A német harcjárművek közvetlen közelről sem tudtak találatot elérni a part felől rohamozó szovjet gyalogság ellen, míg a két szovjet tank a - kicsit túlontúl is sikeres - dobásaimnak köszönhetően, nagy távolságról, egy-egy lövéssel megsemmisítette őket.

Szovjet oldalon a legnagyobb veszteség a szabály szerint ajándékba kapott Inexperienced (tapasztalatlan) alakulatot érte, akikre még a partot érés előtt tüzet nyitott egy német gyalogos raj: 5 fő semmisült meg, de mivel 12 fős volt az alakulat, a veszteség nem haladta meg az egység felét, így nem kellett morálpróbát dobni, hogy a maradék megfutamodik-e vagy sem.  A német tüzérségi megfigyelő már a negyedik körben szeretett volna légicsapást kérni a felvonuló szovjet harckocsik ellen, de ez még az ötödikben sem valósult meg. Delay (késik). 

Közben a szovjet gyalogság egyesével morzsolta fel a város romjai között, és a városon kívüli állásokban rekedt német gyalogosokat. A csata végkimenetele itt már láthatóan eldőlt. A szovjetek számottevő veszteségek nélkül zárták az 5. kört, míg a németek megfogyatkozott harcoló alakulatai már nem voltak képesek nagy veszteségeket okozni a támadásaikkal. Ekkor már 6:0 volt az állás a németek javára.  

A 6. körben végre megérkezett a várva várt német légicsapás, és Robi végre egy sikeres dobással szőnyegbombázást hívott le a két szovjet tankra, mellyel mindkettőt megsemmisítette. (6:2) ...de ez már nem változtatott semmit a csata végkimenetelén. A szovjet gyalogság ebben a körben még két német gyalogos alakulatot számolt fel. Már csak a tiszt, a felcser, és a légierő összekötő tisztje maradt, csupa 1-1 figurás egysége. A kör végén dobtunk, hogy lesz-e 7. kör, mely jól láthatóan csak még tovább növelte volna a szovjet oldal győzelmi arányát. Mivel 3-ast dobtunk, így a játék véget ért. Focista nyelven szólva: A Sztálingrád-arénában vasárnap lejátszott Szovjetunió-Németország válogatott közötti mérkőzés, a szovjetek nagyarányú, fölényes győzelmével ért véget! A végeredmény: 8:2!   

Így a végén lehetne gondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha az összes szovjet harckocsit egyszerre elpusztító sikeres német szőnyegbombázás nem késik két körön keresztül? Vagy mi lett volna, ha a több ízben is sikertelen morálpróbát dobó német egységeknek sikerül támadást intézni a közeli szovjet egységek ellen? De, ahogy errefelé a Dél-Alföldön mondani szokás: "Ha Mariska néninek bizonyos testrésze lenne, akkor Mariska bácsinak hívnák." - így ezzel kár is foglalkozni! Robi végig ügyesen mozgatta a seregeit, jól taktikázott, és jó terveket szőtt ellenem, de sajnos a szerencse-faktor keresztülhúzta a számításait. Ellenben az én sikeres dobásaim aránytalanul magasak voltak, így kissé keserű szájízzel, de még véletlenül sem mondhatom, hogy kiegyenlített küzdelemben, megérdemelten győztem. "Szerintem így is jó játék volt, jöhet a következő, egy visszavágó!" – mondta Robi. Igen! Hamarosan újra hétvége, és jöhet a visszavágó! Én most valóban szerencsésebb voltam a kockadobások terén, de igazán szerencsésnek azért tartom magam, mert olyanokkal játszhatom ezt az összetett, szinte minden részletre kiterjedő szabállyal kitalált hadijátékot, akiknek nem a mindenáron győzni akarás a fontos, hanem a játékban való részvétel. Mindig jó érzéssel tölt el az olyan játékossal játszott játék, aki a végeredménytől függetlenül tud JÁTSZANI! Mert igazából ez az, ami valóban számít, csak ettől lesz JÁTÉK a játék!

Szerző:Jentz