Először Istvántól átemelek egy részletet a történelmi háttér bemutatására: Az olasz és német csapatok megtámadták Jugoszláviát (1941. április 5.). Április 11-én a magyar 3. hadsereg megkezdte Jugoszláviában a Bácska és a Bánság régióinak elfoglalását. A magyar csapatok a határt Eszéknél és Szabadkánnál lépték át. A magyar 3. hadsereg a jugoszláv 1. hadsereggel állt szemben. A német hadsereg az invázió során végrehajtott gyors manőverei rákényszerítették a jugoszláv erők taktikai kivonulását a magyar hadsereg egységei elől, és így a két hadsereg között nem folytak jelentős harcok. A magyar erők valódi katonai ellenállás nélkül, a Vukovár és a Tiszával való összefolyás között haladtak dél felé a Dunáig. A csetnik irregulárisok elszigetelt harcokat vívtak, és a magyar vezérkar ezeket az ellenálló erőket tartotta egyedüli jelentős fenyegetésnek. Április 12-én a magyar 1. ejtőernyős zászlóalj feladata a csatornahidak elfoglalása volt Verbásznál és Szenttamásnál. Ez a magyar történelem első ejtőernyős művelete. A zászlóalj 5 repülőgéppel indult bevetésre (Savoia-Marchetti SM.75). Röviddel azután, hogy felszálltak a veszprém-jutasi repülőtérről, április 12-én délután, az E-101 kódú parancsnoki repülőgép közvetlen a felszállás után lezuhant. 23 ember, köztük 19 ejtőernyős vesztette életét. Ez volt a legsúlyosabb veszteség, amelyet a magyarok elszenvedtek a jugoszláv hadjárat során.
Délvidék, vagy más néven Bácska és Bánság a Duna és a Tisza folyók között található általában sík mezőgazdasági terület. A területet csatornahálózatok keresztezik, amely a közlekedést és a terület vízellátását biztosítják. A legnagyobb csatorna a Ferenc-csatorna, melynek célja a megfelelő hajózás biztosítása. Ezzel 285 kilométerrel csökkentette a hajóutat a Tisza és a Duna között. Ezen a csatornán helyezkedik el a Délvidék legfontosabb közlekedési csomópontja Szenttamás, és a szenttamási híd. Ennek a hídnak az időbeni elfoglalása létfontosságú volt a hadműveletek sikerében, a gyors előnyomulásban. Az ejtőernyős harccsoport egyedüli feladata a szenttamási híd elfoglalása lett volna. Az ismeretlen területen, térkép nélkül, sötétben repülő gépek azonban „az ideiglenes” vezérgép motorhibája miatt elvétették a kiugrási övezetet. A földet ért ejtőernyősökkel magyar részről a 2. gépkocsizó dandár erőiből létrehozott Sándor-csoport vette fel a kapcsolatot először, akik a rossz minőségű, ellenség által rombolt utak miatt csak igen lassan haladtak előre. Szenttamást a jugoszláv erők erős védelemmel és műszaki akadályokkal erősítették meg. A város védelme a jugoszláv erőknek is fontos volt. Ugyanis az itt található híd az ő visszavonulásuknál is fontos szerepet játszott.
Ez tehát a tágabb kerete a küldetésnek, jelenleg ahogyan a képeken is látszik, Istvánék már elég jól állnak a tereptárgyak és a seregek terén most az volt a célunk, hogy játék technikailag is egy élvezetes küldetést alkossunk. Ez nem is annyira egyszerű feladat, mert például nincs hivatalos Jugoszláv sereglista a Bolt Action-höz. Illetve a szokásos hosszabbik oldalról beérkező csapatok helyett most a rövidebbik oldalról érkeznek a magyar sereg egységei, hogy egy jó kis versenyfutás legyen az egész játék, egyfajta harcolva visszavonulás. Természetesen így nagyobb a távolság amit meg kell tenniük ezért nem 6+1 kör a játék, hanem 8+1. A +1 kör lejátszása egy kockadobáson múlik az utolsó kör végén. Ez volt a harmadik tesztjáték, nekem viszont az első, ezért részemről felvállaltam a jugoszláv sereget, amit az én elképzelésem szerint az 1940-es francia sereglista alapján raktunk fel. Két fontos extrát kap így a jugoszláv játékos, egyrészt kaphat egy a szokásos választható tüzérségi eszköz feletti plusz egy ingyenes löveget (könnyű páncéltörő, vagy tarack), másrészt, ha a játékos a pontjaiból vásárol három egyforma tapasztalatlan rajt, akkor kap pont költés nélkül egy negyediket ami a pontos mása az első háromnak. Ez utóbbi azt eredményezte, hogy 48 tapasztalatlan gyalogossal indultam négy rajban szervezve, illetve volt kapásból két könnyű páncéltörő lövegem, ez utóbbiakat a keceli gyűjteményben található eredeti alapján 3D-ben szerkesztették majd nyomtatták fiuk, ebből formáztak majd öntöttek fémből több példányt a játékhoz, szóval egyedi gyártású lövegekkel vettem fel a harcot a magyar támadókkal. Ha már szóba került, a házak és a magtár is az eredeti épületek alapján készültek (a google maps-on meg is találtam a magtárat), hogy minél jobban tükrözze a játék a helyszín hangulatát is.
Az én elképzelésem az volt, miután István elmondta, hogy hogyan zajlott az eredeti ütközet, hogy a jugoszláv játékos azért kap pontokat, ha a gyalogos egységei átkelnek a hídon, a magyar meg ha ezt megakadályozza. Volt tehát négy tapasztalatlan rajom akikkel futottam, hogy nyerjek nyolc pontot. A hidat bármikor a levegőbe repíthettem, de amelyik egységem nem tud átkelni a hídon, azt a 250 pontos előnyben lévő magyarok mind elpusztítják, és minden egység nekik ad egy győzelmi pontot. Természetesen minden elpusztított magyar egység is egy pontot ért volna nekem. A hidat csak egy magyar gyalogos raj tudja elfoglalni, ha megteszi akkor már nem lehet felrobbantani és ez is nyolc pontot ér, de a magyar játékosnak. Elsőre ebbe egyeztünk, persze ez még mindig egy elég vázlatos győzelmi feltétel, mert nincs benne minden eshetőség kidolgozva. A magyarok a térképen kívülről kezdtek, a jugoszláv gyalogság ettől min 18 hüvelykre egy 18 hüvelykes sávban került felrakásra. A támogató egységek az alapvonaltól min. 18 hüvelykre kerülhettek fel, de bárhová. A magyarok 750 pontból vásároltak, a jugoszlávok 500 pontból.
Ha van időm gondolkodni előre és már ismerem az adott sereget, akkor másképpen csináltam volna, de így meg ad-hoc jellege volt a visszavonuló sereg utóvédjének. Harcérték fejlesztés tekintetében érdemes lett volna két könnyű tarackot választani tüzérségi megfigyelőkkel, mert akkor minden körben tudtam volna indirektbe lőni a felvonuló magyar gyalogságot, illetve direktbe a harcjárműveket, igaz akkor nem 4+K6 páncéltörő értékem lett volna ellenük, csak 2+K6. A küldetés szempontjából a legfontosabb az volt, hogy a magyar járművek ne tudjanak előre rohanni és elállni a hidat a visszavonuló gyalogságom elől. Ezeket tehát a két löveggel kellett sakkban tartani, de olyan módon, hogy messziről ne látszanak, mert a magyar seregben volt aknavető és közepes tarack is. Ugyancsak nehezítette a dolgom, hogy három úton lehetett megközelíteni a hidat, de csak két lövegem volt. A település lakossága jórészt magyarokból állt, ezért a jugoszláv katonák nem használták a házakat fedezéknek. Ez megint csak komoly hátrány volt, mert a tapasztalatlan gyalogosokat a találat után 3-4-5-6 dobásnál vesszük le a nyílt terepen, viszont 4-5-6 a házban védekezve. Az újoncok negatív módosítót kapnak a lövésre, és az alacsony morál miatt akár 1 PIN pont is helyhez szögezheti őket. Bujkálni kell velük, meg futni, viszont a hídon a pontosan egy tucat figurából álló egységek körönként csak egyesével tudtak átkelni.
Megpróbáltam tehát egy rajt és a támogató egységeket apránként feláldozva, időt nyerni a visszavonuláshoz. Bakugrás szerűen, a házak közötti résekbe bújva futottam visszafelé, a páncéltörő lövegek Ambush paranccsal tüzelésre készen várták az Ansaldót és a Toldit. A feláldozott rajomnak ritka bravúr jutott osztályrészül, végrehajtottam vele egy sikeres frontális rohamot a Toldi ellen. A harckocsi hat hüvelyken belül állt, és még nem kapott parancsot, így se reakció lövés se extra védelem nem járt neki. Tizenegy figura normál kézigránátokkal fejenként dobott egy kockával, minden négynél nagyobb dobás ért egy páncéltörő értéket, ez öt sikeres dobással adott nekem egy ötös páncéltörő értéket, ehhez jött a szokásos egy K6, 5+2 az pont hét pont, amivel már felületi sérülést okoztam. A sérülésre van egy hat értékes táblázat ami alapján szintén egy K6-al dobunk a hatásra, mivel nem volt páncéltörő gránátom, direktben nem tudtam megsemmisíteni a Toldit. Viszont kapott egy extra PIN-t, természetesen elfelejtettem a torony beragadására dobni, de végül is sok jelentősége nem volt, mert két körre leállt a harckocsi. A másik emlékezetes mozzanat az volt, amikor a hídon rohanó második rajom, kapott egy PIN-t, majd utána a 10,5-ös Göring tarack leradírozott tizenegy figurát belőlük, viszont a túlélő megdobta a morál próbáját és így szerzett nekem két győzelmi pontot. A híd lábánál az Ansaldo is kapott egy lövést a páncéltörő lövegemből, de szintén csak 2 PIN lett a végeredmény, a játék végére utolért a magyar falanx, két rajom jutott át a hídon ezzel szereztem négy győzelmi pontot, elveszítettem két rajt, a hadnagyot, a géppuskásokat és mindkét löveget ez hat győzelmi pont volt az Istvánnak, a hidat felrobbantottam, így 6:4-re nyert a magyar támadó.
Vicces módon az Ansaldo komoly fegyver a magyar játékos kezében, mert ugyan a páncélzata 7-es ami a lövészpáncélosok és a páncélautók szintje, viszont zárt tetejű lánctalpas jármű két párhuzamosított géppuskával, ami 10 K6 tűzerőt jelent. A Toldinak csak egy géppuskája van (a páncéltörő puska hatástalan a gyalogság ellen) és szintén 7-es páncélzata, viszont ezt hozhattuk a sereglistában mint felderítő járművet. Ütőképes páros volt a képzetlen gyalogos hordáim ellen, egyiket sem bírtam megsemmisíteni. A játék élvezetes volt ezekkel a korai háborús seregekkel is, mondjuk részemről színtiszta taktikázás volt, alig öt magyar figurát szedtem le, a támadók közül.
