Rekkenő hőség volt, Marcel Dupond Chasseur hadnagy a nyeregben ülve, egy színes kendővel törölgette a homlokát. Hatan alkották a járőrt, amit az eltűnt konvoj elé küldtek. Az augusztusi előrenyomulást követően, most mindenhol visszavonulóban voltak a francia csapatok, ez pedig káosz okozott az utakon. Xavier hadnagy egy gyenge szedett-vedett gyalogos szakasszal, masírozott a nyomában. Emberei között voltak gyalogosok, gyalogos vadászok, de még tengerészek is. Öt automobil hozta a kötszert, meg a lőszert, szükség volt rá a parancsnokságon, elő kellett keríteni akár a föld alól is. A konvoj parancsnoka telefonon előre bejelentkezett, ezért Dupond tudta, hogy legalább másfél órás késésben vannak, ez pedig nem sok jót jelentett. Hátranézett az embereire, utasításainak megfelelően mind előkészítették a revolvereiket. A hadnagy a kardot idejét múltnak, a mindössze három töltényes tárral rendelkező karabélyt pedig ormótlannak tartotta a nyeregből használni, ezért elintézte, hogy az embereinek jusson pár tiszti revolver. Dupond ismerte a konvojt vezető tartalékos tisztet, augusztus végén a vonatról leszállva, hozzájuk csatlakozva találta meg az egységét. A pocakos Jean Pierre akkor azt mondta:
"Tudod a mi munkánk sem csak egy vicc. Mindig ebéd után indulunk és szállitjuk az utánpótlást egészen az éjszaka közepéig, megalszunk ahol tudunk, reggel pedig indulunk vissza üresen, de az néha még tovább tart mint megrakva, aztán harmadnap kezdjük az egészet elölről."
A fáradhatatlan Jean Pierre és emberei most minden valószínűség szerint bajba kerültek. Dupond pedig elhatározta, hogy megmenti a tartalékos tisztet és az embereit.
A német sereg gerincét egy gyalogos szakasz alkotta, ebben volt egy tiszt két kisérővel, négy raj mindegyikben tizenkét puskás katona, ezeket támogatta egy Jager tiszt két kisérővel meg két nyolc fős Jager raj ez a három egység veterán státuszú volt. Kapott ezen kivül még egy közepes aknavetőt, egy géppuskát és hat ulánust.
Én tehát felraktam egy géppuskát és egy nyolc fős rajt akik a konvojt védték. Ők voltak Jean Pierre tartalékosai, Imi pedig két tizenkét fős rajt és egy nyolc fős Jager osztagot tizennyolc hüvelykre a konvoj elejétől. A nagy képen látszanak a sűrű sövények, ezeken se átlőni, se átjárni nem lehetett, a kőfalak felett viszont lehetett lőni, és nehéz fedezéket adtak. Utólag végig gondolva a két veterán rajt kellett volna felraknom a konvoj két oldalán, ezek a Down parancsokkal két olyan golyófogó-golyónyelő alakulat lett volna a pont foglalásra, akiket az Imi hosszú körökig se tudott volna eltüntetni. De ez akkor nem jutott az eszembe.
Imi ütemesen és célirányosan nyomult előre minden irányból, az első körben elveszítettem a konvojt védő első géppuskát, a másodikkal bejöttem az első körben és két kör alatt felmásztam a négy emeletes épület első emeletére, Imi pedig szépen rámlőtt az aknavetőjével. Nos ez egy parádés párbaj volt, ami kitartott a játék végéig. Ugyanis Imi elsőre megdobta a hatost, bemérte a géppuskásomat, és minden körbe rálőtt és majdnem automatikusan talált is, minden esetben. Igen ám, de ilyenkor az épület minden szintjén dobni kell, arra, hogy az aknavető gránát melyik szinten robban! Első alkalommal, a gránát átszakította a tetőt majd még két szintet és leszedett két kezelőt a géppuska négy figurájából. A többi körben viszont, bár talált, egyszer sem ért le a gránát az első szintig! Mindig előbb-feljebb robbant. Az első két találat után a tetőt már nem számoltuk akadálynak. 
A második körben Imi megrohamozta az addigra már Down paranccsal a földön hasaló tartalékosokat, a tizenkét figura a nyílt terepen elősször ütöt és csak a megmaradó figuráim üthettek vissza, de nem marad egy se! Tizenkét kockából hét találattal, lesöpörte az alakulatot, veszteség nélkül. Majd megpróbálkozott egy ulánus rohammal a nekem jobb szárnyon, csakhogy őket elősször a tengerészeim megpuskázták, ezzel leszedtem két lovast. A maradék négy a szántáson át rohamra indult Dupond lovas vadászai ellen. Csak nem értek oda, mert a reakció lövésekkel mind a négyet leszedtem. Ezek után a francia lovasok inditottak rohamot az egyik négy főre olvadt német raj ellen, ezeket meg én söpörtem el veszteség nélkül. De ezzel még koránt sem volt vége a közelharcoknak!
A csata centrumában, sikerült három egymást követő körben is oldalba kapnom Imi Jagereit. Mindhárom körben enyém volt az első parancskocka, amivel Xavier hadnagyot aktiváltam, aki még két parancskockát kikérve aktiválta a maradék egy vagy két reguláris rajomat, illetve a gyalogos vadász rajt. Itt a veterán vadászokkal közelharcban veszteség nélkül elősször egy nyolc fős Jager rajt, majd a Jager tisztet a kísérőivel sikerült minimális veszteségekkel közelharcabn rohamból elpusztítani. A nyílt mezőn előre nyomuló Jagereket az emeletről jól tudtam gyengíteni, hiszen a szobák ablakaiból egyszerre két egységre is tudtam lőni, azonos körben, illetve a sövény teljes takarást nyújtott a rohamhoz, ezért ezen a részen nagy élvezettel "csik-csukiztam", darálva Imi legjobb egységeit, akik fedezék nélkül a nyílt mezőn agonizáltak.
Imi egységei kezdtek szépen fogyni, négy aktiválás tünt el a hatodik körre. Nagyon bíztam benne, hogy lesz egy hetedik kör (egy kockadobáson múlt), de nem lett! A hatodik körre Dupond hadnagy megmaradt három lovasa egy hüvelyekkel maradt kívül a szükséges három hüvelyken, ha ennyivel közelebb kerül, az eredmény döntetlen, így viszont Imi megérdemelten nehéz harcok árán, de megtartotta a konvoj első két kocsiját és a németek nyerték a csatát. A francia veszteség: egy géppuska, három lovas és öt gyalogos figura. Német részről hat ulánus és harminckilenc gyalogos figura. Ezt nevezik pürhosszi győzelemnek. 
