Ivan Yakusin könyve angolul 2005-ben jelent meg először, a kedvenc Pen and Sword kiadóm gondozásában. A szerző egy meglehetősen érdekes katona volt, egy elsőre teljesen idejétmúlt beosztásban szolgált, ő egyike volt a Szovjet Gárda páncéltörő-lovastüzéreinek. A leningrádi fiatalember, tüzértiszti képzést kapott, és legnagyobb meglepetésére elősször egy aknavetős alakulatnál szolgált (aknavetőre nem képezték ki a gyorstalpaló tanfolyamon, csak lövegekre), majd első sebesülése után lovas-páncéltörő tüzértiszt lett. Semmit sem tudott a lovakról, vagy a lovas alakulatokról, a vezénylő tisztől meg is kérdezte, hogy a lovasalakulatoknál vannak-e lövegek. Mire a tiszt rávágta, hogy vannak, sőt katyusák, tankok és felderítő repülőgépek is tartoznak a fegyverzethez.
Eddig ez a visszaemlékezés a leginkább regényszerű az összes közül amihez szerencsém volt. Yakusin kamaszként éppen nyaral a rokonságnál, amikor kitör a háború, kalandos utazás során jut vissza a családjával a körbezárt Leningrádba, ahol megtapsztalja az ostrom minden szörnyűségét. Miközben kadétként szolgál és tanul, szabadidejében krumplit ás a frontvonalon a családnak. Ha az nem jut éppen, akkor az apja útmutatásai alapján a mészárszékek az ostrom előtt elásott hulladékából gyűjt csontot, hogy kifőzze, és az így nyert zsírral jutassa a családtagjait egy kis plusz energiához. A nélkülözések és a kadét iskola egy talpraesett fiatal tisztet faragnak Ivan-ból. Minden helyezetben feltalálja magát, lerombolt falusi házak szalmatetejét gyűjti be télviz idején a mongol póniknak (ezek húzták a 45mm-es páncéltörő ágyúját, ajándékba kapták őket a baráti Mongol Köztársaságtól), hogy legyen erejük a lövegeket mozgatni. Amikor hiány támad a kartács lövedékekből, a németek elhagyott lövegmozdonyaiból szerez utánpótlást (a háború elején zsákmányolt szovjet 45mm-es lövegeket a németek is használták és lőszert is gyártottak hozzájuk).
A szerző háborús élményei rendkívül színesek, lovasrohamok, ádáz csaták, evakuálják Leningrádból a Ladoga tó jegén (az előttük haladó teherautó alatt beszakad a jég), sebesültként egy fegyvertelen Pe-2-es bombázón viszik Moszkvába operációra, kétszer is eltemetik, mégis élve marad, és még sorolhatnám. Helytállásáért több kitüntetést kap, háromszor sebesül és Németországban éri a békekötés. Története nem nélkülözi a humoros elemeket sem, különösen a lovakhoz való kezdeti viszonya, és a lovaglás tudományának elsajátítása teszi próbára Yakusin-t.
Amit nekem a jó történeten felül a könyv nyújtott az haditechnikai-taktikai tudás volt amit Yakusin visszaemlékezései alapján szereztem. Nálam eddig a 45mm-es páncéltörő ágyú, a védelemeben beásott tankakadály kategóriáját testesítette meg. A könyv alapján, azonban megtudtam, hogy sokkal szélesebb körben használták ezt a fegyvert, páncéltörő gránátokon kívül volt repesz-romboló és kartács lövedék is rendszeresítve, a gyalogsági alakulatokban rendszeresített két ló helyett a lovassági alakulatokban négy-hat lóval vontatták, így lépést tudott tartani a lovasokkal. Nagy előszeretettel használták géppuskák kilövésére, ezen akciók során az acél lövegpajzs megvédte a kezelőket a golyóktól, így hatásosan tudták legküzdeni a gyalogság számára rendkívül veszélyes célpontokat.
Ugyancsak érdekes volt olvasni róla, hogy a jól képzett, profi gárda lovaskatonák, milyen hatékonyak tudtak lenni, az áttörések kibővítésekor. A németek háttér és utánpótlás alakulatait villámgyorsan felszámolták, mivel közeledtüket nem árulta el a motorzaj, remekül tudtak élni a meglepetés fegyverével. Amennyiben nyílt harcra került a sor, a lovaskatonák habozás nélkül hátraküldték a lovakat és gyalogosan harcoltak tovább. Yakushin az egész háború alatt mindössze öt lovasrohamot látott, de azok mind jól időzitett elsöprő erejü támadások voltak.
A könyv három részre oszlik, az első szakaszban a háború kitörése és az ostrom van terítéken, a másodikban a kurszki harcok és az első sebesülés, és végül a harmadik részben az 5. Gárda lovashadosztálynál eltöltött idő. Egy nagyon egyedi sors leírása, és hiánypótló könyv ez, mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, nem hadtörténeti szakmunka, bárki számára élvezetes olvasmány. Nekem az első kiadást sikerült használtan kevesebb mint nyolc fontért megvásárolnom, postázással együtt az Amazonról, a kötetet azóta kiadták mégegyszer másik borítóval.
