Derek Robinson neve már szerepelt a blogomon, ő írta az Orosz polgárháború idején játszódó A Splendid Little War című regényt. Mr Robinson-tól négy olvasásra váró kötet pihen a Kindle olvasóm tárjában, három az első, egy a második világégés idején játszódik. Elkezdtem időrendben, de valahogy az első kötet nem fogott meg. Viszont emlékeztem rá, hogy a második kötetnek olvastam az első fejezetét, mint ingyenes kóstolót. Az sokkal izgalmasabbnak tűnt, mint az első regény. Hát inkább átnyergeltem arra, sorozat vagy sem, én nem időrendben fogom olvasni, ez már eldőlt.
A szerző valami olyan tökéletes elegyben bír egyszerre cinikus, humoros, brutális és izgalmas lenni, hogy le a kalappal. A humora rejtői, a karaktereit viszont olyan nagyvonalúan mészárolja mint George R.R. Martin a Trónok harcában, és ettől még csak valóságosabb lesz az egész történet. 1917-et írunk a nyugati fronton, a Királyi Repülő Hadtest sebtében képzett pilótái, műszakilag gyengébb gépeikkel, legalább olyan húsdarálóban vannak, mint a gyalogos sorstársaik alattuk a sárban.
A Hornet század tagjai, mint megannyi egyedi karakter, elmés csúfnevekkel ellátva, szarkasztikus sötét angol humorral próbálják elviselhetőbbé tenni a feszült és véres mindennapokat. Ha a humor nem segít, hát a jó öreg skót whiskey-hez nyúlnak mint utolsó mentsvárhoz. A regény elején az alakulathoz vezényelnek két orosz herceget tapasztalatszerzésre. A cári kapitányokról rövid úton kiderül, hogy bár a mellkasukat annyi kitüntetés díszíti, amit egy az ágyúk torkában harminc évet lehúzó veterán tábornok is megirigyelhetne. Repülni sajnos mégse tudnak, mert az, az őrmesterek dolga a cári légierőnél. A tisztek körültekintően irányítanak, mint megfigyelők. Ez alaphelyzetben nem lenne gond, csakhogy a Hornet század együléses vadászokkal repül...
A orosz tisztek nagy népszerűségnek örvendenek, remek ivócimborák, de neveiket lehetetlenség megjegyezni, így rögtön az elején rájuk ragasztják a Steak and Kidney neveket, (bélszín és vese, ilyen ízesítésben egyébként népszerű pitét lehet kapni, jobb angol Pubokban). Az egyikük rokonságban áll Raszputyinnal, égre és földre esküszik, hogy a bácsikájának három heréje volt, viszont nem volt köldöke, csakúgy mint Krisztusnak. A másikat csak annyi érdekli a kiképzésből, hogy hol van a fegyver amivel németeket lehet ölni.
Az alakulat vezénylő tisztje folyamatosan mosolyog, na nem azért mert mindig jó kedve van, éppen ellenkezőleg, a legtöbbször morog és zsörtölődik, hogy ezt mégis derűs arccal teszi, azt egy háborús sérülésnek és egy frontsebész kapkodó kezének köszönheti. A számvevő tiszt sem egy átlagos pasas, bármikor el tud cserélni, bármilyen kincstári utánpótlást, gyakorlatilag bármire.
Végül egy részlet ízelítőnek:
"Tommy Skinner mint kiderült egy másik őrnagy volt, egy másik földbunkerban. Kötött sapkát viselt a tiszti tányérsapka alatt, két nagykabátot és hozzá combig érő gumicsizmát. Éppen a tábori telefont hallgatta, minden ötödik másodpercben morgott valamit. Végül beleásított a kagylóba és azt mondta:
- Megteszem ami tőlem telik, többet nem ígérhetek.
Átadta a kagylót a híradósnak:
- Adja át üdvözletem Mr. Arbuthnott-nak, és mondja meg neki, hogy szükségem van egy hadnagyra és még hat emberre egy éjszakai rajtaütésre.
Majd a látogatóihoz fordult.
- A Repülőhadtesttől vannak Uram. - mondta Harry.
- Ők lőtték le a Hunok ballonját.
- Átkozott fattyúk! - mondta Skinner.
- Fatyúk és idióták! - tette még hozzá.
- Tévedés történt, Uram! - mondta Lynch gyorsan.
- Tévedés?!! Nem barátom, bűn volt! Mi itt taktikai egyetértésben voltunk az ellenséggel. Ez annyit tesz, hogy büdös nagy csend volt ezen a szakaszon. Vagyis ők nem ágyúztak minket, és mi sem őket!
- Minden tiszteletem mellett, Uram! Ez nem háború! - mondta Simms.
- Hát persze, hogy nem, és mondok magának még valamit: már a háború sem háború többé. Legalábbis nem folyamatosan.
Miközben beszélt lusta mozdulattal, előhalászott egy Colt revolvert az egyik nagykabátja zsebéből.
- Erősen gondolkodom, rajta, hogy agyonlőjem magukat verebeket. Senki sem fogja megtudni, igazam van Trotter?
- Nem. Uram! Senki Uram! - mondta a híradós.
- Csak két test, hozzárakjuk őket a halomhoz. Igaz?
- Telibe rakta őket egy srapnel, semmi szokatlan Uram.
- Már a háború sem háború többé?- mondta Lynch.
- Ez nekem magas, vagy inkább túl mély. Én csak egy veréb vagyok, a szürke fajtából. - próbált haverkodni Lynch.
- Az a Hun ballon. - kezdte az őrnagy.
- Minden áldott nap felszállt, végignézte az állásainkat, nem látott semmi érdekeset, semmi változást és szépen leereszkedett. A mi megfigyelőink is ugyanígy. Aztán maguk szárnyas pöcsök felbukkantak, és elcseszték az egészet. Most a Fritzek azt gondolják: Leszedték a megfigyelőnket, tehát valami rejtegetni valójuk van! Egy offenzíva! Nosza ők is leszedték a mi ballonunkat, és kibaszott sokat lőnek minket, biztos ami biztos alapon.
Felemelte a revolvert, és Lynch füléhez nyomta a csövét..."
A könyvet egy Kindle akcióban 0.84 pence-ért töltöttem le, a sorozat egybe volt 800Ft....
