Régen írtam már könyv ismertetőt, jöjjön most egy rendhagyó darab, hogy bepótoljam a lemaradást. Az interneten bukkantam rá a História-Antik kiadóra, a Nagy Háború blogon reklámozták az egyik kiadványukat, bevallom férfiasan, elcsábultam és rendeltem tőlük három kötetet. Az egyik egy 1916-ban megjelent propaganda könyvecske, reprint kiadása volt. Szerzője Dr. Szádeczky-Kardoss Lajos egyetemi tanár, aki engedélyt kért az akkori hadvezetéstől, hogy a frontra utazzon és élményeit írásos formában rögzíthesse. Ezek elsőnek cikkek formájában láttak napvilágot, majd kötetbe szerkesztve.

Dr. Szádeczky-Kardoss, történész, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, tapasztalt utazó és képzett gyorsíró. 1895-ben tagja volt egy Oroszországba (Kaukázus, közép-Ázsia) szervezett expedíciónak, mint a magyarság történetének kutatója. A székely, hun és ősmagyar kapcsolatok szakértője volt. Az expedíciónak köszönhetően ismerte tehát az ellenséget és annak országát, mi több hátországát. 1903-ban Törökországban járt kutató úton, könyvet is írt a tapasztalatairól, nemzetközileg elismert akadémikusként szerteágazó nemzetközi kapcsolatai voltak, művelt, tapasztalt ember szemével láthatjuk tehát az eseményeket, aki még történelmi kontextusba is helyezi a történéseket.

A könyv az 1915-ös, győzedelmes orosz hadjárat során történt utazási élményeket összegzi, sok apró történettel, és egy nagy csokor lengyel-magyar történelmi adalékkal. A szerző történészként azon ízibe igyekezett a hadjáratot minél kedvezőbb színben feltüntetni, a magyar olvasókat lelkesíteni, és minél jobban hatni a lengyel-magyar barátság évszázados intézményével. Nem titkolt célja a háború utáni, lengyel rendezés előkészítése, a közvélemény befolyásolása. A doktor vágya egyértelmű a könyv alapján, az hogy a baráti népnek minél nagyobb önállóságot adjanak a békekötés után.

A mai olvasónak bizony kell egy kis tájékozódás, hogy elhelyezze az egész naplót, térben és időben. Maga a front körút, 1915. júniusában esett meg, a szerző a Központi Hatalmak nagy offenzíváját láthatta, megtörtént a Gorlitzei áttörés, visszafoglalták a híres Przemysl Erődöt, és a mai Belorusszia és Lengyelország határán álló Breszt erőd ostroma zajlik éppen. Breszt-Litovszk fontos események helyszíne lesz később, mert itt írják alá a Bolsevikok a németek diktálta békeszerződést, majd 1939-ben itt húzzák meg a német-szovjet határt, és később 1941-ben itt zajlik majd az erődrendszer orosz részének hősies védelme, amiről remek filmet forgattak nemrég.

A Przemysl erőd, a két ostroma, a hősies védelem, az ott bekerített és fogságba került jórészt magyarokból álló védősereg miatt, kiemelt téma volt a hazai lapokban. A kapituláció során felrobbantott és teljességgel hasznavehetetlen romok visszafoglalásának, akkoriban  nagy sajtó figyelmet szenteltek, elégtétel volt ez a magyar közvéleménynek. Persze az elesett és szibériai fogságba hurcolt katonáknak és főleg azok családjainak ez sovány vigaszt jelentett, de legalább volt nyomós indok, hogy miért volt a sok szenvedés.

Részemről nagyon élveztem a könyvet, a korszak hangulatát remekül visszaadja. A szerző egy csoport újságíróval és semleges megfigyelővel automobillal járja be csatatereket, és utazik több száz kilométert a front közvetlen hátországában. A magyar tiszteket és alakulatokat külön kiemeli, ez nekem tetszett. Viszont vannak témák amik így közel száz év távlatából már magyarázatra szorulnának, az író viszont csak lábjegyzeteben hivatkozik rájuk, mondván a lapokban úgyis mindet megírták már. Könyv stílusára és korabeli helyesírására, íme néhány példa:

„Egy nagybajúszú barnaképű legény útközben arra a kérdésre hogy úgy-e czigány? Azt az önérzetes feleletet adta, hogy most nem czigány, hanem honvéd! Igaza van. A honvéd soha büszkébb nem lehetett a nevére, mint amikor a Kárpátokat megvédte és az ellenséget a Kárpátok túlsó tájékáról is kitakarította.
A magyar honvédelem diadalát ünnepelték a mi katonáink Lemberg visszafoglalásában is. Látni kellett volna, (leírni nem lehet), milyen büszkén tánczoltatta lovát a bevonuló magyar huszárcsapat Lemberg utczáin. Nekem örömköny szökött a szemembe. Velem volt külföldi barátaimnak büszkén mondottam, ők is elismerték, hogy a világ legszebb katonái.”

„Hatan voltunk czivilek: egy holland nyug. főkonzul, egy agrentiniai alezredes, két északamerikai hírlaptudósító, egy kinófényképész, és e sorok írója.”

„Bialán túl egy fölrobbantott és még helyre nem állított híd teljesen megakasztott. Le kell kerülnünk az országútról, belé a homokoceánba, hol kerékagyig süllyedt alá s nem egyszer egészen megrekedt fáradt gépkocsink.”

„Utitársaim öten egy elhagyott orosz viskó egyetlen szobájában a szalmán vivodtak a poloskákkal. A szelídebb fekete vérszopókból kijutott nekem is. Még jó ha fehér nincsen.”

Nekem tetszett a reprint kiadvány, a kötés masszív, jó minőségű, az ára sem volt túl borsos. Nagy akciók nincsenek benne, viszont a front mögötti mindennapokról sokat meg lehet tudni belőle, a korabeli nyelvezet és írásmód, nekem nagyban növelte a könyv élvezeti értékét. A kincstári optimizmus is szórakoztatott, de ezt érdemes a körülmények ismeretében a helyén kezelni, hiszen 1916-ban, még javában dúlt a Nagy Háború.