Hogy ne legyen annyira száraz a szabályismertetés, megint megsorozom a kedves olvasóimat pár érvvel, hogy miket találok nagyszerűnek a Johhny Reb második kiadásában. A morál kezelése szerintem kiemelten fontos az ACW esetében, mivel az amerikaiak eleve független önálló gondolkodású öntudatos polgárok voltak ebben a korszakban, nem voltak olyan engedelmesek, mint az európai társaik. Nem sorozott parasztkatonák voltak mint mondjuk a Napóleoni seregekben, még csak nem is nincstelen forradalmárok. Nagy többségük farmer volt saját földel, vagy gyári munkás. A vezetőiket jórészt maguk választották, nem valami úri osztály tagjai utasítgatták a jobbágyaikat, persze itt is voltak politikus generálisok, de a hadnagyok, kapitányok és századosok szintjén sokkal inkább a rátermettség meg a közkatonák bizalma volt a mérvadó a pozíciók betöltésénél. Ezért aztán a Polgárháború kitermelt pár érdekes tényt. Egyrészt nem kedvelték a hideg acélt és a közelharcot, megálltak és lőttek, amíg az egyik fél meg nem futott. A szuronyok és kardok okozta sebek alig voltak jellemzőek, a jól dokumentált orvosi statisztikák szerint. Ha az amerikaiak rohamoztak, vagy visszaverték őket a puskatűzzel, vagy az ellenfél futott meg, ezért a közelharc nagyon ritka volt. Ez a Johnny Reb szabályokban remekül visszajön, talán egy közelharcot láttam a négy év során amikor ezzel a szabállyal játszottunk. Az akkori tisztek közül ezt az amerikai stílust, többen úgy próbálták orvosolni, hogy az embereiket töltetlen üres puskával vezényelték szuronyrohamra! Erre is van szabály a rendszerben, morálbónuszt kapnak az ilyen egységek. Ráadásul a szabályok szerint a tüzelésnél ha két egyest dobunk az egység kifogy a lőszerből. Ezt a londoni játékosok egyébként hangos Sneak Eye! vagyis: Kígyószem! felkiáltással szokták kommentálni. Ilyenkor az egység kvázi töltetlen puskákkal áll a terepen, ha mégis lőnie kell csak egy kockát használhat a szokásos kettő helyett. Ez nagyon durva hátrány, mivel két kockával a dobásaink átlaga hetes, egy kockával ennyit nem lehet dobni, ugyebár csak maximum hatot. Ez a legtöbbször 75%-os tűzerő csökkenést jelent. Viszont a szabály bónuszt ad a töltetlen fegyverrel történő rohamozásra. Ilyenkor tehát borítékolni lehet az egységet irányító játékos következő lépését. Megrohamozzák a legközelebbi ellenséges ezredet. Persze van lőszer vételezési alternatíva is, az egység visszamasírozik a saját térfelének szélére (vagyis lejön a térképről) dobunk egy hatoldalú kockával, ennyi körig töltekezik, majd újra teljes harcértékkel visszatérhet a csatába. Az SLW házi szabályában lehetett hozni lőszeres kocsit is, ezzel jó esetben előre lehetett hozni a lőszer vételezési pontot, de ugyanúgy 1-6 körig tart a folyamat. Azt ne feledjük, hogy a lőszerfogyás helye kiszámíthatatlan, így nem biztos, hogy a lőszeres szekér közelebb lesz az egységhez, mint a terep széle. A szabály egyébként él a tüzérségre és lovasságra is, dupla egyesnél nekik is elfogy a lőszerük. Itt finoman visszautalnék a Paul Stevenson féle lista negyedik pontjára, ha üres puskával fogadjuk a rohamot bizony könnyebben megfutamodik az egység, ha üres puskával rohamozik, a végsőkig elszánt (persze csak ha megdobja a szükséges morálpróbát). A Gettysburg című filmben is van erre egy történelmi tényeken alapuló példa, Joshua C. egységének is kifogyott a lőszer és megfutamodás helyett inkább rohamoztak.

A morálhoz témához tartozik, hogy rengeteg próbát kell dobni, a játék során. Ha az egység elszenvedi az első sortüzet rögtön próbát dobunk, ez főleg zöldfülű egységnél eredményezhet egy megfutamodást, hiszen ez az egység tűzkeresztsége. Ez egy fontos szabály mivel mindkét részről még 1864-65-ben is folyamatosan voltak teljesen újoncokból álló csatát soha sem látott ezredek. Természetesen a tapasztalt vagy veterán egységek sokkal könnyebben megdobják ezeket a próbákat. A második gyalogsági sortűzre már nincs külön próba, viszont minden elvesztett talp csökkenti a morált. Ha az egységet ágyútűz éri minden alkalommal morálpróbát dobunk, körönként maximum három alkalommal. Ha egy ezred megfutamodik minden baráti egység aki adott távolságban áll és látja a megfutamodást, szintén morálpróbát dob. Abszolúte mindennapos dolog, hogy a kezdő egységünk amint megkapja az első ágyútüzét valahonnan a messzeségből, megzavarodik és megfut, sokszor magával rántja a környező egységeket is. Lehet ezen fintorogni, de a korszak amerikai önkéntes amatőr katonáit vezetni sokkal nagyobb teljesítmény volt, mint mondjuk a profi porosz vagy brit seregeket, a franciákról már nem is beszélve. A játék sava-borsát pont az az izgalom adja, hogy mennyire sikerül megvalósítani a terveinket. Soha sem lesz olyan mint egy 40K vagy hasonló versenyre tervezett játéknál, hogy minden egység követi a parancsainkat, és ki lehet matekozni mikor fut meg, ha megfut egyáltalán. Itt nincs totális kontroll, ez nem sakk.

Mutatnék egy gyöngyszemet, a szabályokból, a morálhoz kötődik, de inkább a parancsok és kontrollálás témához sorolnám. A brigádunk vezénylő tisztjét illik egy lovas figurával jelképezni, neki van egy parancsnoklási hatósugara, illetve direktben is csatolható valamelyik egységhez, nyargalászik a rá bízott egységek között, terelgeti őket mint puli a nyájat. Még a sortüzeket is hatékonyabbá tudja tenni, állandóan azon kell gondolkodni, hol van a legjobb helyen. Viszont minél közelebb van az ellenséges csapatokhoz annál kevesebb kockával kell próbát dobnunk, arra hogy elveszítjük. A játék minden körének nyolcadik pontja ez a kis próba, ha nagy távolságban vagyunk négy hatoldalú kockával dobunk, ha mind a négy hatos, a tisztet találat érte. Ahogy közeledünk az ellenfélhez a kockák száma egyre csökken, közvetlen tűztávolságban lévő parancsnokra már csak egy kockával dobunk próbát, ha hatost dobunk megsebesült. Briliáns csapda, óvjuk maradjon hátul. de akkor nincs hatással az eseményekre, vagy menjünk előre, kamatoztassuk a tehetségét, de jó eséllyel elveszítjük, meg a vele járó pontértéket is. A Shilohi csatában Sherman északi tábornok megsebesült a vállán, a kezén, és három lovat lőttek ki alóla, Sidney Johnson déli tábornok ugyanekkor lovon ülve parancsokat osztogatott a csata sűrűjében, kapott egy golyót a lábába, de nem figyelt rá, mert nem volt túl fájdalmas. Viszont a lövedék eltalált egy artériát, Johnson vére belefolyt a lovagló csizmájába, ennek sarkán volt egy hasadás, ezen keresztül pedig szépen lecsorgott a talajra. Senki sem vette észre időben, ő maga sem, elvérzett és meghalt kötszeres csomaggal a zsebében.

A háború utolsó két évében a gyakorlatias amerikai katonák, elkezdték használni a fellelhető anyagokat fedezékek építésére. A Johhny Reb részletes iránymutatást és opciókat ad ehhez is. A gyalogos ezred egy körig próbálkozhat Rough vagy Broken besorolású terepen, vagy kerítés mögött azzal, hogy hevenyészett fedezéket épít, az alakulat közben tüzelhet de nem mozoghat, a formációja rendezetlen Disordered lesz, ez nagyban csökkenti a tűzerőt természetesen. Ha van jelen csatolt tisztünk az bónuszt ad az építési próbához. Mondjuk négy vagy jobb értéket kell dobnia az egységnek a kör végén tiszt nélkül, viszont csak három vagy magasabbat, ha tiszt irányítja a munkát.Sikeres próba után a kerítés eggyel jobb fedezéknek számít kézi lőfegyverek ellen, a Broken terep alapban nem ad fedezéket, innentől egyes szintű fedezék az ezred teljes harcvonalára. Mivel a rendszer valós időhöz igazítja a köröket, vagyis egy játék kör a valóságban tizenöt percet jelent, a szabály rendelkezik arról, hogy hadjárat esetén az ezred egy teljes napszakot vagyis nyolc órát dolgozik, akkor építhet egy könnyű fedezéket, ez még mindig nem véd tüzérség ellen, de bárhol készülhet, tehát nyílt terepen is. Egy teljes napnyi munkával közepes földmunka végezhető el, ez már védelmet ad a tüzérség ellen is. Ennél is van feljebb, ezek viszont már erődöknek számítanak. Ugyancsak használ a rendszer akadályokat, hiszen 1864-65-ben Petersburgnál már első világháborús szintű árokrendszerekben harcoltak a felek. Építhetünk erdei terepen frissen kivágott lombos fákból akadályokat, kihegyezett karókból véd művet, de akár Chevaux-deFrise-t is (a fenti képek sorrendben). Az ínyenceknek és fegyver mániásoknak sem lehet okuk panaszra, harmincnégy kézi lőfegyverből választhatunk az egységek felszerelésénél, van szabály a partvédő ágyúkra, a mozsarakra, az 1862-es Gatling ágyúra, az Agar és Williams géppuskára, valamint a Requa ágyúra. Modellezhetőek a Ketcham féle kézigránátok, a rakéta tüzérség, a drótakadályok és aknák, vagy ahogyan akkoriba hívták őket szárazföldi torpedók. Van szabály az éjszakai harcra és mivel lehet rejtett egységeket mozgatni, szerepet kaphat a játékunkban a megfigyelő ballon is. Remélem ez a felsorolás érzékelteti azt, miért is érdemes bemagolni ezt a rendszert. Mert bizony száraz és kemény munka megtanulni, és sokszor kell elolvasni, erőfeszítés megérteni, de a birtokában tényleg újra lehet játszani akár szimulációs igénnyel is a csatákat.