A sci-fi és a fantasy játékok mind a történelemi hadijátékok gyermekei. Minél jobban ismeri valaki a történelmet, annál pontosabban látja, mit honnan vett át George Lucas, vagy éppen Tolkien. A sci-fi és fantasy írók tudatosan vagy tudat alatt az emberi történelemből merítenek. Nekik legtöbbször az a céljuk, hogy az általuk elképzelt világ minél egyedibb legyen, ezért igyekeznek a lehető legjobban elmaszkírozni a hasonlóságokat, ha valaki csak iskolai szinten foglalkozott a történelemmel, fel sem fedezi az összeset.

 Az alternatív történelmi hadijátékok során pont ellenkező a törekvés, az egész mozgatórugója: a mi lett volna ha, gondolatsor. Az ilyen játékok a valós történelemhez ragaszkodnak, és egy bizonyos ponton a valós történelem megváltozik és onnantól elkezdünk a tényekkel játszani, és egy alternatív történelmi szituációban helyezzük el a játékainkat. Nem kell itt elsőre valami nagyon bonyolult dolgot elképzelni, ha valaki a történelmi adatok alapján felállít egy csatateret, és újra játsza a csatát, szinte biztos, hogy teljesen más végkifejletben lesz része, mint az a valóságban történt. A legtöbb csatát feldolgozó wargame küldetésnek, vannak alternatív verziói a legegyszerűbb példa lehet a Waterloi csata, ha nem érkeznek meg a porosz seregek, vagy éppen fordítva ha öt órával előbb jönnek meg. Ezek a variációk nagyon jók, mert többször is újra lehet játszani a csatákat, és mindíg az újdonság erejével hatnak, teljesen alap, bevett dolog variánsokkal újrajátszani csatákat.

Vannak akik nem érik be ennyivel, és az egész történelmi szituációt változtatják meg, de gyökeresen. A legjobb példa erre a Very British Civil War, ennek az alapja az, hogy 1937-ben VIII. Edward feleségül veszi közrendű szerelmét, de nem mond le a trónjáról, és ezzel egy polgárháború veszi kezdetét. Az ötlet briliáns üzleti fogás a 28mm-es figuragyártóknak. A britek legnépszerűbb saját történelmi korszaka az Angol Polgárháború, ennek mintájára készült a Brit Polgárháború, amihez még alapul vették a Spanyol Polgáháborút is. Minden brit wargamer építhet sereget a lakhelyéhez kötödő milícia formájában, kifest 30-40 figurát, vesz az ebay-ról 3-4db 1:48-as Matchbox Modells of Yesteryears autót, az egyiket „felpáncélozza” pár műanyag lappal és már kész is a sereg. A lelkes hadijátékosok  a helyi könyvtárban utánna olvasnak az akkori újságokban, a híresebb helyi embereknek és kiválasztanak egyet a milícia parancsnokának. Ha valaki szerencsés és valamelyik felmenője élt akkor és történetesen szolgált előtte az első világháborúban, akkor akár a saját családi milíciáját is megépítheti.

Persze ugyanezt mi magyarok is megcsinálhatjuk, csak nekünk nem kell kitalálni a sztorit, elég ha elkezdjük játszani az 1918-1919-es vérzivataros forradalmi helyzetet, Kun Bélával meg Horthy Miklóssal, ha el tudunk vonatkoztatni a politikai dolgoktól, akkor vörös meg fehér katonák skirmish csatáit játszhatjuk, alternatív csavarral, a vörösök kaphatnak támogatást Leninéktől, a Csehek-Románok meg a Franciáktól. A korszak nagyszerűsége abban rejlik, hogy minden első világháborús és orosz polgárháborús figura és felszerelés jó, de Spanyol Polgárháborús kínálat illetve a második világháborús partizánfigurák némelyike is  használható. A saját településünk korabeli térképe alapján megharcolhatunk az utcánkért, terünkért, csapatainkat pedig üknagyapánk bőrébe bújva vezetjük.

Vannak persze másmilyen egészen aprólékos és komoly szimulációk is, mint például azok a tengeri társasjátékok amik  az amerikai flotta két háború közötti forgatókönyveit dolgozzák fel. Ebben aztán van minden, felvonulási és hadműveleti terv egy esetleges, Francia-USA, Japán-USA háborúra, de van olyan is, amikor az első világháborúban győztes Német Császári flotta ellen kell megvédeni a demokrácia partjait. Ezekben a játékokban használhatjuk azokat a hajókat is, amik csak terveben voltak, de soha meg nem épültek, vagy csak részben épültek meg. Manapság csak megmosolyogjuk vagy érdekesnek tartjuk ezeket a terveket, de a múlt század elején ezek véresen komoly dolgok voltak, a Franciáknak egészen az Olaszok hadbalépéséig azzal kellett kalkulálniuk, hogy a Földközi tengeren az Olasz és Osztrák-Magyar flotta egyesülve fog harcolni ellenük, olasz kikötőkből. Ha valaki utánna néz ennek, és megépíti a három flottát, küldetések végeláthatatlan sorát játszhatja le, és hajók százait gyűjtheti, mert az egyik oldalon a Francia-Brit-USA flotta egységei, a másikon az Olasz-Monarchia-Német flotta egységeiből szemezgethet.

Az alternatív történelem akkor jó, ha olyan valaki dolgozza ki a hátteret aki nagyon ért a dologhoz, mert minél részletesebb, annál ütősebb a dolog. A műfaj koronázatlan királya Harry Turtledove, nálunk a klubban nagy rajongótábora van a regényeinek. A legnépszerübb az a regényfolyama amiben 1862-ben a Konföderáció megnyeri a polgárháborút, és az Egyesült Államok déli része önállósul. Innentől kezdve Észak és Dél folyamatosan szemben áll egymással, vívnak egy második háborút is egymás ellen, majd ellenkező oldalon lépnek be mind az első, mind a második világháborúba. Az elsőt egyébként ebben a felállásban a Központi hatalmak nyerik meg. A déliek a Brit-Francia szövetség tagjaként harcolnak, az USA viszont a Német Császárság szövetségese. Az USA kétfrontos háborút vív északon a Brit-Kanadai erőkkel, délen a Konföderáció csapataival. A klubunk fórumán hosszasan tárgyaltuk a témát, kezdve a szürke egyenruhás brit figuráktól, a kék egyenruhás pickelhaubés USA gyalogságon át déliek zászlajával ékesített kétfedelü gépekig. A projekthez remekül használható a komplett Western város amit a 28mm-es játékokhoz használunk, és a már meglévő első világháborús seregek is beilleszthetőek valamelyik oldalon, szóval nagyon jó alapjaink vannak egy ilyen játékhoz, ha a tagság elindul ebben az irányban.

Az alternatív történelmi játékok egy rendkívül érdekes színt alkotnak a wargame palettáján, érdemes használni az ötletekből, kinek-kinek ízlése szerint. Főleg akkor hasznos, ha már unalomig játszottunk egy korszakot, megvan hozzá a seregünk, a tereptárgyaink, valami újat szeretnénk kipróbálni, de nem akarunk sok pénzt beleinvesztálni, inkább a meglévő dolgainkat akarjuk jobban kihasználni.