Tábornok Úr az ön brigádjainak tartani kell Dullwich Village északi részét, Portway tábornok lovas hadosztályát nyugat felől várjuk, a felmentő sereg közel van! A Lázadók egy veterán brigádja készül áttörni Dullwich védelmét, nem juthatnak be a városba! A helyi informátorok szerint a gyalogsági támadás északról várható, a Déliek lovassága keletre csoportosult, neszét vették a közeledő felmentő lovasságunknak. Elképzelhető, hogy a Szakadárok lovassága is megpróbálkozik valamilyen akcióval, még a saját csapataink beérkezése előtt.
Ezzel a tájékoztatóval indult a legutóbbi polgárháborús játékunk, négyen játszottuk egy rendkívül hosszú asztal mellett. Phil barátomat megihlette az egyik dokumentumfilm a korábban már ajánlott DVD csomagból, és két teljesen lovasság centrikus sereget hozott, a két szokványos gyalogos sereg mellé. Nekem a városkát védő két Úniós brigád jutott, három-három húsz figurából álló ezred, két 12 fontos elöltöltős Napóleon ágyú és két 3”-es hátultöltős Parott ágyú. Szemből támadott egy nagyjából hasonló erejű Konföderációs sereg, balról volt várható a felmentő lovas hadosztály, de köztem és a felmető sereg közt volt egy Szakadár sereg, főleg lovasokkal. Igyekeztem egyenletesen lerakni a csapataimat, a Rabszolgatartókat irányító játékos a tábla szélétől indult, és nekem előre fel kellett raknom mindent.
Mivel nem tudtam mire számítsak a Déliek részéről, egy gyalogezredet bal oldalra sorakozatattam fel, hogy védjem az utat, és ide raktam fel a hátul töltős vontcsövű ágyúimat , ez később rossz döntésnek bizonyult. Négy ezredet vonalba állítottam fel a kerítések mögött, a városba északról érkező utat, a 12 fontos hátultöltős ágyúkkal akartam fedezni. A két brigád parancsnokot a négy gyalogezredhez csatoltam, a főparancsnokot mértani középre raktam, az útra, és mivel a jobb szárnyamat gyakorlatilag csak az erdő védte, felraktam az utolsó tartalék ezredet az útra menetoszlopban, mint reagáló erőt. Velem párhuzamossan az asztal legtávolabbi végén állt fel Phil felmentő serege, az úton gyalogsággal készült előre nyomulni, a szárnyait lovasezredek fedezték, a lovastüzérsége is az út mellett állt fel, összesen nyolc lovasezrede volt, az Ő hadicélja az volt, hogy a gyalogos egysége bemasírozzon az általam védet város útkereszteződésébe. Az ellene felsorakozott Konföderációs seregben négy lovasezred volt, és négy gyalogos, vagy lóról szállt lovas ezred, némi tüzérséggel. Miután megláttam a Szakadár hadrendet, rájöttem itt két párhuzamos csatát fogunk vívni, így a bal szárnyra felrakott csapataimat nyugodtan átcsoportosíthatom. Innetől a lovassági csata számomra csak valami távoli csatazaj volt, nem is nagyon követtem az eseményeket, az egyik szárnyon a lovasroham totális kudarcba fulladt, a közvetlen közelről leadott déli sortűztől az egyik lovasezred tizennyolc figura veszteséget szenvedett el, de csak tizenöttel rendelkezett, magyarán egy sortűzzel lemészárolták. A másik oldalon viszont teljes sikert aratott és az egymással szemben rohamozó három-három ezred összecsapásából a Jenki lovasság került ki győztesen. A játék végére sem értek el a csapatai, az én asztalomig.
Nekem viszont ott volt a saját csatám amit meg kellett vívnom a mogyoróbarna Lázadók hordáival, akik az első körben elkezdtek özönleni a csatatér szélétől. A hátultöltős ágyúimat is az út mellett kellett volna felraknom a Napóleonok mellé. A Lázadókat irányító játékos, már az első körben mozgásból egyből lefogatolt, és egy szerencsés dobással kilőtte az egyik ágyúmat! A következő körben Marked FR, paranccsal elsőnek tüzelve kilőtte a másodikat. Innentől kezdve az út mentén hatalmas tűzérségi fölénye volt, az öszpontosított tüzérségi tűz hatására pár körrel később az egyik gyalogezredem meginogott, de végül állták a tüzet. A Déli játékos a gyalogságának három húsz figurás ezredét csatárláncban küldte előre, a maradék három ezredet (amelyek csak tizenöt figurából álltak,de elit morállal rendelkeztek), viszont egyben, egyetlen nagy brigád méretű rohamoszloppá szervezve szándékozott bevetni. Szerencsére ezek az erdőn keresztül masíroztak felém, és ez vészesen lelassította őket. A csatárláncok végig a vonalam mentén az erdők széléig nyomultak előre, és onnan a biztos fedezékből lövöldöztek. Én vonalban a kerítések mögött állva, az alvezéreim álltal biztosított bonuszokat kihasználva sortüzekkel viszonoztam a csatárláncok tüzét. Szerencsémre az ellenfélem fővezére bátran előrenyomult az első vonalba, ahol annak rendje és módja szerint lövés érte, így a játék további részében a plusz kettes parancsnoki bonuszát a déliek nem élvezhették.
Közben a tarlékban hagyott ezredeimmel is elkezdtem felzárkózni, illetve a vontcsövű ágyúimat is bevetettem az erdőszéli csatárláncok ellen. A kiegyenlített adok-kapoknak akkor szakadt vége, amikor egy szerencsétlen dobásom hatására az egyik ezredem kifogyott a lőszerből, ezeket így azonnal szuronyrohamra küldtem. A szemben álló, már jócskán megtépázott szürke ezred megfutamodott, a Szakadárok vonalán rést ütöttem, ez kritikusnak bizonyult, mert erre válaszul az erdőben nyomuló rohamoszlop felbomlott, hogy megsemmítse a betört ezredemet. Szerencsémre az aljnövényzet túl sűrűnek bizonyult, ezért a Konföderációsok nem lőhettek a katonáimra, így az ezred rugalmas elszakadást hajtott végre (Shaken, Disordered), és visszafutott a városba. A másik ezredem is kifogyot a lőszerből, a Déliek maradék erdőszéli ezrede meg megfutamodott, így a végére az erdőben nagy zűrzavar keletkezett. Két menekülő szürke ezred futott visszafelé, az én Jenki srácaim ugyancsak menekültek de a másik irányba, mögöttük három elit Szakadár ezred pedig az alakzatát felbontva próbálta elcsípni őket.
Közben a jobb szárnyamon a Rabszolgatartók egy ezrede sikertelen rohammal próbálkozott, középen a tartalék ezredem bevonult és betömte az ágyúim elvesztésével keletkezett rést. A bal szárnyamról az utat fedező ezred erőltetett menetben masírozott a jobb szárnyra, hogy megtámogassa azt a szakaszt. A játék itt ért véget, az Úniós csapatok tartották kezdeti állásaikat, egy ezredem megfutott, de nem esett pánikba, elveszítettem nagyjából tíz figurát és két Napóleon ágyút, két ezrednek kifogyott a lőszere, és elkergettem két déli ezredet. Szerencsémre a nagy rohamoszlop beragadt az erdőbe, így az elit Lázadó ezredek nem jutottak még puskalövéshez sem. A végén kiegyeztünk egy döntetlenben, véleményem szerint a felmentő sereg beérkeztéig tudtam volna tartani a várost, de ez most már sohasem derül ki.