Mivel elkészült az első ötven korai német gyalogosom, elkezdtem körülnézni a Tannenberg körüli harcok témájába, ez nagyon jól használható téma a Mud and Blood tanításához, mivel javarészt csak gyalogosok és maxim géppuskák kellenek. Se tankok, se lövészárkok, alap tereptárgyakra van szükség csak, mozgó-manőverező harcászat az egész. A polcomon már régóta ott pihen Dennis E. Showalter könyve: Tannenberg Clash of Empires, 1914. A könyv nagyon de nagyon jó, viszont cserébe nagyjából Ádám és Éva megteremtésétől kezdi felvezetni a témát, ez talán abból a legjobban lemérhető, hogy a tulajdonképpeni csata a százhetvenedik oldalon kezdődik.
Az egyik kedvencem az a megjegyzés, amiben úgy írják le a csata elejét, mint egy négy szereplős színdarab nyitányát. A szereplők, egy német generális akinek francia neve volt Von Francois, egy orosz generális német névvel Rennenkampf, egy német generális skót névvel Mackensen és végül egy orosz generális egy tragikus névvel Szamszonov. A csatához sok legenda és még több propaganda fűződik, a németek a két háború között a nemzeti büszkeség romjainak helyreállítására használták a csata történetét. Itt alapozta meg a két „ nemzeti hős” (Lundendorf és Hindenburg) a későbbi karrierjét, ez volt az egyetlen vitán felül álló tiszta német győzelme a háborúnak. Ugyanakkor bár az oroszok a csatát elveszítették, a hadjáratot megnyerték, mert elérték a céljukat. A németek erőket csoportosítottak át nyugatról, ahol éppen akkor a fokozódó francia-brit-belga nyomás miatt szükség lett volna minden katonára.
Hadijátékosként az a kihívás a csatába, hogy a legmagasabb szintű stratégia döntések hatására lett győzelem, a stratégia manőverek révén, nem pedig a tulajdonképpeni harcok eredményeként. Vagyis a döntő hatást nem a csapatok harcászata érte el, hanem a főparancsnokok stratégiája. Ha a csata részletes történetét elolvassuk látszik, hogy több összecsapás is volt, teljesen változó kimenetellel, tehát egyik fél harcászata sem volt jobb, mint a másiké. Az orosz és német csapatok között nem volt nagy különbség, a német tüzérség darabszámban felülmúlta az oroszt, ez tény. Viszont a lovas és gyalogos csapatok mind többségében puskaport sohasem szagolt, sorozott katonákból álltak. A kézi lőfegyvereik és a géppuskáik között sem volt túl nagy minőségi eltérés, így ha valaki skirmish csatákat akar játszani, két viszonylag kiegyenlített sereg párharcát játszhatja le. A magas szintű újrajátszásban nem sok fantaziát látok, mert a német győzelem egyértelműen a két orosz tábornok egymás gyűlöletén alapuló kapcsolatának gyümölcse. Ha egy orosz játékos irányítja a két orosz hadsereget, és egyszerre támad, a németeknek nincs esélye. A történelmi tények tükrében, pedig senki sem fogja elkövetni ugyanazt a hibát mint a valós parancsnokok.
A témát mind skirmish hadijátékot azonban melegen ajánlom a magyar hobbitársaknak, mert remek kiegyenlített meccseket lehet vívni a Tannenberg körül megvívott ütközeteket használva háttérként. A 20mm-es orosz és német Zvezda féle gyalogos figurákra és a Pegasus Hobbies orosz faházaira alapozva, viszonylag olcsón karakteres és szép alapot tudunk teremteni a játékokhoz. Enyhe csalás mondjuk orosz faházakat használni, mivel a csata német területen zajlott, de szerintem a költségoldalról nézve teljesen logikus. A figurák és a házak megadják a hadszíntér hangulatát, az épületek illenek a 20 és 28mm-es figurákhoz is, jól használhatóak minden 1800-1945 között játszott orosz háborús wargamehez a későbbiekben. A Mud and Blood szabálykönyv alapján már szinte hetente vannak csaták Budapesten, vannak tehát játékosok és seregek is, minden adott, hogy kis befektetéssel lehessen játszani a korszakot. A korai német figurák használhatóak szinte az egész háborúhoz, mert a német csapatokat teljes egészében csak 1918-ra sikerült felszerelni az új típusú rohamsisakokkal. Az orosz figurák pedig az egyenruha kevés változása miatt 1914 és 1923 megállják a helyüket minden orosz csatában. Én a saját figuráimhoz két készlet zászlóvivőt használok, ha az kell cári csapatok vagy fehér oroszok, ha szovjetekre van szükség meg lecserélem a zászlóvivőket a vörös zászlósokra és már meg is van oldva a keleti kérdés. (Folyt. Köv.)