A hadijátékos ne költözzön, mert az felér egy természeti csapással. Gyakorlatilag egy hónapja dolgozom azon, hogy a könyvtáramat és a gyűjteményemet biztonságosan és emberi áron hazajuttassam. Árajánlat kérések, vevői tapasztalatok gyűjtése és még sorolhatnám a dolog felderítés részét. Kartondobozokat hordtam haza a munkahelyről, buborékos zacskókat, reklámtáskákat gyűjtöttem és felhalmoztam vagy hat tekercs barna ragasztószallagot. Na és persze dobozoltam, napi 1-2 órában csomagoltam, próbálgattam, címkéztem és pakoltam. Szerdán végre sikerült! Mind a 23 doboz, a teljes 330kg sértetlenül egybe megérkezett az országba. A logisztika, a csomagolás, a hazarepülésem egy nagy projekt lett, Londonban felvette a szállító cég a holmimat, én meg egy autópálya pihenőben, a család és a barátok mozgosításával két nappal később átvettem, majd a szomszéd 4x4-es „terep versenyautójával” leszállítottuk, egy barátom bérleményébe. A szervezésemben nem volt hiba, minden olajozottan működött, bár az átvétel időpontja hat órát csúszott, magyarán négyen egy teljes napot erre áldoztunk.

Hogy a dobozokat mikor és hol fogom tudni kicsomagolni az teljesen bizonytalan, ami viszont biztos, hogy a könyvtáramat brutális módon le kell csökkentenem, mert a figurák még nem is akkora súly meg térfogat, de a könyvek és magazinok az már tetemes mennyiség. Hogy érthető legyen a 330kg a teljes könyvtáram nagyjából harmada lehet, az angol nyelvű könyvek, a többi már eleve itt volt Magyarországon, szerintem az is megvan szemre 700kg. Ez kezelhetetlen mennyiség, ráadásul a Kindle és az angol nyelvtudás teljesen feleslegessé teszi a könyvtár nagy részét. Mert hiszen minek tároljak én 22 kötet magyar Sharpe regényt a polcon, ha egy pendriveon, ingyen angolul is megvan? A Kindle és az angol nyelvtudás teljesen feleslegessé tette a magyar nyelvű szórakoztató irodalom gyűjtését, mármint az angolról fordított regényeket. A Robert Merle féle Francia históriák, például nem tartoznak ide, mert ezek le sincsenek fordítva franciáról angolra. A magyar szerzők könyveit továbbra is papír alapon fogom gyűjteni, a történelmi szakirodalmat is. Az Osprey füzetek se érnek fabatkát se fekete-fehérben a Kindle kijelzőn, számítógépen meg utálok olvasni. De a Tom Clancy regények, az Anne Rice könyvek és hasonlók mind leselejtezésre-eladásra kerülnek majd amint lesz időm.

A tavaly szeptemberben elkezdett projektjeimből most sikerült átvennem a vonatkozó figurákat és járműveket, a Gyorshadtest projekemhez öt gyönyörűen festett járművet kaptam, két Csabát és két Turánt, valamint egy Botond teherautót. A monarchiás figuráim is elkészültek csak a talpakat kell megoldanom, meg lelakkozni őket, és már készek is egy kis „patrulra”. A Bogesz álltal „Buborékfejűnek” elkeresztelt Scarab figurák Dzsozy barátom tehetségének köszönhetően életre keltek, már alig várom, hogy valamikor kipróbálhassam őket. A hadijátékos dolgaim jól alakulnak, bár kétségtelen, hogy nagyságrendekkel kevesebb időm lesz a hobbira, de ahogyan azt nem győzöm hangsúlyozni, ennek a hobbinak a kitartás és a tervezés a lényege, költözések, munkahely és játékostárs váltások az élet velejárói, ha valaki tudja mit akar, fókuszáltan gyűjt, fest és korszakokban gondolkodik, előbb vagy utóbb le tudja szüretelni a munkája gyümölcsét.