Ezzel a címmel szerintem létezik vagy három tucat különféle kiadvány a magyar könyvtárakban, ez a kötet mégis külön figyelmet érdemel. A könyv ugyanis nem más mint a győztes angolszász hatalmak propaganda kötete, 1945-ben adták ki, közvetlen a háború után. A hangvétele még abszolute pozitív a szovjetekről és a Vörös hadseregről.  A történész szerző, helyesebben inkább szerkesztő dícséretére legyen mondva, semmiféle mélyreható elemzés sincs a könyvben, nem is lehet, hiszen még egy év sem telt el a háború vége óta, amikor már nyomdába került. Commager egyébként közel negyven könyvet írt, híres amerikai történész volt.

Az első két magyar kiadás is a háború után jelent meg közvetlenül, majd hosszú szünet után1991-ben jelent meg újra, és 1995-ben is kiadták a könyvet. Én még 1991-ben olvastam először, azóta is megvan a kötet. Akkoriban a sok szocialista könyv után ez egy üde színfolt volt, és olvasmányosságát számomra mind a mai napig megőrizte, mivel ez nem egy történelmi szakmunka, hanem a háború során megjelent sajtócikkek, beszédek válogatása. Időrendben halad, némi keretszöveggel nyújt háttérinfomációkat, de igazándiból ez egy újságcikk válogatás. A legjobb angolszász és szovjet tudósítók beszámolóit olvashatjuk magyarul, nagyon hangulatosak és sok esetben olyan eseményekről szólnak a fejezetek amiket a magyar történelemtanítás nem, vagy csak érintőlegesen tárgyal. Itt a blogon egyszer már volt egy nagy eszmecsere az Etióp hadszíntérről, az olasz megszállásról és az ország felmentéséről, én ebből a könyvből értesültem a hadszíntérről első ízben. A színes beszámolók közt olvastam egy tengeri csatáról (1942.02.27) amiben egy holland admirális vezette brit-holland-amerikai-ausztrál flotta ütközik meg a japánokkal, abszolute kurriózum volt nekem, annak idején.

A finn háborúról szóló fejezet is meglepett anno, mert a szocialista történetírásban ez másképpen volt tálalva, a lengyelek 1939-es megszállása azonban ebben a kötetben is el van mismásolva, tekintettel a vörös szövetségesre. Commager nem volt rest és több orosz nyelvű írást is felhasznált a könyvhöz, a szevasztopoli beszámoló nagyon jól megírt és kendőzetlenül őszinte. Ugyancsak reális az a riport amit a szövetségesek bombázásáról olvashatunk egy normandiai áttörés kapcsán, itt a bombákból jócskán jutott a saját csapatoknak is.

Összeségében ez egy élvezetes könyv, hangulatos, izgalmas de ne várjunk tőle objektívitást, nem egy történelmi szakkönyv. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom, az ifjabb korosztálynak különösképpen, mert nem egy száraz adathalmaz, hanem egy történelmi olvasókönyv.