A Battle Cry és a Memoir 44 féle rendszert én csak úgy hívom, hogy az instant póthadijáték. Minden benne vagy egy dobozba, egységek, terep szabálykönyv. A Commands and Colors sem kivétel, ez a Richard Borg féle rendszer szofisztikáltabb inkább rétegjáték eleme, az ókori csatákat dolgozza fel. Az ok amiért előszedtem, az főként a lustaság, meg a helyhiány, illetve az, hogy az öcsém révén megfertőződtem a Rome Total War 2 PC-s játékkal. Mivel a társasjáték még mindig előrébb való a szemembe, mint a számítógépes programok, úgy döntöttem előásom ezt az évek óta porosodó dobozt. Ha már valódi ókori hadijátékba nem akarok beruházni, inkább ezzel játszunk mint a PC-vel. A készletet használtan vettem még valamikor 2009 táján a sheffieldi Triples wargame shown, hosszas alkudozás után kaptam mellé egy új kiegészítőt (római polgárháborúk) is, ez utóbbi azóta is bontatlan. 2009-ben hazahoztam felraktam a szekrény tetejére, és azóta is ott várta a sorsát.
Ezek után lássuk mit is rejt a doboz. Az alapjáték a Rómaiak és a Kárthágóiak között lezajlott ütközetekre fókuszál, de van néhány kapcsolódó csata is. Az első ie. 406 Akragas, a második ie. 341 Krimssos folyó mindkét esetben Szirakúza és Kárthágó csap össze. A második csatában hullott el a Kárthágóiak híres Szent csapata, a felderítés hiánya miatt. A harmadik ütközet a Ticinus folyónál lezajlott összecsapás ie. 218-ban, itt már a két nagy rivális csap össze, majd jön a Trasimenus tavi csata ie. 217, Cannae 216, Dertosa 215, Castulo 211, Baecula 208, Ilipa 206, és végül Zama 202.
A Commands and Colors rendszer (innentől CC), ugyanazt a csatamezőt használja minden csatához, a különböző tereptárgyakat kis hatszög alakú hexák felrakásával módosítjuk. Az alap terep síkság, minden mást mi rakunk fel a küldetésben előre leírtak alapján. Az egységeket összesen 345 darab fakocka szimbolizálja, ezek elejére és hátuljára matricákat kell felragasztanunk, egy gyalogos egység négy hasáb, egy lovas három. A csatatér három részre van osztva: balszárny, közép, jobbszárny. A kezdeti csatarend mindig adott, a történelmi alapok szerint, a csapatainkat a kezünkbe lévő parancskártyák (Command) kijátszásával aktiválhatjuk, a 60 lapos parancspakli szimulálja a háborús ködöt és kommunikációs problémákat. Négy-öt kártyából előfordulhat, hogy nincs a kezünkbe egyetlen lap sem amivel mondjuk a jobb szárnyon tudnánk lépni, és tehetetlenül nézzük, ahogy hullanak a csapataink, az ellenfél csapásai alatt. Viszont ilyenkor a másik két térfélen kell valami olyan húzást végrehajtanunk, amivel az ellenfél arra kényszerül, hogy a köreit ne a jobb szárnyunk mészárlásra pazarolja, hanem igyekezzen kivédeni a mi manővereinket.
Az összecsapásokat az egységek között, a szokásos módon kockadobásokkal szoktuk eldönteni, viszont a kockák nem az átlagos 1-6-ig számozott értékekkel operálnak, hanem a színekkel és szimbólumokkal (Colors). A kockákon van egy zöld, egy kék, egy piros oldal, egy vezér, egy zászló és egy keresztezett kard szimbólum. Az egységeket a három színhez rendelték hozzá, ha a kockán az egység szimbólumát dobjuk, akkor az egy találat, a másik két szín nem jelent találatot, a vezér szimbólum sem, a zászló egy hex hátrálást jelent, a kardok szintén találatot. Nagyon leegyszerűsítve, ez a mechanizmus. Ha valaki úgy gondolná, ez nagyon sematikus, az téved, rengeteg féle egység van, és mindegyiknek van egyedi tulajdonsága, a római sereg egységei például: könnyű gyalogos (Velites), könnyű gyalogos íjjal, könnyű gyalogos parittyával, Auxilia (könnyű gyalogos), Barbár harcosok, közepes gyalogosok (Hastati), nehéz gyalogság (Triarii), hadigép (Ballista), Könnyű lovas, közepes lovas, nehéz lovas, harci szekér (Ez a korai szirakúzai sereghez), elefánt és vezér. A felsorolásból azért érezhető, hogy a kategóriák jól eltaláltak, és lefedik a korszak csapattípusait.
A szabálykönyvet végigböngészve, és a Memoir 44-es tapasztalataimat felidézve, arra kellett rájönnöm, hogy ez sokkal, de sokkal komplexebb játék mint a második világháborús testvére. Egyrészt itt a közelharcban az ellenfél visszaüt! Másrészt a könnyű egységek kitérhetnek, harmadrészt a lovasság iszonyatos gyors, és főleg rengeteget vonul vissza. Az M44 is azonos méretű csatateret használ, mint a CC. Ez kilenc hex mély, és tizenhárom hex széles, ezen a terepen a tank három hexet mozog, ha minden optimális, ha egy zászlót kap, akkor egy hexet vonul vissza. A könnyűlovasság négy hexet mozoghat, és minden zászlóért nem egy, hanem négy hexet kell visszavonulnia, ez két zászló esetén azt jelenti, hogy lefutott a térképről.
A rendszer savát-borsát az elefántok adják, ha megvadulnak és elkezdenek visszavonulni (kaptak egy zászlót), minden környező egység, barát és ellenség is, kap két kockányi veszteséget, amennyiben valaki az útjába került minden hexért amit vissza kellene még vonulnia, letapos egy hasábot az útban lévő mindkét egységből. Itt sincs kivétel mindegy, hogy az egység ellene van vagy vele. Az elefántoknak ráadásul nincs fix sebzése, annyi kockával támad, amennyivel az ellenfél egysége üti őt. Vagyis a könnyű Velites ellen két kocka, a nehéz Triarii ellen öt kocka, hogy teljes legyen az öröm, ha kardot dob, az találat és újra is dobhatjuk hátha találunk megint, vagy produkálunk egy zászlót. Az elefánt ha megfutamít, vagy levesz egy egységet elfoglalhatja a helyét és üthet még egyet, ha van körülötte még egy elérhető ellenséges egység. Brutális, kiszámíthatatlan, pont mint a valóságban.
Folyt köv.
