Kedves Apámuram! Köszönöm kedves sorait, örömmel jelentem, hogy ajánlólevelét átadtam de Langeron grófnak, aki rendkívül meleg szavakkal dicsérte Önt és az együtt töltött, idejüket Osztrák-Németalföldön. Ajánlása alapján De Langeron generális a szolgálatába fogadott, azóta igazi huszáréletem van, hol megfigyelő, hol futár vagyok napom nagy részét nyeregben töltöm. Rengeteget tanulok a hadművészetről, hiszen a gróf már szerte a világban hadakozott, harczolt az Angolok ellen az Újvilágban, a Törökök és a Svédek ellen a Cár szolgálatában, és persze a saját lázadóik ellen mint most is. Megbízásaimnak hála, találkoztam seregeink atyjával az öreg Blücher főgenerálissal, még meg is szólított, hiszen a magyar huszáregyenruhának még nála is nagy becse van. Tudta az ezredem nevét is, nagyon büszke voltam.
Ahogyan azt már bizonyára Apámuram is megtudta a fegyvernyugvásnak vége, Blücher generális már előre is tört, napokkal megelőzve a kitűzött időpontot, de úgy látszik Macdonald sem tétlenkedett. Huszonhatodikán reggel hirtelen szemben találtuk magunkat a Francziákkal, De Langeron generális több mint harmincezres hadával a folyó bal partján vonult fel, vele szemben pedig megjelent Lauriston a maga hadoszlopával. Úgy hiszem mindkét részről teljes volt a meglepetés. Kroitzschnál nagyjából tizenegy körül az előhadaink megütköztek és visszaverték a Francziákat, majd gyorsan vissza is vonultak a folyón át. Nagy volt a kavarodás a Francziák megindultak, én az egyik szárnyra vittem üzenetet, majd várakoznom kellett, hogy pontos helyzetjelentést vigyek vissza, így volt időm felmérni a terepet.
Leírom hát balról jobbra haladva a csatateret. A bal szárnyunk a folyóra támaszkodott a Francziák két lovascsapata oszlopban vonult fel, mert a tüzérségüket is a folyó partján mozdonyozták le, így az ágyúk kilövése miatt nem maradt elég helyük vonalba felfejlődni, mivelhogy az ütegek bal oldalán egy domb emelkedett, ezen meg több zászlóaljnyi Franczia gyalogság menetelt. A porosz lovasság nagyjából azonos erejű könnyűlovast és dzsidást vonultatott fel, mint a Francziák, viszont a mi oldalunkon volt egy erős vértes alakulat is, ami végig sakkban tartotta a Bonapartisták gyalogságát. A Franczia könnyűlovasok összetömörülve rohamoztak, a poroszok meg két oldalról támadták őket, hosszú és véres tusa volt, hullámzott a harcz visszahúzódtak, rendeződtek, majd újabb attak következett. A vértesek végig csak manővereztek, fenyegették az ellent, de nem rohamoztak. A Francziák lövegei nem tudtak kire lőni, mert a saját lovasságuk eltakarta a célpontokat, végül vissza is húzódtak.
Közben a porosz lovasság mellett a franciák dombjával szemben, szépen felfejlődött három gyalogos zászlóalj elöl vonalban a Würtenbergiek egy zászlóalja, mögöttük két oszlopban a milicisták, a puskájukat sem kellett elsütniük, mivel az ellenség a dombon maradt, a lovasság meg a tüzérség meg túl messze volt nekik. Nem úgy a porosz ütegek akik az erdő és a falu között foglaltak el állást, ezek buzgón araszoltak előre a mezőn, közben megálltak és lőtték a Francziák négyszögeit a dombon, szegény fickók a vértesek miatt négyszögben kellett állniuk, közben meg remek célpont voltak a tüzérségnek. Büschausernek hívták a falut amit védtünk, Itt is egy Würtenbergi zászlóalj védte a házak az ellenség felé eső szélét, mögöttük a porosz milíciával. A henyélő milicisták közül, sokat átküldtek a tüzérek mellé az ágyúkat vonszolni, mert a felmozdonyozásra nem volt idő, az ágyúk felváltva lőttek meg mozogtak. (A seregünk nagyjából négy gyalogezredből állt, mindegyiknek egy-egy Würtenbergi zászlóalj adta a magját, a többi milicista volt. A falu ellen vonalban jöttek a Francziák, átmásztak egy hosszú kőkerítésen, majd meginogtak és visszamásztak, majd megint előre hajtották őket a nyílt mezőre, folyamatosan hullottak, közben jobbról oszlopban is nyomultak, előcsatározóktól fedezve. Balról meg az ágyúk támogatták őket, illetve volt ott két zászlóalj gyalogos is, de ezek valami újonc csapatok lehettek mert nem sok szerephez jutottak.
Büschauser túloldalán két erős üteg nézett farkasszemet a poroszok sokkal jobban lőttek, a Francziák ágyúinak közel a harmadát ronccsá lőtték a poroszok. A porosz ágyúk egy szántáson álltak, ezt megint egy erdős liget követte. Szintén tele Würtenbergi gyalogosokkal és porosz milicistákkal. Itt a Francziák a szokásos rohamoszlopaikkal próbálkoztak, láttam arra egy Svájci zászlóaljat is, meg mintha egy gárdista zászlóalj is lett volna ott, de akkora volt a füst, hogy felőlünk nehéz volt azonosítani. Mellettük a Franczia nehéz vértesek fenyegették a Würtenberi és Porosz gyalogság újabb hadrendjét, egészen vissza szorították őket, a Würtenbergiek négyszögét azonban nem merték megrohanni, azok meg bőszen puskáztak a nehézkes lovasságba. Közben sikerült egy porosz lovas svadronnak is felfejlődnie a Franczia vértesek ellenében, de végül nem csaptak össze.
Összességében De Langeron porosz csapatai jobban álltak a Francziák lovassága a bal szárnyon kezdett megfutni, a négyszögek a dombon ragadtak, Büschausert szilárdan tartották, a jobb oldali ligetben is csak kicsit tudtak előretörni a Svájciak, és a Würtenbergi négyszög is visszahúzódásra kényszerítette a Franczia vérteseket, ekkor azonban akkora égszakadás zúdult a nyakunkba, hogy abba kellett hagyni az ütközetet, mert a gyalogság nem volt képes lőni már, eláztak a muskéták meg a lőpor mindkét csatasorban. Mivel a harcz félbe maradt, megkaptam a jelentést és vágtattam vissza a főhadiszállásra, útközben kétszer állítottak meg a kozákok, mert nem ismerték az egyenruhámat, még szerencse, hogy kaptam egy láncos medált, amivel igazoltam magam. Este lett mire visszaértem, szerencsére végül a Francziák mind visszavonultak. Amint lesz rá mód ismét írok majd Jó Atyámnak, addig is Isten tartsa meg jó erőben és egészségben.
