Ezt a kiadványt is a nagyhaboru.blog.hu ajánlóján keresztül ismertem meg. A Vas vármegyei bakák harctéri naplói alcímet kapott kötet, remek minőségű papírból készült szép könyv, jó kézbe venni. A kiadványban három különböző helybéli katona visszaemlékezése kapott helyet, ebből kettő a 83-ik ezred tagjaként harcolt. Véleményem szerint nagyon ügyes megoldás volt ez így. Mivel a három napló közül egyértelműen Németh Antal naplója adja a téma gerincét, viszont terjedelmét tekintve kevés lett volna egy önálló könyvhöz, a másik két forrás pedig sem terjedelemben sem irodalmi színvonalban nem lenne elég magában.
A szerkesztők viszont így egyben kihozták a maximumot a forrásaikból, és az olvasó is jól járt hiszen képet kap az orosz és olasz front viszonyairól, sőt még az ostromlott Przemysl mindennapjairól is. (Az ostromról egyébként részletes beszámolót ad Mészáros Vilmos kötete is, ha valakit mélyebben is érdekel a téma.) Liszt József alsóőri baka írása eredeti formájában inkább kódolt szöveg, még akkor is ha van egy korabeli baka szótárunk (lásd a kötet mellékletét). Ettől függetlenül élményei és tapasztalatai nagyon érdekesek, szerencsénk van, hogy papírra vetette őket. Nekem nagyon tetszett a gyakorlatias hozzáállása, az hogy a jég hátán is megélt. Folyamatosan étel után járt (zabrált) és a zsákmányból főzött a társainak is. A csatában is remekül megállta a helyét, hiszen kitüntették és tizedesi rangra emelték. Egyértelműen egy olyan karakter aki maga köré gyűjtötte a többieket, és követendő példaként szolgált nekik.
Természetesen Jagadics Péter szerkesztő a mai nyelvhasználatra átültetve is mellékelte a teljes szöveget, tehát semmi probléma a megértésével. Nekem mint hadijátékosnak külön értékes a módszer, ahogyan feldolgozta a naplót, hiszen remek térképekkel egészítette ki a szöveget, és magyarázatokat is mellékelt, amivel beépítette a Liszt János által látottakat a hivatalos ezredtörténetbe. Mivel előbb-utóbb eljutok oda, hogy pár hadijáték küldetést faragjak az 1914-15-ös keleti frontra, nagy haszonnal fogom újraolvasni ezt a fejezetet. Arról nem is beszélve, hogy a korabeli szöveg stílusát utánozva lehet hangulatos hadijelentéseket írni majd. A szerkesztő családi kötődése a 83. gyalogezredhez már igazán csak a hab a tortán a kötet első harmadához.
A második rész egy profi újságíró, vagy ahogyan akkor hívták tudósító naplója. Ennek megfogalmazása éppen ezért nagyon jó, igazi íráshoz szokott ember sorait olvashatjuk. Németh Antal a háború után mint jeles lokálpatrióta sokat tett Vasvár városért, még egy utca is viseli a nevét. A szerző nagyon szerencsés túlélőnek mondhatja magát (bár két kisebb sebesülése is volt), mert 45 hónapot töltött a fronton. 1914-17 között az orosz, majd az olasz fronton is szolgált. Ami számomra furcsa volt, az a kimenők, a haza utazás említésének teljes hiánya. Vagy nem jutott haza, vagy nem tartotta említésre méltónak, bár inkább az utóbbi lehetett. A katona naplókban elsősorban két fontos téma van sokat emlegetve a harcokon kívül: az otthon maradt család, és a napi betevő, vagyis az élelmezés. A harmadik fontos téma a hölgytársaság teljes hiánya lenne, de erről akkoriban nem volt szokás írni, így ez mindig kimaradt. A második világháborús visszaemlékezésekben már felbukkan ez is mint téma. Tekintve, hogy engem elsősorban az oroszok elleni harcok érdekelnek, mert ezek reprodukcióját tudom egyszerűbben megvalósítani a játékokban, ez a napló szintén nagyon hasznos darabja lett a gyűjteményemnek.
Németh Antal gondolatai is eljutnak arra a pontra a háború vége felé, ahová sok sorstársának is. A naiv lelkes önkéntesből válik a kommunizmussal szimpatizáló elnyomott kisemberré. Látja a lógósok és a háborúból hasznot húzó könnyű életét, miközben ő és társai szenvednek és hullanak a fronton. A magyarság honvédő lelkületét is érezni a sorai mögött, a magyar visszaemlékezők mindig külön erőt merítenek abból a tényből, ha az oroszok elleni harcaik során, magyar területet kell védeniük. A leghangsúlyosabb ez talán Boros Istvánnál, de a többiek is mind megemlítik, hogy ha magyar földön állnak. Külön megjegyzi, hogy mennyivel szívesebben szolgálna a honvédség soraiban, magyar vezényszóra, mint a 83-as közös ezred keretében német parancsokra.
A harmadik emlékirat szerzője sajnos ismeretlen, sorsa nagyban hasonlít Mészáros Lőrincéhez. Przemysl nélkülöző ostromlott védőjéből lesz hadifogoly, majd a forradalom után a nagy Oroszországban csellengő túlélők egyike. Nekem ez a napló nem igazán lett a kedvencem, talán mert a szerzője ismeretlen, vagy mert a párhuzam miatt Mészáros Lőrincéhez hasonlítom akaratlanul is, az pedig nagyon jó. Ettől függetlenül, igaza volt a szerkesztőknek, hogy betették az ostrom leírása miatt.
A kötetet csak ajánlani tudom, érdemes beszerezni.
