Dolvics meglepődve hallgatta az eligazítást vezető ukrán századosát, az apja sokat mesélt a Nyikolaj Nyikolajevics Romanovról a két méteres orosz generálisról, akinek szolgálatában dolgozott a forradalom előtt. A nagyherceg szenvedélyes vadász volt, annyira, hogy saját vadászkutya tenyészetei voltak szerte a régi birodalomban. Az a tény, hogy az orosz agár világszerte elterjedt fajta lett, a nagyherceg érdeme. A támadásuk mostani célpontja, annak idején a herceg egyik vadászháza volt, és kutyákat is tenyésztetek itt. A németek persze ide is befészkelték magukat, Dolvicsék osztaga kapta a feladatot, hogy a birtokot meg a hozzá tartozó tavacskát visszahódítsák a fasisztáktól. Az előző ütközet után sikerült jól felszerelnie magát, a csatatéren heverő holmikból, a lovassági karabélyt egy DP golyószóróra cserélte. Gyalogságuk jócskán megfogyatkozott, és az egyik T-34/76 is kidőlt a sorból, viszont két BA-10-es páncélautó csatlakozott hozzájuk, és ígéretet kaptak légi támogatásra is. Dolvics bízott benne, hogy a németek hamar feladják ma a harcot.
Gyors ütemben sikerült haladniuk a híd felé, amikor a tó túlpartján felbukkant egy német féllánctalpas-rakétavető az egyik T-34-es előretört és tüzet nyitott, de nem találta el a németek járművét, viszont egy nyitott nyolckerekű bukkant elő és egyetlen lövésével a levegőbe röpítette szovjet harckocsit. Dolvics azt látta, hogy az úton egymás után sorjáznak elő a tereptarka német harcjárművek. Közben a szovjet BA-10-esek is felrobogtak a hídra és kilőtték a németek nyitott páncélautóját. Dolvics elől a további eseményeket eltakarták az épületek, mert a rajával bevetették magukat a dácsa ajtaján, hogy az ablakokból tüzet nyithassanak. Legnagyobb rémületére, a tó túlpartján rákezdett a sorozatvető, jellegzetes nyögését Dolvics ezer közül is megismerte, hasra vágta magát aztán rájött, hogy ők túlságosan közel vannak a rakétáknak. Kinézett újra, és megfagyott az ereiben a vér, a rakétavető vízszintesre állítva közvetlen irányzással pont feléje lőtt! Újra lehasalt, közben jobbról valaki géppuskával kezdte el veretni a szoba ablakait. Dolvics magzati pózban kuporgott percekig a padlón, záporoztak a golyók, süvítettek a rakéták, majd egy hatalmas robbanás beszakította a plafont, aztán hirtelen abbamaradt a tüzelés. Nagy nehezen feltápászkodott, hárman maradtak a nyolcból... Elöntötte a düh, kinézett az ablakon, a német sorozatvető lángolt, a két nyolckerekű füstölt és a német harckocsi is eltűnt. A második T34-es a sekély tóban gázolt előre, a hídon pedig felbukkant négy német! Dolvics feltámasztotta a golyószórót és elkezdte sorozni őket: Anyááátok! Dőltek mint a frissen kaszált búza....
Az 1500 pontos csatánk rendhagyó módon hat játékos bevonásával zajlott, Levente másodszor játszott, Imrének pedig ez volt az első "bevetése", oldalanként négy-négy járművünk volt. Megint a véletlenszerűen kijelölt pontok elfoglalásáért zajlott a csata, amit nehéz küzdelemben a németek nyertek meg. Már az első körben elhullott az egyik T-34 és a németek 75 mm-es löveggel felszerelt páncélautója, a második körben a Recce képességnek hála a két BA-10 visszahúzódott, ezzel kibabráltunk a sorozatvetővel egy körre, sajnos így is kilőtték az egyik BA-10-et a találat hatására ugyanis kigyulladt, a legénységnek pedig nem sikerült megdobnia a tűzoltást. Szóval a második körre maradt egy BA-10 két PIN-el, meg a parancsnoki T-34/76, szemben egy PZ-IV, egy sorozatvető meg egy gépágyús páncélautó, erős német fölény lett, és nem csak a járművek terén. Lassan szorultunk vissza a szovjetekkel, a megmaradt harckocsival a dácsa körül bújócskázva sikerült 4 PIN-el lenyomni a nyolckerekű páncélautót, az egyik légitámadásunk meg kilőtte a sorozatvetőt, cserébe viszont a PZ-IV szabadon garázdálkodhatott a jobb szárnyon. Izgalmas volt a csata, Szilveszter szisztematikusan kipucolta Jentz csapatait a vasútvonal mellett a balszárnyon. Zoli komoly fejfájást okozott a német mesterlövészével, szerencsére a Pz-IV géppuskáinak tűzerejét folyamatosan a dácsában tanyázó raj ellen használta fel, és keveset manőverezett. Levente az első körben leszedte a T-34-esemet a páncélautójával, de a veterán raját Imre horogra akasztotta a légicsapással. Két repülő támogatásunk is volt, az egyik két kört csúszott, a másik hármat. Így, csak egy-egy célpontra tudták kifejteni a hatásukat, pedig ha Jentz légicsapása időben beérkezik a második kör elején az úton feltorlódott német járműveket rendesen földhöz szögezte volna, de végül így is elintézte a sorozatvetőt. Imre a sajátjával, pedig lebénította az egyetlen veterán német rajt, ezt aztán szépen cafatokra lőtte az aknavetőjével körönként. Neki sikerült leadnia Dolvics végső lövését is, négy kockával leszedett két német figurát, a maradék kettő pedig nem dobta meg a morálpróbáját így a teljes egység levételre került. Harmadjára végül sikerült a BA-10-esét is felráznia, pont az utolsó körben. Viszont csúnyán benéztük, mert üresen maradt egy pontunk. Így bár lehetett volna még egy hetedik kör is, feladtuk a szovjetekkel, mert egyértelmű volt a német fölény.
Sajnos sok idő ment el a vitával, mindez annak köszönhető, hogy a házi szabályokat alkalmaztam. Soha többet, szent és sérthetetlen betűről betűre szabálykönyv betartás kell. Az egyetlen ami eztán nem a második kiadás szerint lesz az sablon használat, mert az az egy hüvelykes talpra helyezett 28mm-es figurákhoz van kitalálva, mi pedig kisebb talpakon 20mm-es figurákkal játszunk. Az pedig az első kiadás sablon nélküli HE megoldása szerint a jobb. Őszintén nagyon nem tudok egyszerre játszani is, meg két lábon járó szabálykönyv is lenni. Főleg mivel 100%-ban csak én értem az angol szabályokat. Ha játszom akkor beleélem magam, és védem az igazam. Szóval eztán ha tényleg lesz mindig rajtam kívül négy játékos akkor inkább bíró leszek meg sulykolom a szabályokat, hogy minél hamarabb két részre lehessen osztani a csapatot. Persze egy magyarra fordított szabálykönyv erre megoldást jelentene, de az hatalmas munka, amire nincs kapacitásom. Szóval szépen fejlődünk, készülnek a figurák, gyarapodnak a tankok, már hatan vagyunk, de korántsem minden nehézség nélkül.
