Emmerich Gotisch kapitány gondterhelten fürkészte a Goldap határában sebtében kialakított védelmi vonalat, az Oroszok sokkal gyorsabban megindultak, mint arra számítani lehetett. Még csak 1914. augusztus 18.-át írunk és Kelet-Poroszországot már meg kell védeni az orosz gőzhengertől! Gotisch kapitány egy-egy 7.7-es Krupp löveget állított a városkába vezető mindkét útra, a Jager-eket tartalékba rendelte a két lerobbant autót felgyújtatta, és bármit megadott volna egy Maximért, de sajnos géppuskájuk nem volt a védelemhez. Azt tervezte, hogy kivárja amíg az oroszok felfejlődnek a támadáshoz, majd a lövegek fedezetével rohamot indít, és így a meglepetés erejével mintegy orrba vágja a támadókat. Bízott a német szuronyok acéljában és a lövegei pusztító erejében. Így volt ezzel Pjotr Melnyik kapitány is, csak ő a két kerekes maxim géppuskájával tervezte megpuhítani a németeket, mielőtt rohamra küldi a katonáit, élükön a "medvéknek" becézett szibériai veteránokkal, akik 1905-ben már a japánok ellen is kipróbálták a szuronyaikat. Ahogyan az már lenni szokott egy csatában egyik terv, sem valósult meg abban a formában, ahogyan azt elképzelték.
A képeket elnézve most igazán büszke vagyok erre a játékra, Jentz terepe remek, a németeket Dzsozy festette, a két játékosom pedig egy évvel ezelőtt azt se tudta mi az a Bolt Action, most viszont rendszeresen járnak játszani. Szóval a hosszú évek szervezési munkája beérett, és a látvány véleményem szerint bármelyik wargame lapban megállná a helyét. A csatát Imre és Péter vívta meg, én a játékot vezettem, illetve nagy elánnal fényképeztem. Pont egy olyan küldetést sorszámát sikerült kockával kidobni, ahol mindkét félnek támadnia is kellett, meg védekeznie is. Az alapvonalra középtájt egymással szemben felraktunk egy-egy utánpótlás depót, ha az ellenfél talpkontaktusba tudott kerülni a ládákkal, megnyerte a játékot. Ebből kifolyólag, egy tipikus 1914-es korai ütközetünk lett, hatalmas veszteségekkel, pont mint a valóságban. Az elején azt gondoltam hogy sok puskázás lesz a fedezékekből, és kevés veszteség. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, nagyjából 33% lett a veszteség mindkét oldalon! A játékosoknak volt egy-egy jó elképzelése arról, hogyan használják a nehéz fegyverzetüket. Imi lefedte a lövegeivel, a városba vezető utakat és véres rendet vágott az egyik oldalon az úton rohamozó orosz figurák oszlopába, illetve időnként a csapatai feje felett ágyúzott. Péter pedig szépen két szomszédos erdősávban állította fel a géppuskáit, amelyek így villába tudtak fogni minden a középső tisztáson előrenyomuló német figurát. A gyalogságuk viszont messze nem volt elég határozott.
Kaptunk aztán érdekes helyzeteket is, Imrének választani kellett, hogy a lövegével az orosz géppuskát tartja sakkban, szemtől szembe, kihasználva a lövegpajzs védelmét. Vagy derékszögben elfordítva az úton masírozó hadoszlopot lövi szét, viszont cserébe oldalazó géppuskatűzben fognak elhullani a tüzérei. A másodikat választotta így a játék végére már csak két figura kezelte a löveget a hatból. A másik cseles szituációt az egyik erdősáv produkálta, benne egy védekező német rajjal, de tőle kevesebb, mint hat hüvelykre (vagyis optimális rohamtávolságra) egy támadó orosz rajjal. Gyakorlatilag itt kialakulhatott volna egy nagy daráló, ha a játékosok rámenősebben játszanak, nyolc reguláris német figurát rohamozhatott volna meg tizenkét orosz (egyszerre dobtak volna), majd az eredmény tükrében még seregenként volt roham távolságban két-két raj. Mivel a közelharcok mindig az egyik fél teljes egységének levételével járnak, itt akár egy körön belül is lehetett volna öt raj veszteség a két seregből. Ennyire viszont nem voltak merészek a játékosok és végül csak egy közelharc történt. Mivel a győzelmet jelentő depo pontokhoz egyik fél sem tudott közel kerülni, és a hatodik kör utáni dobáspróba sem sikerült, nem lett hetedik kör, a csata egy döntetlennel végződött.
