1943. március 12. Zsadanovka falu
Hans Regenkurt hadnagy gondterhelten meredt katonai térképe fölé, és egy jó mélyet szívott az Atikah cigarettájából. A török dohány füstjét lassan fújta ki, sűrű, fehéren gomolygó ködbe burkolva a térkép terepvonalait, és a feljegyzéseket. Megvárta míg a füst eloszlik, majd vastagon, kék tintával, három új nyilat rajzolt az ellenséges állások irányába.
Kint a hűvös és fülsértően süvítő tavaszi szél a háztetőkről már elfújta a havat, de az olvadás, az igazi tavasz itt Oroszországban majd csak áprilisban kezdődik. Addig marad a hideg és a fagyott hó.
Hajnalban motoros futár érkezett az ezredtörzstől, és hozta a hírt, hogy a német csapatok február végén indított ellentámadása továbbra is jó ütemben halad, és ha minden a tervek szerint alakul, hamarosan visszafoglalhatják Harkovot. A hadnagy egysége pedig azt a parancsot kapta, hogy egy nagy átkaroló hadművelet részeként törjenek át az ellenséges vonalakon, majd Harkov felé fordulva semmisítsék meg az útjukba eső ellenséges utánpótlási zónákat, kisebb hadianyag-raktárakat.
A hadnagy kitekintett a főhadiszállásának kinevezett fakalyiba kis ablakán, és a közeli kurgánon épült Vizsinszkij monostort csodálta. Ahogy a fenyők fölé magasodó monostor aranyozott hagymakupoláin táncot jár a reggeli napfény, valami csodálatos, földöntúli látványt nyújtott. Eltűnődött. A kurgánon túl már az oroszok állásai vannak. Vajon mi marad majd a monostorból, ha jó félóra múlva, pontban 10.00-kor, a kurgánt borító fenyvesen keresztül megindítja csapatait a vörösök ellen? Jó katonaként tudta, hogy szívében nem lehet helye érzelmeknek, első a parancs, mely a legfőbb kötelesség! Lassan feltápászkodott, összehajtva tokjába tette a térképet, felcsatolta rohamsisakját, majd vállára akasztva Schmeisserét kilépett a már felsorakozott egységparancsnokok elé, egy utolsó eligazításra...
Ezt a hadijelentést Jentz írta, a terep teljes egészében az ő munkája, ahogyan mindkét sereg is. Részemről nagyon örülök az első csatajelentésének, így végre nem csak az én csatáimról vannak beszámolók itt a blogon:
A játékot a Bolt Action 2nd Edition szabályai szerint játszottuk. Imi a Vörös Hadsereget, én a Wehrmacht csapatait irányítottam. Egy 12 oldalú kockával határoztuk meg a küldetést, mely jelen esetben a szabálykönyv szerinti 4. számú "Dupla átkarolás" című feladat lett.
A lényege: Mindkét oldal a 0. körben - egymás után véletlenszerűen kihúzva a saját vagy az ellenség aktiváló kockáit - felhelyezi egységei felét a terepre, az asztal közepétől 12-12" távolságon kívülre, a saját felvonulási zónába. A többi egység játéktéren kívül várakozik, hogy az első körtől -1 morálpróbával beléphessen az ütközetbe. Minden megsemmisített egység 1-1 pontot ért, akik élve átjutottak az ellenség felvonulási körzetébe azok 2-2 pontot jelentettek, míg akik teljesen áttörték az ellenséges vonalakat (az ellenfél oldalán elhagyták a terepet) 3-3 pontot szereztek a seregüknek.
A seregek úgy lettek összeállítva, hogy a lehetőségekhez mérten azonos esélyekkel bírjanak: Mindkét oldalon 3-3 közepes tank, nehéz páncéltörő löveggel, 1-1 géppuskás osztag, 1-1 szanitéc, és 5-5 gyalogos raj páncéltörő gránáttal illetve Panzerfausttal felszerelve.
Már rögtön az első körben megindult a német gyalogsági támadás a kurgán bal szélén, melyet a szovjet parancsnok által vezetett két gyalogosraj, és egy Sherman hamar megállított. A nyílt terepen rohamozó németek eleinte nem szenvedtek túl nagy veszteségeket, de a pinek és a szükségszerű "Down" parancsok miatt igen erős mozgási hátrányba kerültek, a gyorsan előretörő szovjet erőkkel szemben. A Shermannál kicsit "Fury"-s helyzet alakult ki, ugyanis a következő négy körben, összesen 12 - szinte közvetlen közelről indított - Panzerfaust találatot élt túl, és minden egyes felületi találatnál csupán elkábult egy kicsit a legénység. A Sherman állandó fedezőtüze mellett pedig a 12 fős szovjet gyalogosrajok megfelelő közelségbe kerültek, és egymást követően három szuronyrohamot is intéztek a német gyalogság ellen. A végére a három rohamból három német raj teljes megsemmisülése lett, míg az oroszok csak egy gyalogos egységet vesztettek. A szovjet parancsnok. és a háromszor is rohamozó orosz raj elérte a német vonalakat, a Sherman pedig át is tört.
Középen a német fő támadóék vonult át a fenyőerdőn, és elérve a templom előtt futó szekérutat, jobbra fordult, hogy a kurgán meredekebb oldalán felkapaszkodó, - T-34/76 harckocsi támogatással az erdőn át gyorsan közeledő - szovjet gyalogosokat szétverje. Ez a terv kis nehézségek árán sikerült is, de kellett hozzá egy jó adag hadiszerencse is, hogy a - templom bejáratát, és az erdő szélén tüzelőállásba helyezkedett német parancsnoki, szanitéc és géppuskás egységeket fedező - Pz IV-es két lövést és egy elkeseredett páncéltörő gránátos rohamot is túléljen. Viszont ezek az egységek itt be is ragadtak, nem tudták teljesíteni az áttörést, úgyhogy ők csak a szétvert szovjet egységek után kaptak összesen 3 pontot.
A jobb szárnyon majdnem teljes mértékben sikerült a német áttörés, súlyos veszteségeket okozva a szovjet félnek. A Hetzer és a Stug amilyen szerencsétlen találatokkal kezdte az ütközetet, olyan szerencsével zárta. Egy T-34/85 kiégett roncsa, két teljesen megsemmisített szovjet raj, a géppuskás osztag, és a női egészségügyi szolgálat írható a számlájukra, valamint, hogy a Hetzer elérte a szovjet zónát, a Stug pedig teljességgel át is tört. Az itt támadó német gyalogosrajnak a "golyófogó" szerep jutott, és a PIN-ek miatt nem is sikerült előretörniük.
Mindent összevetve: Élménydús, nem várt fordulatokkal és meglepetésekkel teli csata volt. Levontam a következtetést, hogy Imi oroszaitól jobb távol maradni, és csak távolról szabad csipkézni őket, ugyanis a 12 hüvelykről indított, rohamozó szovjetek ellen igen keveset ér a német technikai fölény. (Pont mint a valóságban.) Az ötödik kör végén dobtunk D6-tal, hogy lesz-e hatodik; volt, így folytattuk. A hatodik kör végén szintén dobtunk, de nem lett hetedik, úgyhogy összeszámoltuk a megszerzett pontokat.
A dupla átkarolás mindkét félnek sikerült, a szovjetek 11 pontot gyűjtöttek be, míg a német oldal 15 ponttal nyerte a játékot. ...és még a Vizsinszkíj monostor is épségben maradt!
