Jean Rigolo hadnagy megállt és reszkető kézzel húzta elő a flaskáját a zubbonya felső zsebéből, kiszáradt a torka és nem volt képes úrrá lenni a remegésén. A Calvados jólesően égette a torkát, mélyeket lélegzett és várta, hogy elmúljon a remegés. A Chasseurs tiszt és legényei elősször rossz vonatra szálltak a mozgósításnál, majd elsodorta őket a német invázó árja, végül itt találták magukat a Belgiumból visszavonuló britek hátországában. A kisváros útkereszteződésében egymásba hajtott egy francia és egy brit teherautó, megakasztva mindkét konvojt. A schaffeur-ök elmenekültek, mert állítólag a németek elkezdtek rájuk tüzelni, Jean viszont Aimeric Tranquille gyalogsági hadnaggyal közösen úgy döntött a konvojt fel kell gyújtani, nem maradhatnak a járművek német kézben. Visszaindultak hát a kockaköves utcákon a tér felé. Tíz perce még lelkesen helyeselt. Most viszont már nem tűnt olyan jó ötletnek a nyílt téren álló járművek megközelítése, az utcák ugyanis fenyegetően kihaltak voltak.
Sacre bleu! Allemans! Tirez! Jean meglátott pár Jager-t az utcán lopakodni és üvöltve figyelmeztette a katonáit. Loui tizedes két emberével kirohant és elkezdte tönkre tenni a legközelebbi Renaultot. Szuronyaikkal kilyukasztották az abroncsokat, és homokot öntöttek a tankba. Közben Aimeric gyalogosaival egy kőfallal körülvett kerten rohant keresztül. A németek viszont már a járművek takarásában voltak, hevesen lövöldöztek a franciákra, a zöld zubbonyos Jagerek mellé közben odaértek még a Pickelhaubés gyalogosok is, a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnt, Jean kiugrott az épület sarka mögül és rohant a következő Renault felé…
A Flying Lead második tesztnapján is sokat tanultunk a szabályokról, sok részlet tisztázódott, viszont van egy csomó újabb kérdésünk amire válaszokat kell még keresni. Alapvetően ez a rendszer lehetővé teszi, azt hogy például a szálfegyverrel rohamozó német ulánusokkal harcoljunk a francia gyalogosok ellen 1914 augusztusában, de jó arra is, hogy a geballte ladunggal és MP18 géppisztollyal felszerelt német Stormtrooper lerobbantsa egy Whippet harckocsi lánctalpát 1918-ban. Ez a nagy pozitívuma, hogy jó a teljes háborúra. Ami viszont számomra nagy hátránya, hogy a harcok eredménye azon múlik, hogy ki mit dob az egy szem K6 kockájával a másik ellenében. Sikerült háromszor egymás után hatost dobnom a lövésre, Szilveszternek meg ugyanakkor 1-est, minden alkalommal, így mindhárom lövésem halálos volt. Ez magában még nem túl erős hatás, de a figura halála, amit egy hatos dobás okoz un. Gory death (Véres halál) kategória, amelyik baráti figura ezt látja annak morálpróbát kell dobnia. Gyakorlatilag sokkolja a katonát a másik halála, ha viszont három ilyen történik egymás után azonos körben, az ebben az esetben azt jelentette, hogy Szilveszternek háromszor kellett minden, a közelben lévő figurájával morál tesztet dobnia. A teszt úgy történt, hogy a 4-es quality értékkel rendelkező figurával dobott három hatoldalú kockával, minden érték ami kevesebb mint négy az 12cm visszavonulást eredményezet a terep széle felé. Az összesen kilenc dobásból legalább három rontás volt, ezért a figurák egyszerűen lefutottak a térképről. Ha több mint a fele figura eltűnik, minden maradék figurára is kell morálpróbát dobni. Ezzel elindul szépen a lavina. Utoljára a Johnny Reb amerikai polgárháborús szabály szerinti játékokban találkoztam ilyennel, ahol a pánikba esett ezred magával sodort még négyet. Nekem az a meglátásom, hogy ez a szabály alapvetően egy szerepjáték harcrendszere, amiben egy kaland során van legalább 3-4 ilyen csata egy történettel összefűzve. Szóval nekünk is 2-3 összefüggő csatát vagyis hadjáratot kell vele játszani, ahhoz, hogy igazán élvezetes legyen. Vasárnap Székesfehérváron a Historikumon folytatjuk, a szabály próbálgatását, remélhetőleg legalább két új játékossal kibővülve.
