Jó hosszú kihagyás után, most hétvégén két Bolt Action csatában is részt vettem, az első egy 1941-es Barbarossa hadművelethez kapcsolódó ütközet volt, a német Heer a Vörös hadsereg ellen, ezt 20mm-es 1:72-es méretarányban a Hansági Múzeum Hadijátékos klubban játszottuk le szombaton, a másik csatát Székesfehérváron az új épületbe költözött Főnix-csarnokban játszottuk vasárnap, ez egy 28mm-es Bolt Action Nagy Háborús csata volt. A vasárnapi játék elég rendhagyó volt, egyrészt az első játékunk volt az új helyen, másrészt mert a szomszéd asztalon Levi vezetésével egy 20mm-es Battlegroup Kursk oktatójáték zajlott. Szóval egy igazi training day volt.
Az 1941-es csatát szombaton 1000 pontból játszottuk, Szilveszter egy ütőképes Sdkfz-222 és Pz-III párosra építette fel a német seregét, a harckocsi az 1941-es szinten a legjobb közepes páncél, közepes harckocsi löveg fegyverzettel, komoly ellenfél. Nem lepődtem meg a választásán, erre számítottam. Ezt kellett ellensúlyoznom ami egy T-34/76+BA-10 kombinációval lett volna optimális, a harckocsi ugyanazt tudja, mint a német párja, a páncélautó még jobb is, mert a német Sdkfz-222 egy toronyba épített 20mm-es gépágyúval van felszerelve, amivel párhuzamosítva egy német géppuskája van, ami hat kocka tűzerővel rendelkezik. Az orosz BA-10 erősebb, mert egy könnyű páncéltörő lövege van, ezzel párhuzamosítva egy golyószóró négy kockás tűzerővel, illetve van egy golyószórója a testben is, szóval két célpontra is tud tüzelni egyszerre, meg a tűzereje is nagyobb. A harckocsi tekintetében viszont úgy döntöttem, kipróbálok valami újat! Zirrian-tól még valamikor tavaly vettem egy die-cast T-28-as harckocsit, amit még egyszer sem sikerült bevetnem. Most úgy gondoltam ideje meglepnem vele a német támadókat. Alapvetően sokkal gyengébb mint a Pz-III, könnyű páncél és egy könnyű tarack a közepes páncél és harckocsiágyú ellen. Viszont kettő géppuska helyett három van rajta, három különböző toronyban, és még egy légvédelmi nehézgéppuskája is van a fő torony tetején, szóval a német gyalogság ellen nagyon is ütőképes.
Hogy a harckocsim gyengeségeit orvosoljam két dolgot tettem, egyrészt vettem egy vontatott könnyű páncéltörő löveget. Másrészt a T-28c verziót választottam, ez lassú jármű, viszont a front páncélja ugyanúgy kilences, mint a Pz-III-é. Viszonylag sok pontom volt a járművekre, mert a kievi csatákra szóló listában, a szovjet seregbe kötelező tapasztalatlan tisztet és két ugyancsak tapasztalatlan rajt megvenni. A sereg speciális tulajdonsága pedig egy újabb tapasztalatlan raj, pont költség nélkül. Szóval volt három rajom 33 figurával kétszáz pontért, mind ágyútöltelék, meg vettem hozzájuk egy újonc tisztet, meg kommisszárt, meg egy reguláris szanitécet. Egy hordányi tapasztalatlan gyalogossal a seregemben, készültem a csatára. Megerősítettem őket a két járművel, de még maradt pontom bőven, szóval megtámogattam őket reguláris szakcsapatokkal: három páncéltörő puskással, egy nehéz aknavetővel, egy maxim géppuskással, és volt egy tüzérségi megfigyelőm is. Elég népes seregem volt, mintegy tizenöt aktiválással, szemben Szilveszter tíz aktiválásával. Szerintem hoztuk a korszak jellemzőit. A csatát nem részletezném, mert Szegény Szilveszternek nagyon nem működtek a kockadobásai, pedig az alap szárnyakon való támadási koncepciója jó volt. Mi Imivel közösen irányítottuk a sereget, a töméntelen gyalogosunk nem sok vizet zavart, nem jöttünk ki velük a nyílt mezőre, és a szerencse mellettük volt, mind a német tüzérségi előkészítés, mind a direkt tűzcsapás mellé ment, az 50%-os aktiválási fölény pedig remekül működött, a BA-10 kilőtte a Pz-III-ast, a nehéz aknavetőnk egy lövéssel kiirtott egy német rajt, fölényesen nyertük a csatát. Az elején Szilveszter választhatott, hogy támadó lesz-e, vagy védő. Lehet, hogy ha nekünk kell támadni, pillanatok alatt összeomlottunk volna a gyalogos hordánkkal, mert a tapasztalatlan egységeknek már egy PIN is nehézséget jelent.
Vasárnap már reggel hétkor elindultam a ködön keresztül Mosonmagyaróvárról a Főnix-csarnokba Székesfehérvárra, 8:30 körül oda is értem. Nagyon jó az új hely, hatalmas lett a raktár, nekem a klub rész is tetszett, bár tény, hogy itt csak négy asztal van. Autóval a megközelítése is egyszerű volt. A gyakorló játékra, István csodaszép épületeiből, meg az általam vitt tereptárgyakból összeraktam egy akadályokkal teli terepet, amin Péter és Misi csapott össze két teljesen egyforma szakasszal. A játék nagyjából 500 pontos seregekkel, hét körön át zajlott, Péter agresszív, de jól taktikázó orosz gőzhengere az utolsó bónusz körben fényes győzelmet aratott, Misinek sajnos nem mentek a morál próba dobások, három körön keresztül nem sikerült behoznia két német rajt, köztük az elit jagereket. Izgalmas a játék volt, remek gyakorlásnak bizonyult.
Nem tudom megállni, hogy pár képet ne posztoljak a szomszéd asztalról. Itt Levi vezette a játékot, és tanította a többieket a Battlegroup alapjaira. TGabi és Szaka volt a szovjet, Levi pedig Bogesszal a német. Levi csata szőnyegei, István legújabb ukrán házaival, valamint a többiek szép seregeivel együtt olyan látványos csatát produkáltak, hogy szerintem a szabálykönyvet is lehetett volna illusztrálni ezzel a játékkal. Ízelítőnek pár képet becsatolok:
