Kézhez kaptam a szabálykönyvet, elolvastam egyszer, majd hétfőn játszottam is egy első tanuló küldetést, járművek nélkül. Többféle és vegyes érzelmeim vannak a rendszerrel kapcsolatban, összeségében pozitív az egész. Egy csomó ismerős mechanizmus van benne, pedig én nem játszottam 40K-t soha. Könnyű megjegyezni a szabály alapjait, viszont a könyvben valamit megkeresni az nagyon lassan megy, elég bénán van felépítve maga a könyv. Index hasznosabb lett volna a végére, mint a háború története. Külön hangsúlyoznám, ezek most benyomások, nem korrekt szabály ismeret, és valószínűleg nem is játszottunk mindent helyesen, de 6-7 körös élvezetes játékban volt részünk.
A sereglistákat olvasva az ugrott be, hogy ezek tök egyformák, aztán az a néhány apró különbség ami elsőre nem tűnik fel, komoly változásokat produkál. Például a britek kapnak ingyen egy tüzérségi megfigyelőt, az oroszok pedig egy teljes tizenegy fős rajt. Az egész egy nagy puding, aminek a próbája az evés, a könyv alapján nem szabad ítélni, ki is kell próbálni a rendszert. Az első kóstoló nekem ízlett, de volt olyan mag amit kiköptem. Kezdjük a magokkal, az első a jó öreg Vickers géppuska volt, amivel négy kockás tűzerőt tudok produkálni, egy Bren golyószóró három kockás tűzerővel bír, egy tíz fős raj simán produkál tíz kockát golyószóróval és puskákkal a géppisztoly nélkül. Volt szerencsém egy házat ostromolni a brit gyalogságommal, a német páncélgránátosok akik a házat védték, két MG-42-vel a rajban, géppisztolyokkal tokkal-vonóval, huszonhat kockával lőttek rám. Ha eltekintek a németek extra tűzerejétől (plusz 1 kocka minden MG34-42 lövéséhez), akkor is egy tíz fős raj tűzereje golyószóróval két és félszerese a géppuskának. Mivel én tervezem a rendszer használatát WW1 csatákhoz is, számomra a négy kocka nem egy nagy tűzerő, nem érzem a fegyver megállító erejét. Ellenben a Mud and Bloodban igen, szóval ez nálam gyenge pont, valószínűleg a nehéz géppuska statiszikáit fogom használni a WW1 játékokhoz.
A következő mag a tüzérségi megfigyelő volt, ezt a magot végül lenyeltem, de elrágódtam rajta rendesen. A mi kis emberkénk a maximum három fős csapatával, simán kinyitja Pandora szelencéjét, és elszabadít egy kisebbfajta tornádót a terepasztalon. A folyamat egyszerű, látótávolságban kijelöl egy pontot és hívja a tűzcsapást, az elindul, és körönként tíz inch-es sebességgel tudjuk mozgatni az asztalon, ha valami nagyon bénát dobok, az ellenfél szépen áthelyezheti a célkeresztet 24 inch-re bárhová a térképen. Na itt kezd a fagyi visszanyalni, de durván. Ha egyszer lehívtuk, onnantól jön minden körben és elkezdi a vándorlását a harcmezőn, dobunk egy szóródást, hogy a céljelölőtől hány inch-re lesz a becsapódás, aminek persze van egy területi hatása. Teljesen korrekt a hatás, bár elsőre brutális volt, de végül is szakasz szinten bevetni a tüzérséget, az bizony tortaszeletelés baltával. A legtöbb esetben a tüzérségi csapás nem okoz veszteséget, hatost kell dobni a kockával a figura veszteséghez. Ellenben két három pinned markert simán kap mindenki aki belekerült a szórásba, és az már kemény, mert minden marker eggyel rontja a lövésünket, szóval három pin pont, az hármas nehezítés egy hatoldalú kockán a lövésre, és hárommal csökkenti a morált is. Az egész tüzérségi megfigyelő dolog nekem nem tiszta, mert csak egy tűzcsapást kérhet, ha csak egy körig tart az egész az túl gyenge, ha marad a játék végéig, az túl erős, a könyvbe meg egyenlőre semmit sem találtam erről. Ugyanaz az érzés mint a Black Powdernél, kaptam egy szerkezetkész lakást, szép, jó ,de nekem kell befejeznem.
Az utolsó mag, aminek a kanalam koccant az a puskagránátok teljes mellőzése, mivel a kései első világháborús seregek széles körben használták ezeket, illetve majd minden hadseregnek volt a másodikban is, ez szerintem hiba, de nem orvosolhatatlan.
Volt pár Rapid Fire áthallásom a szabályok között, a medic hat inch-es hatótávolságban kivédheti a kézifegyverek okozta veszteséget, minden veszteségre dobunk egy K6-ot, ha hatost dobunk megmentettük a figurát. Ha a veszteségdobásnál hatost dobok, és a kockával megint egy hatost, akkor én választhatom ki a veszteséget, vagyis levehetem az altisztet, vagy a golyószóróst egy rajból. Az aknavetőnek hatost kell dobnia a találathoz, ha célpont mozdulatlan, a kövekező körben már öt és hat a találat, ha előző körben el is találtam a célpontot még jobb az arány, mert belőttem a fegyvert.
Elsőre ezek voltak a benyomásaim, illetve amire felkaptam a fejem. Tetszett, fogok vele játszani, de még sokat kell bújni a könyvet, meg a fórumot. A kockára írt parancsok is tetszettek, teljesen átlátható velük a játék. Az egy inch-es talpakon álló 28mm-es figurák akik között egy inch távolságot kell hagyni, ez egy kicsit elgondolkodtatott, a tizenegy fős orosz raj tekintélyes helyet foglal el a táblán, egy szovjet sereg simán lehet ötven-hatvan figura, főleg mivel egy rajt alapban ingyen kapunk. Egy ilyen seregre rászabadul a tüzérség egy szabvány méretű asztalon, nem is nagyon lehet mellé lőni. Érdekes koncepciók lehetnek még sereg építés ügyében, a történelmileg hiteles a játéktechnikailag hatékony ellenében, illetve milyen modelljeink vannak egyáltalán a játékhoz szempontból.
