Phil barátommal úgy egyeztünk, hogy ezen a héten két ezer pontos 28mm-es sereggel mérkőzünk meg, 1944-es alap sereglisták alapján, valahol Normandiában a D nap után. Hosszas töprengés után úgy döntöttem kipróbálok egy igazi “nagy vasat”, mivel brit seregem van ezért az egyetlen nehéztank ami szóba jöhetett az a jó öreg Churchill tank volt, ez a lassú nehéztank lett a seregem alapja, hogy a sebességi hátrányát némileg ellensúlyozzam, vettem mellé egy AEC páncélautót, egy 75mm-es ágyúval.

Tudni kell, hogy Phil nem szereti a tankokat a Bolt Actionba, ő a csak tisztán gyalogsági megmérettetéseket kedveli. Nekem viszont kell valami, amivel a német játékost sakkban tartom, mert ha nincs páncélos fenyegetés, akkor minden német rohampuskával, meg villámgéppuskával fog rohangászni, egy 120mm-es aknavető támogatásával. Az meg így nem valami nyerő, mert a sereglistákat pont az tartja egyensúlyba, hogy légitámadás is lehet, meg tankok is jöhetnek, így az ezek elleni védekezésre is kell pazarolni pontokat.

Én tehát boxmeccsre készültem, az egyik “öklöm” egy gyors felderítő jármű, ha lőnek rá kitér, és ugyanolyan erős a lövege mint a másik “öklömnek”, ami viszont lassú de két szinttel jobban páncélozott. Biztosra mentem, a Churchill személyzete veterán volt, összesen több mint háromszáz pontba került a tank, vagyis a seregem harminc százalékát adta. A gyalogságomat három nyolc fős raj alkotta, mindegyik két géppisztolyos és egy Bren golyószórós figurával, vezetésüket egy hadnagy látta el, egy kísérővel. Vettem egy szanitécet, egy PIAT rajt, egy közepes géppuskát három kezelővel.  Valamint a sereg jellegéből adódóan járt nekem egy tüzérségi megfigyelő ingyen. A hab a tortán az AEC páncélautó volt, ugyanazzal a 75mm-es löveggel, mint a Churchill.

Philben nem csalódtam, egy fia tankot sem hozott magával, szokás szerint mindenki veterán volt rohampuskával, és persze a sereget egy 120mm-es aknavető támogatta, a gyalogosrajokon kívül egy mesterlövész és egy lángszorós raj alkotta a sereget. Nem nagyon hatotta meg a páncélos fenyegetés, annyit változtatott, hogy minden rajban a hetedik ember puskával és Panzerfausttal volt felszerelve, rohampuska helyett, valamint egy rajnak voltak páncéltörő kézigránátjai. Nem szoktam ezen panaszkodni, de most valami hihetetlen rosszakat dobtam, mintha csak csupa három oldalú kockám lett volna. Ettől függetlenül derekasan helytálltam az ultramodern elit németekkel szemben.

A nulladik körben felraktam a tüzérségi megfigyelőt, Phil felrakott egy mesterlövészt és egy tűzvezető figurát a nehéz aknavetőjéhez. Az első körben elkezdtünk befelé nyomulni a terepre, a két harcjárművet a végére hagytam, a páncélautó eleresztett egy lövést az úton felsorakozó németek felé, de mellé ment, a Churchill tankom mögötte nyomult teljes sebességgel (ez ennél a lassú tanknál, úton is csak 24 incs). A kör végén lehívtam a tüzérségi támogatást a páncélgránátosokra akik a jobb oldali úton jöttek felém.

A második körben a tüzérségemmel kezdtünk, a lövés talált, három német egység volt a hatósugarába, mindegyik kapott két „pin” jelzőt, köztük a 120mm-es aknavető is. Balga fejjel mozdultam a géppuskás rajjal, a német mesterlövész pedig azon nyomban leszedte a kezelőt, így az egész egység levételre került és elveszítettem egy aktiválást a tízből. A páncélautóval az úton átszáguldottam a jobb oldalra, és a toronyban telepített fegyverzettel megszórtam az út közepén a tüzérségi sokktól kábán tébláboló német rajt, az ágyú megint mellé ment, de a géppuskával leszedtem a raj panzerfaustos katonáját. Phil már a lövés elején bejelentette a DOWN parancsot, vagyis kivettünk egy parancskockát, az egység feláldozta a aktivációját az adott körre, cserébe kapott plusz egy védőértéket, illetve az ágyú lövéséből származó  találatokat is lefeleztük. A Churchill tankkal nem mozdultam, elkezdtem messziről sorozni a velem szemben, az úton  álló német rajokból a közelebbit. Ez a raj is a DOWN parancsot választotta, kaptak egy „pin” jelzőt, meg veszítettek egy figurát. A gyalogságom nyomult előre, a német mesterlövész kilőtt egy Bren golyószóróst. A tüzérségi megfigyelőmmel visszahátráltam az erdőbe, harcolni már nem tudott, elleneben továbbra is termelt egy parancskockát, butaság lett volna feláldozni. A bal szárnyon a PIAT rajom ellenséges jármű hiányában teljesen használhatatlannak bizonyult, velük is behuzódtam egy erdőbe parancskockát termelni.

A harmadik körben az első két aktiválásom a két jármű volt, mindkettővel lecövekeltem az úton és lőttem a kiválasztott rajokat. A Churchill tankkal szemben két raj rohamozott az úton, a közelebb lévőt földhöz szögeztem, a távolabb lévő meg ezen keresztülfutva nyomult előre. Phil remekül átlapolva mozgatta őket, az egyik volt a golyófogó pajzs, a másik rohant, majd csere. Mivel a tank ellen hatástalan volt a sok rohampuska, ADVANCE helyett inkább csak RUN parancssal teljes sebességgel nyomult előre, hogy majd tizenkét incsről kilőjön rám egy Panzerfaustot. A páncélautó ágyúja talált végre, de a németek megint a DOWN parancsot választották, így csak egy figurát tudtam leszedni belőlük, ez viszont hatalmas szerencsével megint a Panzerfaustos figura volt. Philnek tehát az őt rajából, már csak háromnak maradt tankelhárító fegyvere. Persze itt is előre ravasz volt, mert a tankelhárítós figuráknak nem vett rohampuskát csak puskát, de ez a része volt a párbaj jellegű játékstílusnak, mindeki olyan sereget hozott amilyet csak akart az alapkönyv szerint.

A gyalogságom közben elérte a két épület előterét, a mesterlövész hibázott, én viszont leszedtem a megfigyelő katonát, és kiosztottam egy-egy „pin” jelzőt a mesterlövésznek is, meg az akanevtő irányzójának is. A páncélautóm nem tudta használni az előre tüzelő géppuskáját, de nem akartam közelebb menni a németekhez, mert az erdőben ott ólálkodott a lángszórós raj. A 120mm-es aknavető csak egyszer jutott lövéshez, ez volt az egyetlen „regular” német egység, az elején kaptak két „pin” jelzőt, majd kaptak egyet a megfigyelőre is, és Phil, folyamatosan elrontotta velük az „order” tesztet.

A negyedik körben kezdtek a rohampuskások lőtávba érni, a hat fős rajok tizenkét kockával „szegecselték” a gyalogságomat, hullottak a figurák, gyűltek a „pin” jelzőim. Leszedtem a mesterlövészt, berohantam egy rajjal az egyik épületbe, dolgozott a szanitécem, de senkit se bírt megmenteni, a lángszórósok megtámadták a páncélautómat, de kitértem előlük, viszont így elveszítettem a cselekvést vele az adott körre. A Churchill rendíthetetlen bunkerként, mozdulatlanul állt az úton, fölhöz szögezett egy német rajt a két géppuskájával, és rendre mellé lőtt az ágyúval. Az egyik német raj végül a közelébe jutott, eltalálta a Panzerfausttal, de nem sikerült átütnie a páncélt. A páncélautóval visszatolattam és megszórtam egy nagyon bátran előrenyomuló német rajt, mondanom se kell az ágyú megint mellé ment. A gyalogságom földhöz lett szögezve, az iszonyú keresztűzben, a tisztem a kisérő géppisztolyos katonával közvetlen közelről szitává lőtte az aknavető irányzóját, így újabb körökre hatástalanították a fegyvert. Az egész játék alatt egy mellé lövése volt csak a 120mm-es aknavetőnek. A bal oldali rajom konstans DOWN parancssal, lassan olvadozott, körönként kapott három „pin” jelzőt, én meg csak egyet tudtam leszedni róluk, a fele legénység már elveszett. A középső rajomból három puskás gyalgos maradt, három „pin” jelzővel. A házban védekező rajom, hatástalan tűzpárbajt vívott egy német egységgel, szerencsére a lángszorós német raj nem érte el őket a játék végéig.

Összesen hét kört játszottunk, mindkét fél egy-egy teljes egységet veszített, figurából a németek kb. a dupláját mint a brittek. Egy döntetlennel végződött iszapbírkózás volt, a tankok ellen a rohampuskák voltak hatástalanok, a nagyon rossz dobásaim miatt a tankok meg a gyalogság ellen. Végiggondolva, hibáztam, mert nem jól használtam a járműveket, Ugyanis egybe dobtam a két géppuskát, pedig azok darabonként adnak egy „pin” jelzőt, ha találnak, illetve én egybe használtam minden fegyvert. Pedig külön is lehet, tehát két egységet is le lehet egy tankkal fogni körönként nem csak egyet, az egyikre lő a toronyfegyverzet, a másikra a fennmaradó géppuska. Ráadásul a párhuzamosított toronygéppuska nem lőhet egyidőben a löveggel, ez egy vagy-vagy opció. A játék rengeteg dologra rávilágított, amit rosszul tudtam a szabályból, illetve arra, hogy gyakorolni kell a tankok és járművek harcászatát, az ellenük való gyalogos taktikákról már nem is beszélve.

A tankok fenyegetése se nagyon változtatott Phil sereglistáján, viszont én nem éreztem már annyira lehengerlőnek a német tűzölényt hála a két harcjárműnek. A következő héten, újra Bolt Action, Phil egy ezer pontos német sereggel védekezik majd, Harry és én két hétszázötven pontos brit sereggel támadunk. A rákövetkező héten tisztújító közgyűlés lesz, így nem fogunk játszani, ellenben a huszonkettedikei szombaton Big Game Saturday lesz, és egy mega Bolt Action játék, nyolc játékos fog megharcolni a sztálingrádi Vörös Október gyárért, két nagyjából négyezer pontos sereg lesz.