Andrew Mollo robusztus, keményfedeles könyve Malcom McGregor és Pierre Turner nagyszerű festményeivel van díszítve. A kötetben háromszázhatvanöt katona portréja van, eredeti fotók alapján újrafestve. Tematikus könyv, idő és földrajzi rendben megy végig a hadseregeken, bemutatva egyes gyalogos hadosztályok hadrendjét, az összes rangot és rangjelzést. Nem csak a szárazföldi erők, hanem a tengerészetek és a légierők is helyet kaptak a kötetbe. A rendfokozatok az eredeti nyelven és az angol megfelelőjükkel párban vannak táblázatokba szedve.
Ha valamire azt mondhatjuk, hogy alapmű egy korszakhoz, akkor ez aztán tényleg az. A háromszáztizenkét oldalas könyvben olyan egységek és egyenruhák is helyet kaptak, amelyikekről én is csak hallomásból értesültem, mielőtt beleolvastam. Az egyik festményen egy belga gyarmati gyalogos őrmester látható vörös fezben, napvédő kendővel, brit típusú 1937 mintájú szíjazattal, de nem a szokásos szövet, hanem a bőr verzióval. A másikon egy Transzjordániai Határőr 1940-ből, Bren golyószóróval, fején arab fejfedővel. De szerepel itt ugyancsak 1940-ből egy görög őrmester, mellkasán keresztbe lőszerhevederek, brit rohamsisak a fején és a kezében egy 6.5mm-es Mannlicher M1903/14 puska. A kötetben ilyen és ehhez hasonló festmények sorakoznak, kis magyarázó szövegekkel.
A fejezetcímek magukért beszélnek az első, az európai hadszíntér 1939-40, a második a mediterrán térség, majd a keleti front, nyugati front 1941-45, és végül a távol-keleti hadszíntér. A német hadsereg mind a négy vonatkozó fejezetben kapott külön részt. Az olaszok szintén, csakúgy mint a britek, vagy a franciák(Szabad és Vichy) is. Magyarország fegyveres ereje hat festményt kapott, egy kürtös közlegényt, német első világháborús sisakban és monarchiás hátizsákkal 1942-ből, egy hadnagyot 1941-ből, Bocskai sapkában nagykabátban. Van itt még egy másik hadnagy 1944-ből, az 1935-ös mintájú sisakban, német géppisztollyal, egy tábori csendőr őrmester tollas sapkában, páncélos hadnagy 1943-ból, és ugyancsak egy hadnagy a légierőtől 1943-ból. Mind a hadsereg, mind a légierő rangjelzései színesben szerepelnek a könyvben.
A szovjet haderő kapott egy fejezetet a háború elejéhez kötődően, a finn és lengyel hadműveletek miatt, majd egy nagyobbat a teljes keleti fronthoz kapcsolódóan. Itt találunk lövészhadosztály szervezeti ábrát 1943-45-re, de van tank hadtest ábra is. A festmények között van, női mesterlövész, terepszínű kezeslábasban, távol-keleti szovjet páncélos tiszt trópusi kalapban, haditengerészeti pilóta, vagy éppen admirális díszegyenruhában. Külön kuriózum a Normandie-Niemen francia vadászpilóta, vagy az a lengyel gyalogos akit 1941-ben éppen átvesz a szovjet hadsereg, a sisakja brit, fehér lengyel sassal az elején, a puskája viszont már Tokarev M1940.
A német fejezetekben is találunk pár érdekes karaktert, kozákokat német szolgálatban, főtörzsőrmestert a Waffen SS Handzsár hegyi hadosztályból, szürke fezben, francia önkéntest, spanyol katonát a Kék hadosztályból, pilótát a horvát légierőtől, gyalogost a szlovák haderőből.
Úgy hiszem a felsorolás magáért beszél, a kötetet végigolvasva kapunk egy rendkívül színes képet a háborúban szolgált fegyveres erőkről, és kinek-kinek speciális érdeklődése szerint lehet elkezdeni mélyebbre ásni az egyes haderők történetében.
Az hogy újra a kezembe vettem ezt a kötetet nem véletlen, még augusztusban láttam egy nagyon érdekes riportműsort az egyik brit TV internetes oldalán, egy wargame blogon ajánlotta a szerző. Megérte hallgatni a hobbitársra, rendkívül elgondolkodtató volt a történet. Most csak a teljesség igénye nélkül foglalnám össze röviden. A riportfilmet egy brit TV-s személyiség készítette, mert hivatalosan nyugdíjba vonult és az így felszabadult idejében elkezdte kutatni az édesapja második világháborús múltját. Tette ezt azért, mert bár több kitüntetése is volt az egyébként orvosként szolgáló papának, soha sem beszélt a háborús évekről a családnak. Se egy bajtárs, se egy igazi katonatörténet, semmi. Mélyen eltemette magában az egészet. Az oknyomozó riportfilmből kiderült, hogy kiképzés után az orvos 1942-ben Afrikába került egy volt brit gyarmatra, ahol ezredorvosa lett egy fekete afrikaiakból szervezett gyalogezrednek, akiket azután Burmába vittek, hogy ott harcoljanak a japánok ellen. Az alakulat tiszti kara mind fehérekből állt, törzsőrmestertől lefelé viszont mindenki afrikai volt.
A riportban sikerült fellelni több kilencven éves, vagy még idősebb veteránt az ezredből Afrikában, akik közül az egyik felismerte a riporter édesapját a fényképe alapján, sőt a jó karban lévő idős férfi elutazott a stábbal Burmába a dzsungelbe a régi csataterekre. A kiválóan teljesítő afrikaiak a fél világot átutazva, az indiai határvidéken harcoltak a világ maradék felét átutazó japánokkal, hogy a Brit Birodalom ékköve India el ne vesszen. A Brit kormányzattól viszont mindennemű hála távol állt, 1946-ban kerültek csak haza az ezred katonái, mivel 98%-ban analfabéták voltak, nem volt semmi kapcsolatuk az otthoniakkal, a kormányzat meg nem vette a fáradtságot, hogy értesítse a családokat. Ezért aztán a közel 35%-os veszteség csak akkor 1946-ban derült ki a kikötőben, amikor az ünnepelő családok harmada elkezdhetett gyászolni, a másik harmada gondolkodni azon, hogy mit csináljon a sebesülten, vagy éppen rokkantan hazatérő fiúval, férjjel stb. Sajnos még ez sem volt elég, pár évvel később a helyi rendőrségnél tovább szolgáló veteránok tűzparancsot kaptak, amikor leszerelt társaik fegyvertelen tüntetést szerveztek a Brit gyarmatosítók ellen. Ezek tudatában, nem csoda, hogy az ezredorvosnak nem voltak veterán barátai, és nem akart beszélni az élményeiről, a dzsungelharcok és a háború után történtek, egy életre elég trauma volt neki.
A történet kapcsán a nyilvánvaló igazságtalanságon felül az jutott még eszembe, hogy milyen jogon ragasztjuk mi a cédulákat gyűjtőfogalmakra, brit, német vagy éppen szovjet hadsereg? Ezek mind csak gyűjtőnevek, legalább annyira mint a mi Monarchiás haderőnk az első világháborúban. Hogy mennyire igaz ez, arra remek példa a fenti történet, de még inkább ez a könyv ezekkel a nagyszerű festményekkel, amikből kiderül ezt a konfliktust is méltán hívjuk világháborúnak.
