Az elmúlt fél évben négyszer is játszottam a Song of Drums and Shakos szabályok szerint, nekem tetszik a szabály, jól adja vissza a valóságot, ebből következően változtatni kell rajta, mert játszhatatlan. Nem, nem írtam el, ha valaki logikusan végigondolva, az Amerikai Polgárháborúban megvalósult taktika alapján játszik, sok élvezetet nem fog találni ebben a játékban. Kezdjük a magyarázatot az elején:
Néhány éve Sheffieldben nézőként részt vettem, a minden augusztusban megtartott hagyományőrző fesztiválon. A félmilliós város nagyjából a Brit sziget közepén fekszik, és mint ilyen az Amerikai Polgárháború brit rajongóinak a rendes éves találkozóhelye. Több száz hagyományőrző jön ilyenkor össze, két napra tábort vernek, családostól beöltöznek és ott is alszanak a Norfolk Heritage Parkjában. A rendezvény mindenféle korszakot felvonultat, de a legnépesebb tábor mindkét ottjártamkor az Amerikai Polgárháborús része volt a fesztiválnak.
Sheffield ezer szállal kötődött az 1861-65 közötti konfliktushoz, a legjobb minőségű acél, és a legjobb ágyúk itt készültek mindkét hadviselő részére, annak idején. Ezt ott tudtam meg én is, a kommentátortól. Az élő történelmi show narrátora ugyanis egy helyi történész volt, aki profi módon kötötte össze a szálakat a helytörténet és az amerikai események között, majd vérfagyasztó módon adta elő az ACW véres valóságát a közönségnek. Nagyjából emlékszem arra, hogyan vezette fel a Bredan féle lövészeket, akik az uniós mesterlövészek elit egységét elevenítették fel, a sötétzöld egyenruhás alakulat felkonfereálása nagyjából így hangzott:
„Kedves Hölgyeim és Uraim, íme az elit-elitje, a lelketlen mészárosok és mesteri céllövők alakulata! Oh, látom a meghökkenést az arcukon! Semmi félreértés, tisztelt nagyérdemű publikum, Sheffield polgárai, kedves földijeim. Bredan mesterlövészei, rejtőzve, orvul vadászták le a Konföderációs kommunikációs és parancsnoki lánc összes tagját. Nem voltak mások, mint orvvadászok! Vontcsövű távcsöves ismétlőpuskáikkal, nagy távolságból egymás után szedték le a gyanútlan és védtelen tiszteket, majd az altiszteket és végül a kisdobosokat. Igen, igen a tizenéves, vagy éppen fiatalabb fiúkat, akik a dobokkal fegyver nélkül vonultak hadba. Rajta voltak ők is a halál listán, a harmadik helyen...”
A Song of Drums alap napóleoni szabályában, semmi nem védi ezeket a karaktereket, következés képpen, az első sortüzet a lovon ülő tiszt kapja, a másodikat a dobos, majd jön az altiszt. Vagy inkább a dobost hagyjuk is, lőjük ki a két vezetőt, utánna már nem ér semmit a dobos. Persze van erre ellenszer, az altiszt, meg a dobos a vonal mögött lépked, a tiszt meg fedezékből parancsol. Teljesen olyan lesz mint a Sharpe lövészei, nem igaz? Kedvenc hősünk is mindig hátulról küldi előre az embereit, vagy nem? Na igen, ez így szerintem nem jó, nekem a korszakhoz hozzá tartozik a hősies tiszt, akire nem szokás sortüzet vezényelni, mert egy tiszt és úriember ilyet nem csinál, egy másik tiszttel. Sharpe soha sem volt úriember, ugyebár. Viszont ha nincs ellene szabály, akkor meg lehet tenni a játékba.
A másik ami nem tetszik, az a kevés figura, amit a játék azzal ellensúlyoz, hogy az egész hadseregből egyenként válogatom össze a megfelelő katonákat, és így egy napóleoni raj szintű Kampfgruppe-val ülök neki párbajozni, egy másik hasonló elitalakulat ellen. A zászlóaljat azért hívjuk annak ami, mert egy ekkora egységnek volt saját lobogója, tíz embert nem küldtek járőrbe, síppal-dobbal, meg lobogóval. A Song of-ban viszont így járunk el, mert kellenek a bónuszok. Szóval nincs ez így jól sehogy se. Rájöttem, hogy nekem nagyobb egységek kellenek, ezért elolvastam a Song of egyik kiegészítőjét, a Sixty-one, sixty-five című század szintű ACW kiadványt. Na ez már tetszik, de inkább 1848-ra vagy 1809-re lesz jó, mint a polgárháborúra, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tudtak mit kezdeni a feljesztők a belépő modern kézifegyverekkel. Mindegy milyen fegyverem van, csak egyszer lőhetek egy körben, meg két kör megtölteni. Ugyan már, egy Winchesternek nincs nagyobb tűzgyorsasága, mint egy elöltöltős muskétának? A Colt pisztolyokról már nem is beszélve.
Viszont ezek a szabályok, visszaültetve a napóleoni viszonyokra, vagyis az 1848-as harcászatra, az már reálisabb verziónak tűnik. A tíz fős rajok ugyan még bökik a szemem, de azzal már együtt tudok élni. A század szintű szabályoknak az a lényege, hogy az egységen belül meg kell lennie a láthatóságnak, és a parancsnoki láncnak. Az alakulat parancsnokló tisztje maga mellé kapja a dobost és a zászlóvivőt (szintén nem elég nagy az egység, egy zászlóhoz, de 50-60 figuránál már inkább rendben van). Ha a parancsnoki és kommunikációs lánc rendben van, a sereg bármelyik egységénél felhasználhatom a dobos adta bónuszt.
Az alap egység, nevezzük rajnak úgy néz ki, hogy van benne nyolc figura, ez a maximum aki lőhet, többen is lehetnek, de akkor sem nő az egység tűzereje. A rajból kiválhat két figura és ők előremehetnek előcsatározni, ilyenkor nekik külön kell aktivációt dobni, ha bent maradnak a rajban, akkor úgy viselkednek mint a többi katona, ha kiválnak lehetnek eltérő tulajdonságaik. Ez így elsőre lehet, hogy furán hangzik, de ha veszünk egy példát érthetőbb lesz. Ha az osztrák sereget nézzük a napóleoni korszakban, akkor foghatok nyolc sorgyalogost és adhatok melléjük két jagert. Ha a jagerek állnak a sorban, akkor ugyanolyanok mint a sorgyalogosok, ha viszont előre küldöm őket csatározni, akkor eggyel jobb az aktivizációjuk, és vontcsövű kurtályaikat is kihasználhatják. Ezzel szerintem egy remek seregépítési taktikát biztosít a szabály, adhatok a sorgyalogságom mellé grenz, vagy vadász előcsatározókat, de lehet akár egy homogén székely határőr seregem is, vagy akár küldhetek gránátosokat, jager előcsatározókkal.
A Song of-ban remekül kidolgozott, képességek itt is működnek, a vérteseknek jobb a védelmük és a rohamuk ellen morálmentőt kell dobni, a grenz jobban halad a nehéz terepen stb. A rendszer nyolc-tíz egységre van kitalálva, maximum az egyharmad lehet lovas, és maximum két ágyút hozhatok. Az első benyomásom nagyon kedvező, de még ki is kell próbálnom a rendszert, hogy kiderüljön jól gondolom-e.
