Richard Sharpe kalandjai tele vannak jó ötletekkel, a könyveket olvasva, több száz küldetést kreálhatunk, akár úgy is ahogy Games Workshop LoTR játékában végigveszi a Gyűrűk Ura és a Hobbit filmek jeleneteit. A könyvekre itt most nem is térnék ki, mind hozzáférhető magyarul, még online formátumban is tudom őket olvasni a Kindle olvasómon, magyarul és angolul.
Egyetlen angol nyelvű könyvet ajánlanék mindenképpen a sok ezerből ami a témához megjelent, ez a kötet egy szinte megkerülhetetlen tudástár annak aki Sharpe nyomában szeretne hadijátékot játszani. A könyv nem túl drága használtan, és egy igazi aranybánya a figuragyűjtéshez. A Military Dress of the Peninsular War című, kemény fedeles kötet lenne a Sharpe játékok alapja. 1974-ben adták ki először, száz katona színes festményét tartalmazza az 1808 és 1814 között zajló háborúból. Minden festmény egy pontos egyenruha reprodukció, és minden képhez tartozik egy egység leírása. Ezen kívül időrendi sorrendben nyolc fejezetben írja le a háború történetét.
A kötetből száz a hadszíntéren megfordult ezred történetét ismerjük meg, a festmények nagyszerűek, a leírások nemkülönben. A kötet szerkesztése viszont nem túl szerencsés, egyfolytában lapozgatni kell, hogy az adott képhez tartozó szöveget megtaláljuk, mert a képek számozva egymás mellett vannak, a szövegek meg 20-30 oldallal odébb. A kiadási dátumot figyelembe véve, a könyv nagyon úttörő a maga nemében, mert tele van fekete-fehér fényképekkel amiken hagyományőrzők mutatják be az egyenruhákat.
A gyűjteménybe, vannak brit, spanyol, francia, portugál, német, lengyel és svájci egységek, mindhárom fegyvernemből. Az alakulatok története és egyenruhája, rengeteg kihívást és ötletet kínál. A skirmish csaták egyik szereplője lehet például a Gendarme, vagyis a franciák által szervezett csendőrség. Ők a hagyományos francia gyalogsági egyenruhát viselték, csak minden ami azon fehér, az övékén okker sárga. 1810-ben szervezték meg őket, a svadronjaikban hét tiszt, nyolcvan lovas és százhúsz gyalogos tartozott, területi alapon fa erődökben és megerősített blokkházakban állomásoztak, valamint az utakon járőröztek. A spanyol gerillák ádáz ellenfelei voltak. Később átszervezték őket, a lovasokat összevonták és dzsidákkal szerelték fel.
Külön regényt érdemelne a híres Brunswick hadsereg, ők 1809-ben a Habsburg seregek szövetségeseiként vereséget szenvedtek, áthajóztak a Brit szigetekre, újraszervezték őket és az Ibér hadszíntereken harcoltak. Az egyik minta festmény egy Brunswick-Oels Jager, a sereg minden tagja fekete egyenruhát viselt, vezérüket Brunswick hercegét úgy is hívták, hogy a Fekete Herceg. A seregbe három gyalogos zászlóalj, egy vontcsövű puskákkal felszerelt Jager század, egy huszár ezred, egy Ulánus svadron és egy tüzérüteg tartozott kezdetben. A teljes gyalogság és a huszárok is be lettek vetve Spanyolországban. Szinte minden jelentősebb csatában ott voltak 1811-től, és részt vettek az 1815-ös hadjáratban is. A Perry kínálatban is szerepelnek a figuráik.
Nassau-Usingen és Nassau-Weiburg két törpe német államocska volt a Rajnai konföderációba, két gyalogezredet és két svadron lovas-lövészt küldtek a francia seregbe. Ott voltak Medelinnél, Talaveránál, és Vittoriánál is. 1813-ban átálltak a szövetségesek oldalára, és később Waterloo-nál is a brit seregben harcoltak. Wellington a szokásos fanyar, gunyoros stílusában azt mondta a vezetőjüknek, hogy csak annyira legyenek jó harcosok mint a félszigeten ellene, és ő már nagyon elégedett lesz velük. A gránátosaik zöld uniformisa sárgával díszítve és hozzá a kucsma, szerintem az egyik leglátványosabb uniformis. Az egység tehát lehet a Sharpe ellensége, de szövetségese is, attól függően melyik évet választjuk.
A Chasseurs Britaniques királypárti franciákból szerveződött, alapját az 1801-es Condé hadsereg elemei alkották. Az emigráns franciák egysége már átesett a tűzkeresztségen a Földközi-tenger környékén, mielőtt bevetették volna őket a Félszigeti háborúban. A legénység 1811-re rendkívül felhígult, mindenféle nemzet söpredékét besorozták, hogy fenntartsák a létszámot. Ennek ellenére az egység jól harcolt, mert a teljes tiszti kara második generációs francia arisztokrata volt, akik személyes kereszteshadjáratot láttak Napóleon legyőzésében. Az egység felszerelése és egyenruhája kis eltérésekkel megegyezett a brit gyalogságéval.
A Loyal Lusitanian Legion olyan a királyhoz végig hűséges portugál katonákból szerveződött, akik Liszabon eleste után Britanniába menekültek. A háromezer főből, aztán szerveztek három gyalogos zászlóaljat, egy kis dragonyos ezredet és egy hat ágyús üteget. Az alakulat száz tisztjéből hatvanöt brit volt. A Sharpe Kincse és a Sharpe Csatája című regényben az író szerepeltet egy portugál tisztet, aki együtt volt őrmester a főhőssel, majd brit őrmesterből vették át portugál hadnagynak. A légió gyalogságából szervezték meg később a brit lövészek mintájára az ugyancsak Baker féle vontcsövű puskákkal felszerelt három Cacadores zászlóaljat, ezekről is van festmény és leírás.
A legregényesebb története talán mind közül a spanyol La Princesa és La Roman ezrednek van, ők 1808-ban a Balti-tenger mellől brit hadihajókon szöktek meg a francia seregből, amikor hírét vették az otthoni eseményeknek. A spanyol csapatok harcolva törtek át a hajókig, mintegy kilencezer ember jutott ilyen úton vissza az anyaországba. A balti veteránok aztán Spanyolország északi részén bevetették magukat a hegyek közé, és a magját képezték az ottani ellenállásnak. Ilyen és ehhez hasonló alakulatok gyűjteménye a kötet.
Ha valakit a lövészek érdekelnek, nos róluk is van szó a kötetben, de szerintem a lövész hadtest két ezredéről és különösen a 95-ös ezredről, tonnaszám van irodalom. Például csak ennél a kiadónál van vagy huszonöt kötet a brit könnyű gyalogságról. Amit a Sharpe könyvekben nem említ a szerző, az az amerikai szereplésük. Az 1812-ben vívott brit-amerikai háborúban is bevetették a veterán alakulat egységeit, ezért akinek ahhoz van kedve festhet indiánokat is ellenfélnek, meg amerikaiakat is a lövészek ellen. Sőt 1806-ban Dél-Amerikában is bevetették őket! Igazi multi-univerzális elit egység voltak.