Na igen az én kis elfeledett légióim. Nagyjából tíz éve foglalkoztat a konfliktus, azóta bővül a könyvtáram a témában, cikkeket is írtam már ide a blogomra több mint harmincat. A korszakot 15mm seregekkel, a Johnny Reb II. szabályok alapján sokat játszottunk Londonban, aztán kaptam egy nagy adag 28mm-es Dixon figurát ajándékba, meg felmértem, hogy az SLW klubban egy komplett Western városra elegendő tereptárgy volt készleten, így elkezdett bennem körvonalazódni egy ACW skirmish ötlete, ez volt a projekt megszületése.
Persze, ahogyan az lenni szokott, a megvalósítás nagyon girbegurba úton indult el végül. Tudni kell, hogy az ACW figurák az egyik forrása az 1848-as figuráknak, mint átalakítási alapok. Ezért amikor lehetőség adódott a 48-as játékra, az ajándék figurákból az összes Zuávot átadtam Alan barátomnak, aki szerbeket festett belőlük az én Honvéd seregem ellen. Ezek után is maradt még vagy huszonöt figura, akik várták a sorukat. Közben hazaköltöztem és belekezdtünk a korszakba Dzsozival és Bandival, egy játékot sikerült is felraknunk a 2014-es Games Day-re, de ahhoz csupa Perry figurát használtunk. Majd a lelkesedés elmúlt, a projekt leült. A Dixonokat átadtam Dzsozinak bérfestésre, akinél vagy két évig parkoltak. Végül elhoztam őket és oda ajándékoztam Ambasának, hogy fessen belőlük a már meglévő western figurái mellé Konföderációsokat, ha van kedve. Szóval a Dixonokból nagyjából nyolc év alatt egyetlen darabot sem festettem ki, viszont valamennyit tovább ajándékoztam végül. Elméletileg ez lenne a projekt halála, gyakorlatilag azonban vettem közben egy Perry Battle box-ot, erről annak idején 2017-ben sokat lelkendeztem itt a blogon.
A doboz egy igazi figura aranybánya, meg beláthatatlan ideig tartó festési munka, amolyan Pandora Szelencéje hadijátékosoknak. Kapunk egy házat kerítéssel, egy tucat lovast két egyedi lovas tisztet, négy löveget. Amiket, ha ügyesen cserélhető csövekkel készítünk el, gyakorlatilag lefedik a háború összes gyakori típusát. Illetve kapunk vagy százötven gyalogos figurát. Nem sokkal aztán, hogy a dobozt megvettem, kijöttek az új Uniós dobozok, így abból is vettem egyet, meg tizenkét fém Zuávot, meg pár extra kommand keretet, ha már lúd legyen kövér. Jó nagy kupac, végtelen órákon keresztül lehet bütykölni. Az elején tartott is a lelkesedésem és elkészült vagy harminc darab déli bemosva 4*4-re illetve egyesével talpalva, meg vagy negyven Zuáv különféle szintig festve. Aztán beleuntam. Ellenfél nincs, vagy csak a fővárosba, a Zuávokat festeni meg egy szenvedés, főleg harminc-negyven darabot. Így bekerültek a dobozba még 2017-ben. Közben elindult a klub Győrben, sorra tartjuk a Historikum rendezvényeket, változott a helyzet. Szeretnék változatos asztalokat felrakni a rendezvényeken is, elkezdtem racionalizálni.
Most 2019-ben felszámolom a hadijátékos vadhajtásokat, eladtam a maradék WW1 28mm osztrákokat és az árukból összeraktam két használható sereget a NAM-hoz, játszottunk is velük már, bemutatójáték is volt belőle, meg majd projekt cikk is lesz belőlük. Szóval teljes siker. Most eladtam a két éve dobozban álló 20mm-es WW2 japánokat, az árukból lett meg a Bundeswher 1985 projekt járműparkja. Lesz ebből a projektből Tanks Modern bemutatójáték, a következő Historikumon. Meg reményeim szerint több játék még. Szóval ismét egy sikeres projekt. Most itt a dilemma az ACW Pandora szelencéjével, lapátoljak bele még időt és energiát, hogy játszható legyen, vagy adjak rajta túl. Fogós kérdés, még töprengek rajta. Amikor mindkét sereget nekem kell festeni, gyűjteni, a szabályt meg tanulni stb. az elég frusztráló tud lenni, másrészt viszont évek munkája és nem kevés pénz fekszik benne, és a korszakot is szeretem.
