Továbbra is remek témánk a klubban a Bolt Action 20mm-ben és a Fortress Budapest kiadvány, most négyen játszottunk le egy 1500 pontos csatát, kétszer! A hatodik küldetést választottam ki, hogy harckocsi szakaszokkal csatázhassunk (Tank War kiegészítő), így Szilveszter végre hozhatta a "nagymacskákat", én meg egy hordányi T-34-el készültem. Korábban Jentz-el is játszottunk már egy Pestszentimre küldetést akkor én voltam a magyar ejtőernyős parancsnok Tassonyi Edömér. Most Szilveszter egy Panzer Kampfgruppe listájából építkezett, nekem pedig a Szovjet Gárda harckocsizók (Guard Mechanized Brigade Armoured Platoon) jutottak.
Alapvetően ez a küldetés egy meglepetésszerű szovjet ellentámadást dolgoz fel, a gyülekező német páncélos harccsoportot tüzérségi csapás éri, majd jön a szovjet járművek rohama. A valóságban ez egy sikeres akció volt, ami megakasztotta a németek támadását. A küldetés a szokásos kereszt irány helyett hosszában használja a terepet. Tehát a 72 hüvelyk hosszú terepen kell a 9/18 hüvelyk/kör sebességű harcjárművekkel támadnia a szovjeteknek. A németeknek kötelező felrakni az első körben az összes egységüket a pálya felétől mérve egy 24 hüvelyk széles sávban. Ha egy szovjet egység túlhalad a játék végéig ezen a sávon akkor az három győzelmi pontot ér, ha a német kezdő területen fejezi be a játékot az két győzelmi pont, ha viszont nem ér be a németek területére, akkor az két győzelmi pontot ér a német játékosnak. Tehát ez egy versenyfutás a szovjetnek, a kilőtt-elpusztított egységek darabja egy győzelmi pontot ér az ellenfélnek.
Szilveszter enyhén félre értelmezte a sereglistát, és így nem hozott semmi mást csak négy harckocsit. Volt egy veterán Panther, két reguláris Pz-IVH és egy szintén reguláris Königstiger (ez volt a parancsnoki jármű is), viszont ez így csak négy aktiválás. Részemről sokkal taktikusabb voltam, hoztam öt harckocsit és öt egyenként nem több mint, két figurás gyalogos egységet, ezzel lett tíz aktiválásunk. Ez már komoly taktikai fölényt biztosított nekünk Zolival, mert szinte minden alkalommal előbb tudta aktiválni a szovjet harckocsikat. A szovjet arzenálunk csak reguláris egységekből állt. Volt egy IS-2 harckocsink (parancsnoki jármű), két darab T34/85 és két T34/76. Ezeket Zoli irányította, nekem maradt az öt apró gyalogos egység, egy hadnagy a kísérőjével, egy páncéltörő puskás páros, egy szanitéc, egy veterán lángszórós járőr és egy két fős tüzérségi megfigyelő. Az összes német egység a már előbb említett sávban kezdi a küldetést, a szovjetek pedig mind az ún. első hullámban lépnek be (nem kell parancspróba, automatikusan beérnek a térképre). A játék egy automatikus tüzérségi zárótűzzel indul, Zoli egyből dobott is két hatost, a négy kockagurításból. Viszont egyik felülről eltalált harckocsinak sem sikerült átütnie a tetőpáncélját. A Königstiger itt kapásból megmutatta az előnyeit, a homlok páncélja tizenegy vastag, a tető tíz, a legjobb dobással mi kilencet tudtunk összehozni, fizikailag sem volt tehát esélye annak, hogy megkarcoljuk. Minden esetre az első kör elején gyakorlatilag minden német harckocsi 1-2 PIN ponttal indult.
Zoli egy T34/76-ot az úton küldött előre, a többi harckocsival kihasználta az erdő adta +1-es fedezéket. Az első lövésével, hatalmas szerencsével felrobbantotta az egyik Pz-IVH-t. Ezzel Péternek csak egyetlen német harckocsija maradt, mert a két nehéz német harckocsit Szilveszter irányította. Szerencsénkre az első körben a német harckocsiknak a Rally parancsot kellett választania, tehát nem lőttek, hanem a tüzérségi csapásból származó PIN pontoktól szabadultak meg. A második körben Zoli kiosztott pár PIN-t a német járművekre, és ütemesen nyomult előre. Az viszont már látszott, hogy a T34/76 harckocsik az 5-ös átütőerejű lövegeikkel a 10-es Panther és a 11-es Königstiger homlokpáncélok ellen sokat nem érnek, illetve az is kiderült mekkora előny, hogy a német parancsnoki harckocsi a beépített rádiók miatt 12 hüvelykre ad +2 parancsnoki bónuszt, szemben a szovjet 6 hüvelyk +1 bónusszal. Szerencsére a második körben a tüzérségi megfigyelőmmel tudtam kérni egy tüzérségi csapást a Königstiger és a maradék Pz-IVH párosra, ezek megint kaptak PIN pontokat a harmadik kör elején. Viszont a Panther veterán legénysége nem kapott a szórásból, és ki is lőtt egy T34/85-öt. Itt elkövettem egy hibát, mert bíztam abba, hogy egy jó iramodással sikerül bevetnem a lángszórót a Königstiger ellen, nos tévedtem. Ezzel a németek elpusztítottak két szovjet egységet, ami két győzelmi pontot jelentett nekik.
Viszont ennél több már nem futotta tőlük, a megmaradt nyolc szovjet egység, mind sértetlenül beért a játék végére a német területre, sőt az úton haladó T34/76 túl is jutott rajta és hátulról rálőtt a Königstiger hátpáncéljára, de így sem bírta átütni az 5-ös lövegével a 9-es páncélt. Ettől függetlenül három győzelmi pontot ért. A szovjet fölény sikeresen elnyomta a németeket, hála két jól időzített erős tüzérségi csapásnak és a több mint dupla mennyiségű aktiválásnak. Tizenhét győzelmi ponttal nyertük az első játékot kettő ellenében. Az IS-2-t a kanyarban se éreztem a Pantherrel vagy a Königstigerrel szemben.
A következő alkalommal, már nem voltunk szerencsések. Az első játék tapasztalatai alapján a német harckocsik hátra húzódtak, így a jobb lövegeikkel a nyílt terepen messzebbről tudták lőni a szovjeteket, ráadásul a tüzérségi előkészítés sem ült olyan jól. A négy német járműből a játék végére három mozgásképtelenné lett lőve, viszont elveszítettünk négy szovjet harckocsit és a megmaradt egy is mozgásképtelen volt, a gyalogságunkkal ki sem tudtunk mozdulni az erdőből, nem értünk be a német zónába, hogy pontot szerezzünk. Így tizenhat nullára nyert Szilveszter és Péter. Az első játék közelebb volt a valósághoz, mert akkor meglepték a németeket. Viszont ha megnézzük a második játék végeredményét a támadás stratégia célja ott is teljesült, hiszen a német egységek 75% mozgásképtelenné vált, tehát a német támadás így is meghiúsult. Úgy gondolom, ha lett volna három IS-2-es vagy öt T34/85 talán ütőképesebbek lettek volna a szovjetek, illetve most nagy hasznát vettük volna két SZU-85-nek (A szabály engedi a SZU-100-at is, csak az 1944-ben még nem volt bevetve a valóságban). A németek mindenképpen jó hasznát vették volna némi gyalogságnak, hiszen a német rajok akár 4 panzerfausttal felszerelve, remekül le tudják zárni a szovjet páncélosok útját. Összességében jó játék volt öt óra alatt kétszer végig pörgettük a küldetést, bár négy főre szerintem inkább 2000 pontból kellett volna sereget építenünk. Gondolkodom egy Kurszk 1943-as csatán a következő klubnapra.
