Az elmúlt évek során a Bolt Action játékokon jó párszor használtuk már a 2. világháború legfőbb logisztikai szereplőjét, a vasutat. A győri játékokhoz készült már állomás, peronnal, őrházzal, sorompóval, nem egyszer került fel hegyek között kanyargó vagy nyílt mezőt átszelő vasútvonal az asztalra, de minden esetben üresen, járművek nélkül.
Egy játék alkalmával megpróbálkoztunk a sínekkel együtt vásárolt Märklin MyWorld-vagonok felhasználásával, - méretben ez áll legközelebb a 20mm-hez - de a 3 éves kortól ajánlott "gyerekjáték-szintű" kivitelezés tökéletesen elrontotta a játékon készült képeket, annyira nem illett a terepasztalhoz. A klasszikus vasútmodellezés méretarányai pedig nagyon eltérnek az 1:72-től, így nem lehet használni még a hozzá legközelebb eső 1:87-es H0-s járműveket sem. A csupasz sínek látványát pedig meguntam, így elhatároztam, hogy mintának vásárolok 1:72 méretarányban kapható vasútijárműveket, és amilyen járművet szükségesnek érzek a játékokra, azt elkészítem magam. Sajnos készen kapható, festett modelleket nem találtam, csak ici-pici 1-2mm-es alkatrészekből összerakható habkönnyű maketteket, melyeknek - bármilyen óvatosan is nyúl hozzá az ember - a mozgatásuk közben előbb-utóbb biztos, hogy letörik valamely 1-2mm-es alkatrészük. Tehát terepasztalos wargame-en való használatuk nem igazán megfelelő. Más lehetőség híján beruháztam két mozdonyra, de miután összeraktam őket, rájöttem, hogy ez még kevés.
Mozdonyhoz viszonyítani a készítendő kocsik méreteit nem túl egyszerű, így hát vásároltam pőrekocsikat is. Mivel nem vitrinbe szántam a nagy nehézségek árán összerakott járműveket, és már az első fotók beállítása közben is sérült a teljesség, kényszerűségi okokból már nem is ragasztottam vissza minden apró letört darabkát, hiszen teljesen feleslegesen dolgozok vele, ha úgyis letörik szállítás közben, vagy a játék során. Minden tiszteletem a profi makettezőknek, akik hatalmas türelemmel illesztenek össze és festenek élethűre olyan alkatrészeket is, melyekről már a kezdetek kezdetén is tudvalevő, hogy a külső borítások alatt amúgy sem fognak látszani, de mivel számomra a játszhatóság a fő szempont, a szépség és az autentikus kivitelezés elhanyagolható tényező. Nem készülök velük makettkiállításra, és nem is szobadíszek lesznek, ergo, ha már összetéveszthetetlenül felismerhető, hogy a modell konkrétan mi akar lenni, az már véleményem szerint játékra alkalmas.
Nos, a vásárolt gyári pőrekocsi-maketteknek köszönhetően most már meg van minden szükséges méret, (hossz, szélesség, ütköző és felépítmény magasság, kerékátmérő, nyomtávolság, stb.) a neten elérhető képek alapján elkezdhetem legyártani a kívánt vagonokat, melyeket 1:72 méretarányban nem árulnak, vagy csak én nem találkoztam velük az elmúlt évek során. Legelőször is német ún. "marhavagonokat" akartam, amiket ugyebár minden más, árú, ember, felszerelés, lőszer szállítására is használtak, tehát bármely játékon használható. Igen ám, de az idevágó interneten fellehető képek alapján kiderült, hogy amit én laikusként "marhavagonnak" neveztem, az valójában nem az, hanem "fedett áruszállító kocsi", és létezett belőlük jó pár variáns. Nehéz volt kiválasztani közülük azt az egyet, amelyről annyi információ és mindenféle nézetből fotózott vagy rajzolt kép van, amennyi alapján elnagyolt méreteiben felismerhetően el tudom készíteni a kívánt járműveket. Csak később jöttem rá, hogy mindez még mindig kevés, mivel az egyéni feliratoknak, számozásoknak is illene stimmelniük, úgyhogy a képek mellett lexikális forrásanyagokat is fel kellett kutatnom a készítés során. (Bele is futottam egy-két szarvashibába, mely miatt újra kellett szerkesztenem a nyomtatott feliratokat, de erről majd később. )
Ezen cikk írásakor már volt 4 db saját készítésű Gr fedett tehervagonom, de ezek készítési fázisait nem fotóztam részletesen, hiszen csupán kísérleti prototípusnak szántam őket, melyek ha sikerülnek jó, ha nem, hát kezdem újra, vagy elvetem az egészet. Az eredeti elképzeléseimtől sok esetben el kellett térnem, mert vagy az illesztési hibák - melyek negatív hatásaival csak később szembesültem - vagy a nem megfelelő anyag használata okozott kellemetlenséget. A saját készítésű makettek előnye és hátránya is egyben, hogy bármiből bármit készíthet az ember, nincs összeszerelési szabályzat, és nem állnak rendelkezésre a kész alkatrészek. Ellenben bármikor pótolható vagy újragyártható minden egyes elem. A német "Om" gondola kocsi - mint második vasútijármű-projekt - melyet most a kezdetektől képekkel illusztrálva bemutatok, az előzetes tapasztalatokkal felvértezve már nem tartalmazza a kezdeti nehézségeket, de még ez is hagy némi kívánnivalót. Ha lenne harmadik projekt, az már vélhetően sikeresebb lenne...de egyenlőre nem tervezek több vasútijárművet, a meglévők bőven elegendőnek tűnnek.
Kezdődjön hát a munka! Első fázis a saját makettkészítésnél minden esetben az anyagválasztás: Könnyen alakítható legyen, mégis tartós. Gyorsan száradó, festéktűrő, stb. stb. Mivel korábban már volt szerencsém kísérletezni saját készítésű járművekkel - átkelő hajó Sztálingrádhoz, partraszálló csónak a Pacific projekthez - így a már bevált 1mm vastag söralátét-papírkartonra esett ismét a választásom. Külön pozitívumaként legelőször is azt emelném ki, hogy az összeállításokat követően, még a végleges festés előtt folyékony pillanatragasztóval átitatva műanyag keménységet és merevséget produkál. Így az ebből készült makett tartóssága garantált, a javítása (alkatrészcserék) pedig nem okoz gondot. Jelen esetben a főbb elemeket (oldalfalak, padozat borítás) előre megfestettem, így a későbbiek során ennyivel is előrébb leszek.
A merev, vastagabb részekhez, mint pl. az alváz, balsafát használtam, melyet beburkoltam öntapadós etikett-címkével, hogy festésnél majd fémhatású legyen.
A kocsit, melyre majd a felépítmény oldalfalait ragasztom az alábbi - háztartásban is előforduló, vagy papír illetve barkácsboltban állandóan kapható - anyagokból állítottam össze. Két 10-es anyát tőkesúlynak ragasztottam bele, ugyanis azt tapasztaltam, hogy a habkönnyű makettek megfelelő súly hiányában levándorolnak a sínekről és felborulnak, akár még egy kisebb szellő hatására is. Hát még a játék közbeni mozgatásoktól! Így a Kasseli Gr tehervagonok esetéből tanulva már alapból nehezéket építek az alvázba, ugyanis később már nehezebb beépíteni.
A kerékpár-tengelyek végein lévő "nemtudommiaszakneve" alkatrészeket söralátét kartonból, és gyorskötöző levágott racsnis végéből készítettem.
Ha a kocsi kész, alvázfestést követően mehet rá a felépítmény, jelen esetben az Om jelű DR gondola kocsi oldalfalai. Itt javítottam a padozatburkolaton azzal. hogy nyomtatott deszkapadlót kapott, a kézzel festett és rajzolt pallók helyett. Élethűbb a hatás, és ugyebár nyitott kocsi esetében nagyon is számít, hisz jól látszik majd a játékok során készült képeken. A matricák szerkesztése egy külön fázisa a saját járművek készítésének. Tapasztalataim alapján soha nem adnak több matricát a gyári makettekhez, mint amennyi szükséges, 1:72 méretarányban pedig nem is lehet nagyon külön kapni. Az interneten fellelt jó minőségű képek másolásvédelemmel vannak ellátva, csak dollárért vagy euróért lehetne hozzájuk jogosultságot szerezni, és akkor még ott van a méretarányra történő szerkesztés is. Erről az opcióról lemondva inkább a képeket nézve Paint programban, saját szövegszerkesztővel, a megfelelő betűtípust használva elkészítettem a feliratokat, olyan háttérrel, amilyen színű felépítményre kerülnek majd. Persze tökéletesen nem találja el a festékszínt az ember, a nyomtató és a nyomtatás minősége is változtat a végeredményen, így a felragasztást követően még festékkel történő utókezelésre is szükség van, hogy a matrica összeolvadjon a festett felület színével. Sajnos az etikett címke - amire nyomtatom a matricákat - kissé kiemelkedik, de mivel jelen esetben fahatású a felépítmény, ez nem nagy probléma. (Sokkal rosszabb a helyzet fémhatású felületen, ott ugyanis nagyon látszik a különbség.) Ahogy feljebb említettem, a matricaszerkesztés közben nem árt, ha az ember tisztában van némely jellemző dologgal, mint például - ha nem gépiesen másoljuk a neten fellelt képet - min lehet egyénileg tetszés szerint változtatni, és mi az amin nem. A Kasseli Gr kocsik esetében például teljesen újra kellett szerkesztenem és felmatricáznom az összes kocsit, mivel csak a projekt végén vettem a fáradtságot, és kerestem rá a Deutsche Reichsbahn korabeli pályaszámozásaira, körzeteire. Kiderült, hogy amit én gondoltam, hogy a kocsikon lévő városok állomáshelyeket jelölnek, azok valójában az adott kocsi készítési helyére vonatkozó adatok. Mivel nem készült minden német városban Gr típusú kocsi, így ezek esetében pl. csak Kassel jöhet számításba, ahogy a gondolák esetében is az Om, Ommu typ.37, Ommu typ.44, Omru stb. típusmegjelölések egy-egy városhoz, származási körzethez köthetők (Gattungsbezirk). Így hát az elkészült, felragasztott, utánfestett matricáimat le kellett kaparnom, és átszerkesztve az egész nyomtatást újra kellett kezdenem az egész műveletet. Tehát egy jó tanács azoknak akik esetleg megpróbálkoznak a saját járműkészítéssel, még a tervezési fázisban olvassanak utána mindennek, nehogy úgy járjanak mint én!
Végezetül tisztelettel jelentem, hogy ügyetlenségem folytán az egyik kocsi esetében sikeres töréstesztet hajtottam végre. A teszt abból állt, hogy a könyökömmel sikeresen lelöktem a konyhaasztalról az egyik fedett kocsit, ami ennek következtében kb. 80 centimétert zuhant, és a kövön landolt. A szívroham első tüneteinek elmúlását követően meglepetéssel konstatáltam, hogy a kocsi egyben maradt, csupán az egyik fékpofa ragasztása engedett el, de nem tört le. Ez pillanatragasztóval egy percen belül orvosolva lett. Ezúton megállapítást nyert, hogy a saját járműkészítési projekt során készült vasútijármű a megfelelő anyagválasztásnak és az összeállítási technológiának köszönhetően a törésteszten sikeresen átment, és hosszútávú terepasztalos játékok céljára megfelelő.
Köszönöm a figyelmet!