Hadijátékos

Az Amazon levitte a nyári strand akciója keretében a Kindle Paperwhite árát közel húsz százalékkal, és az akciót megfejelte egy nagyszabású árleszállítással az e-könyvek kínálatában is.  Nagy meglepetésemre nem feledkeztek meg a hadtörténelmi könyvekről sem, kedvenc Pen and Sword kiadóm legfrissebb könyveiből is sikerült egy nagy csokorra valót leértékelni kb. 200-400 Ft-ra darabját. Mivel az akcióra nem volt időtartam megadva, gyorsan fel is töltekeztem belőlük, csak úgy roskadozik az elektronikus könyvespolcom. Jöjjön hát, egy kis ízelítő!

Haladok előre a napló olvasásával, és egyre jobban elkeserít, hogy senki nem kínál megfelelő figurákat a témához. Pedig nagyon jó wargame alap lenne, ha gyártanának magyar huszárokat a korszakhoz, de sajnos senki sem foglalkozik vele, még a Nagy Háborút nagyrészt lefedő Miniature Figurines 15mm-es kínálatából is hiányoznak a magyar huszárok, pedig amúgy a Monarchia lándzsásai és dragonyosai megvannak. Horvát Lajos készített is sereget belőlük. Jobbnál-jobb akciók vannak leírva:

A centenáriumi érdekelődés, egyre nagyobb hullámokat vet, tele a net digitális anyagokkal. Az Indexen keresztül korabeli digitalizált újságokat lehet olvasni, a Magyar Társadalomtudományok Archívuma, digitális ingyenes anyagaiban is számos érdekes könyv került a látómezőmbe. A pdf könyvek tűrhető minőségben olvashatóak a Kindle kijelzőjén. Elkezdtem hát böngészni a források között, az egyik legígéretesebb könyv Kozma Miklós huszártiszt naplója volt, így ezzel kezdtem a sort.

A formabontó Nagy Háborús cikkek közül íme itt a második. Egy számítógépes játék ismertetője, nem klasszikus asztali hadijáték, viszont ezt a léptéket nem is nagyon lehetne megoldani terepasztalon. Nyolcadikos koromban a Harc Európáért táblás játék miatt kezdtem el érdeklődni a második világháború története iránt, középiskolás koromban számolatlan órát töltöttünk a jó öreg C64 és Amiga gépek előtt a Storm Across Europe szoftvert nyúzva, ezek a játékok mind stratégiai szintű szimulációi a második világháború európai eseményeinek. Emlékeim szerint 7-8 éve adták ki a Commander-Europe at War című programot (1939-45), majd 2009-ben a Gold verziót, utána volt egy gyenge próbálkozás, a szoftver engine-nel ami a Napóleoni háborúkat próbálta feldolgozni, és végül 2012-ben kijött a program első világháborús verziója.

Most, hogy gyakorlatilag elkezdődtek a centenáriumi évfordulók, úgy döntöttem írok két rendhagyó cikket a blogon amik első nekifutásra inkább kötődnek a Nagy Háborúhoz, semmint az asztali hadijátékhoz, de mindenképpen figyelemre érdemesnek találtam őket. Elsőnek bemutatnék, egy nagyszerű könyvsorozatot, amely magyarul is megjelent már:

Adós vagyok még a szabályelemzések következő részével, senkit se zavarjon meg a cím, csak átírtam a bejegyzések címét és számozását, hogy egységes legyen. Mert ebben a sorozatban lesz szerintem még jó pár, epizód. Az utóbbi időben a vízparti kocogásaim alkalmával szoktam a szabályok alkalmazásain tanakodni. Mert ilyenkor kell valami ami teljesen lefoglalja az agyam, amíg letelik az ötven perc alkalmanként. Hiába egészséges ez a sport, a jó levegőn a festői Mosoni-Duna partján, de heti ötször ötven perc nagyon unalmas.

Az előző három cikkből szerintem kiderült, hogy mi az, amit én színvonalas, történelmi hadijátéknak hívok. Átgondolt, megtervezett, jó hangulatban egymás szórakozását is szem előtt tartva lejátszott és kellően dokumentált, szórakozás. 2009-óta gyűjtöttem a figurákat, festettem őket és készültem a korszakból, most megvan részemről az elégedettség, barátokkal egy magyar hadtörténeti múzeumban, játszottam Nagy Háborús hadijátékot. Ha ezt évi négy-öt alkalommal sikerül összehozni (nem feltétlen WW1), akkor részemről megérte belefektetni a hobbiba, ha nagyközönség előtt is sikerül majd bemutatókat tartani, akkor már egy szavam se lehet.

Wrangel hadnagy a légnyomástól szédelegve tápászkodott fel, zúgott a feje, és alig hallott valamit. Az első gondolata az volt, hogy a géppuskákat gyorsan üzembe kell helyezni, különben lerohanják őket a németek. Körbenézett, felrángatta a tisztiszolgáját a földről, és elkezdett parancsokat kiabálni a fülébe. Ekkor újabb nagyerejű robbanás vágta földhöz mindkettőjüket, a pergőtűznek még koránt sem volt vége!

Közel két hónapig leveleztünk, mire sikerült egy jó időpontot összehoznunk az első székesfehérvári Bolt Action csatára. Nekem elsődleges célom volt, hogy bemutassam a rendszert a játékostársaknak, másodlagos célom az volt, hogy végre használjam a két Nagy Háborús seregemet itthon is. Illetve titkos hadicélom volt, hogy végre Szaka és Bogesz együtt játszanak, és ne egymás ellen, mert úgy gondoltam erre viszonylag ritkán van lehetőségük, ez utóbbit nem hangoztattam, de végül egy csapatba kerültek.  

Gavril Talegyin hadnagy, a visszafojtott dühtől remegve állt vigyázzba, legszívesebben ököllel esett volna neki, a szemmel láthatóan részeg századosnak. Két gyenge szakaszával küldték, hogy felváltsa zászlóaljának második századát. A frissen két napja visszafoglalt Storoznyest a pionírok előkészítették a védelemre, Szavorov századosnak, csak annyi dolga lett volna, hogy embereivel, a kitűzött vonalak között árkokat ásson. A szögesdróttal megerősített spanyolbakok előtt fel kellett volna égetni a búzaföldet, az erdősávon keresztül közlekedő árkokat kellett volna építeni. Ebből, semmi sem történt meg, Szavorov közölte, hogy az ellenségtől nem kell tartani, a németek ki vannak merülve, Talegyinéknek rengeteg idejük lesz elvégezni az állások kiépítését.

Régen írtam már könyv ismertetőt, jöjjön most egy rendhagyó darab, hogy bepótoljam a lemaradást. Az interneten bukkantam rá a História-Antik kiadóra, a Nagy Háború blogon reklámozták az egyik kiadványukat, bevallom férfiasan, elcsábultam és rendeltem tőlük három kötetet. Az egyik egy 1916-ban megjelent propaganda könyvecske, reprint kiadása volt. Szerzője Dr. Szádeczky-Kardoss Lajos egyetemi tanár, aki engedélyt kért az akkori hadvezetéstől, hogy a frontra utazzon és élményeit írásos formában rögzíthesse. Ezek elsőnek cikkek formájában láttak napvilágot, majd kötetbe szerkesztve.

Budapesti szervező párosunk Dzsozy és Emerald, ismét remek nyilvános hadijátékot szervezett, ezúttal Gödöllőn. A többszörösen áttételes megoldás végül az lett, hogy a 32.-es hagyományőrzők sorait erősítve, a helyi könyvtár szervezésében tartottunk festési, egyenruha és wargame bemutatót, a Nagy Háború centenáriumára készült helytörténeti kiállításon.

Már többször említettem, hogy véleményem szerint mi magyarok elherdáljuk a történelmi örökségünket, mert teljesen feledésre ítéljük azokat a történelmi korokat, amikor a Habsburg birodalom részeiként léteztünk és véreztünk a különböző dinasztikus háborúkban. Pedig, ha folyamatában szemléljük a történelmet, akkor ezek a korszakok mind hozzájárultak ahhoz, hogy 1867-1914 között egy virágzó világhatalom egyik fele voltunk. Persze nem volt ez egy szuperhatalom, és rengeteg problémája volt, de mégis a Kárpát-medence egyik legvirágzóbb békés korszaka volt. A hétvégén megnéztem a Bécsben található Heeresgeschichtliches hadtörténelmi múzeumot, ami csak igazolta ezt a meggyőződésemet.

Letettem a garast a Bolt Action (BA) mellett a Nagy Háborús játékok terén. Ezért elkezdtem szépen összegyűjtögetni az apró pici szabálytöredékeket, a seregkönyvekből, meg egyéb szabálykönyvekből, hogy a rendszert minél jobban hozzá igazítsam a korszakhoz. Golyóálló mellény, gáztámadás, oszlopban támadás, lovasság szálfegyverekkel, növelt személyzet a géppuskákhoz, ezek mind, apró dolgok, amik a korszak egyedi atmoszféráját hivatottak jelképezni.

Ez megér egy gyors posztot!

Hosszú előkészület után, de végre elkészült az ezredalbumok digitalizálása:
Magyarok az I. világháborúban szakkönyvgyűjtemény
86 új ezredalbummal bővített kiadás!

Aki rendszeres olvasója a blogomnak az tudja, hogy az 1848-as magyar szabadságharc az egyik kedvenc  témám. A két korszak egyenruhái között sok az átfedés, egy idő után azt vettem észre, hogy akár már a Napóleoni háborúkat is játszhatnám, annyi a figurám. A szokásos lemaradásunk a nyugatiakhoz képest itt, végre az előnyünkre vált. Az 1809-es magyar sorgyalogos egyenruha és a határőr egyenruha, a nyers figurák szempontjából történelmileg hiteles egészen 1849-ig. A szabadságharcban pedig mindkét fél seregeiben használhatóak a figurák. Nincs más extra kiadás és munka, mint készíteni két zászlóvivőt egyet a császári lobogóval, egyet meg a magyar zászlóval. Ezt a trükköt már alkalmaztam az orosz seregeimnél akik nemzeti lobogóval WW1 gyalogság, vagy fehér gyalogság, vörös zászlóval meg bolsevik.

Richard Sharpe kalandjai tele vannak jó ötletekkel, a könyveket olvasva, több száz küldetést kreálhatunk, akár úgy is ahogy Games Workshop LoTR játékában végigveszi a Gyűrűk Ura és a Hobbit filmek jeleneteit. A könyvekre itt most nem is térnék ki, mind hozzáférhető magyarul, még online formátumban is tudom őket olvasni a Kindle olvasómon, magyarul és angolul.

A hosszas bevezetés után nézzük, hogyan lehet a legoptimálisabban, megnyerni valakit a hobbinak. Másszunk fel szépen Richard Sharpe vállára, és hozzunk ki a lehető legtöbbet a regények sikeréből. Nem szerénykedünk, nem cicózunk, olcsó, populáris játékot akarunk, kevés festéssel, sok játékkal, egyszóval: Hegyibe!

Ott tartottunk, hogy 2000-ben megjelent az első Sharpe kötet magyarul, ez nekem annyira tetszett, hogy utána néztem mit lehetne még elolvasni a témában, akkor sikerült beszereznem a Feleki László féle: A csodálatos kaland című mesterművet. Ezen kívül sikerült valami egészen rendkívüli napóleonos élményt begyűjtenem még ebben az évben, elutaztam Párizsba és fejet hajtottam a „Korzikai” sírjánál. Meg persze végigjártam az Invalidusok épületének minden hozzáférhető szegletét. A szálló ahol laktam, a Bastille egyik lerombolt bástyájának helyén állt, felmentem a Diadalívre is, végigsátáltam a Le Avenue de la Grandé Armée-n és megnéztem a Louvreba az Egyiptomból zsákmányolt kincseket.

Ha eddig nem volt még igazán szubjektív posztom, akkor ez majd az lesz. Nem szeretem a nagyon populáris témákat, valahogy a sok használattól elkopnak a szemembe, a napóleoni korszak is egy ilyen hadijátékos terület, bizonyos szempontból. Az első emlékem a korszakhoz kapcsolódóan, a nagynénéimnek köszönhető. Valamikor a nyolcvanas évek közepén kalandvágyból a két hölgy a fejébe vette, hogy turisták lesznek. Sok célpont akkor még nem jöhetett szóba, így elmentek Moszkvába. Mesze is volt, érdekes is volt, a nyelvet is tanulták már, első célpontnak nagyon megfelelt. A turisztikai program részletetire már nem emlékszem, de arra igen, hogy csillogó szemmel hallgattam a beszámolót amikor megjöttek, és körbe ülte őket a nagycsalád.

Az elmúlt fél évben négyszer is játszottam a Song of Drums and Shakos szabályok szerint, nekem tetszik a szabály, jól adja vissza a valóságot, ebből következően változtatni kell rajta, mert játszhatatlan. Nem, nem írtam el, ha valaki logikusan végigondolva, az Amerikai Polgárháborúban megvalósult taktika alapján játszik, sok élvezetet nem fog találni ebben a játékban. Kezdjük a magyarázatot az elején:

A Juego klub tagjaként március 15.-én részt vettem a Mobilis második születésnapján, itt egy jópofa színes kavalkád részeként képviseltük a társasjátékosokat. A tervek szerint április 5.-én tartjuk majd a következő gyűlést amikor is nemzetközi társasjáték napot tartunk. Lassan, de biztosan haladunk előre, a Mobilis napon a technikai dolgok kerültek előtérben, köztük a 12. Arabona légvédelmi dandár, akik rakétatechnikai részt kaptak a Mobilis kiállításai közé, ezt és a NATO csatlakozás 15 évfordulóját, ünnepelték egy statikus haditechnikai bemutatóval.

Most pedig lássuk a kötet címadó hadseregét, a Királyi Olasz Hadsereget. A Duce “nyolcmillió bajonettje”, nagyon színes hadtörténettel rendelkezik, sokat ócsárolták őket, de szerintem ezeket a sztereotípiákat azért el kellene osztani kettővel, mert az olasz hadsereg sokféle alakulata változó teljesítményt nyújtott. Nekem személy szerint tetszik egy olasz sereg ötlete, mert kihívás lenne velük játszani. Ott voltak a Balkánon, Észak-Afrikában, az orosz pusztákon, de még a Franciák ellen is felvonultak 1940-ben, egy olasz sereg használható a korai francia, a brit, az amerikai, a görög, a partizán és persze a szovjet seregek ellen, de akár a németek ellen is 1943 után. Ne feledjük, szakasz szintű skirmish szabályrendszerről beszélünk.

Megvan a várva várt utolsó seregkönyv, itt a blogon még adós vagyok a brit és japán lista bemutatásával, de ezt vettem előre, mert ebben van benne a Magyar Királyi Honvédség. A történelmi hitelesség szempontjából a magyar lista siralmas, viszont játéktechnikailag, megvan benne minden ami kell, egy jó játékhoz, csak nem szabad követni vakon amit a könyv ír.

Viktor Koplacsenyko harckocsiparancsnok hiú ember volt, szeretett jól kinézni és főleg kitűnni a többiek közül. Minden lehetőséget megragadott, hogy kitüntetéseket szerezzen és előléptessék, ugyanakkor képes volt a harcmezőn zabrálni, hogy szuvenírekkel ékítse magát. Szerencsés hete volt, egy kilőtt tankból szerzett egy látcsövet, egy díszes szuronyt és egy működő karórát. Meg persze pénzt, bár ez utóbbinak az értékével nem volt igazán tisztába, mert nem tudta mennyit ér a magyarok pénze. Azelőtt nem harcolt más ellen csak a németek ellen, de most itt a Don mellett voltak olaszok, magyarok meg románok is fasiszták között.